Öt ok, amiért befulladt az ellenzéki népszavazás

„Tavaly év végén megismertük az ellenzék kampánnyal kapcsolatos kommunikációs narratíváját: »előválasztás, népszavazás, kormányváltás«. Az ilyen, első hallásra nem igazán szexi panelek azért nagyon fontosak mégis, mert mind a politikusok, mind a szavazók számára teremtenek egy világos téri-dő keretet, amelyben a folyamatokat értelmezni és tervezni lehet. Túl bonyolult ne, ellenben felidézhető és átélhető legyen, adjon egy szép ívet, lelkesítsen – nagyjából ezek az elvárások. A modern politika ugyanis csak kis részben a történésekről, nagy részben azok értelmezéséről szól. 

Az csinál jó politikát, aki erősebb sztorit gyárt – érdemes ízlelgetni a »csinálni« és »gyártani« szavakat! –, aki a maga történetét rá tudja erőltetni a másikra.

A választási kampány lényegében a realitástól elszakadt konkurens mátrixok sales managementje: itt a Neo, hol a Neo? Nem a valóság számít, hanem az érzet. A jó fogás. Az idézett ellenzéki ütemterv tehát kifejezetten könnyen átélhető és világos ívet adott, profi marketing. A kommunikációs narratíva azonban veszélyes fegyver, visszafelé is elsülhet. És ez történt. Nem ütött halálos sebet, de azért odapakolt rendesen. Az elmúlt napok hírei arról szóltak, hogy az ellenzék szenved az aláírások gyűjtésével, és végül sikerült ugyan összekaparni a szükséges mennyiséget, de a diadalmenet elmaradt. Nyilvánvalóvá vált, a népszavazás nem lesz egy napon a választásokkal, ahogy azt az összefogás szerette volna. Érdemes megvizsgálni azt az öt okot, ami szerintem idáig vezetett. 

1. Természeti túlerő

Az első kézenfekvő ok, amit fel lehet hozni mentségül, hogy borzasztó rossz volt az időzítés, hiszen egyszerre kellett megküzdeni Tél tábornokkal, Vírus marsallal és Ünnepek parancsnokkal. Hiába tudtuk meg, hogy az ellenzéknek van egy kapitánya, az erőviszonyok önmagukért beszéltek. Az idei tél eddig ugyan nem kifejezetten brutális, de így is előfordult, hogy takonyfagyasztó mínuszokban kellett az aktivistáknak ácsorogniuk a standok mellett. A vírus pedig szintén legyártotta a maga narratíváját, amelyben a negyedik hullámot azonnal követte az ötödik, jelesül Omikron ezredes, amely minden korábbi elődjénél fertőzőbbre szelektálódott (noha szerencsére nem okoz olyan súlyos tüneteket).

Bár Karácsony Gergely még azt vizionálta, hogy 2021 végére meglesznek a szükséges aláírások, de ez elég hihetetlenül hangzott egy olyan év után, amelyet decemberre már mindenki a lehető leggyorsabban maga mögött akart hagyni. Az persze valahol riasztó és kijózanító képet fest a szervezettség jelen állapotáról, hogy ami a hatpárti összefogásnak az egész országban most alig sikerült, azt 2017 januárjában a frissen alakult Momentum a NOlimpia-kampányával csak Budapesten minden izzadtság nélkül teljesítette.”

Nyitókép: Facebook