Szögezzük le, hogy a rendszerváltoztatás idején az SZDSZ volt az a politikai formáció, amely magát – retorikájában legalábbis – a legharcosabb antikommunistának mutatta, amivel sok választót sikerült megtévesztenie, abban az ihletett, történelmi pillanatban, amikor rengetegen vágytak volna a közélet valódi megtisztulására, igazi tabula rasa-ra. Ami persze elmaradt. Köszönhetően éppen a Szabad Demokraták Szövetségének...
1990-ben, az első, szabadon választott kormány beiktatása után nem sokkal kibújt a szög a zsákból, s elég gyorsan kiderült, ki kicsoda. Az mondjuk már a kezdetektől sokaknak gyanús volt, hogyan voltak képesek a liberálisok hipp-hopp, egyre nagyobb befolyást szerezni - mint utóbb persze kiderült, a nemzetközi pénzvilág óriási, őket támogató nyomásával a hátuk mögött -, például paktumra kényszerítve az akkori kormányzópártot.
Persze az is messzire vezetne, hogyan sikerült köztársasági elnököt delegálniuk az MDF többsége idején, vagy épp taxisblokádot - kvázi kormánypuccsot - szervezniük a háttérből, elszabotálni a lusztrációs törvényt, markukban tartani a teljes magyar médiavilágot és még sorolhatnám...