Fokozódik a kínai-amerikai kémháború

Novemberben robbant a hír, hogy az Egyesült Államokban kémkedésért elítélték Hszu Jan-junt, aki katonai titkokat lopott ki a General Electric repülőgép-hajtóművekre szakosodott leányvállalatától, a GE Aviationtől.

Ha csak a beosztását nézzük, az Állambiztonsági Minisztérium Csiangszu tartománybeli 6. sz. irodájának divízióvezető-helyettese nem tűnik nagy fogásnak –

Ő ugyanis ismereteink szerint az első olyan kínai kém, akit egy uniós ország, konkrétan Belgium adott ki az Egyesült Államoknak 2018-ban. Hszu David Zhenget, a GE Aviation kínai származású alkalmazottját egy kínai egyetemi professzoron keresztül 3500 dolláros tiszteletdíjért előadásra kérte fel a Nankingi Repülési és Űrrepülési Egyetemen, ahol egy „hallgató” egy „technikai probléma” megoldása közben lelopott Zheng laptopjáról öt GE-s oktatóanyagot egy olyan hajtóműhűtési technológia után kutatva, amely akkoriban csak a GE-nél volt elérhető. Miután Zheng tisztázta magát az FBI és saját cége előtt, kooperálni kezdett az amerikai szolgálatokkal, és kicsalta Kínából Hszut, aki már többféle álnéven próbált tudományos ürügyekkel Kínába csalni számos amerikai szakembert.

Mindez csak egy abból a 200-600 milliárd dollárnyi üzleti titokból, amit Kína az amerikai szolgálatok becslései szerint évente kilop az Egyesült Államokból, megalapozva hadseregének rohamtempóban zajló fejlesztését. S úgy tűnik, múlt év végén

Menjél Kínába!

Amikor William Burns, Joe Biden Közel-Keleten és Oroszországban edződött CIA-vezére tavaly márciusban hivatalba lépett, tanácsot kért az ifjabb Bush alatt dolgozó elődjétől, Michael Haydentől. „Az első: menjél Kínába. A második: menjél Kínába. A harmadik: menjél Kínába” – mondta utódjának Hayden, ezzel is jelezve, hogy Kína ügyében az Egyesült Államokban pártokon átívelő konszenzus van. „Az emberi hírszerzésünk évtizedek óta lemaradásban van. Sosem érzem úgy, hogy elég információm van” – erősít rá erre John Bolton, Donald Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója.

Közismert és vonakodva elfogadott ténynek tűnik tehát az, hogy az Egyesült Államok lemaradt Kínától a titkosszolgálati versengésben,

rendszeresen meglepetésként érik Kína lépései bizonyos területeken (így például Hongkongban vagy a Dél-kínai-tengeren), és nehezen tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a kínai kormányzatban az információ felfelé, a legszűkebb felső vezetéshez folyik, s ritkán terjed el az egész rendszerben. Tetézi a gondokat, hogy Kína már Hszi hatalomra kerülése előtt nagy hangsúlyt fektetett a területén működő amerikai kémhálózat szétverésére, Hszi korrupcióellenes kampánya óta pedig, amely 1,5 millió párttag megbüntetésével járt, olyan szigorúan figyelik az állami hivatalnokok bevételeit, hogy szinte lehetetlen őket hatékonyan lefizetni – akit sikerül, az is gyorsan lebukik, Kínában eddig összesen egy tucat amerikai hálózati személyt öltek meg vagy börtönöztek be. Az pedig talán már szóra sem érdemes, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálata hatalmas hiánnyal küzd kínaiul beszélő szakemberekből, míg Kína köszöni, épp elég ügynöke bírja az angolt.

A CIA-t szakértők szerint elsősorban Kína haditengerészete, Tajvannal és a Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos tervei érdeklik, illetve fontolgatja Kína-szakértők kihelyezését Kínán kívüli műveleti területekre, ahogy azt egykor a Szovjetunióval is tette – újabb jelét adva annak, hogy újabb hidegháborúban gondolkodik.

A legnagyobb dobás azonban a CIA új Kínai Műveleti Központjának (CMC) létrehozása volt, amellyel kizárólag Kínára fókuszáló heti megbeszéléseken vesz majd részt a CIA igazgatója. A titkosszolgálat a CMC keretében jelentősen növeli a költségvetéséből Kínára eső részt, Burns kínaiul beszélők, illetve természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai szakemberek tömeges felvételét hirdette meg – ez ugyanakkor kemény dió lesz, mert a CIA a Kínában tapasztalatot szerzett szakemberekben rossz tapasztalatai miatt kevésbé bízik,

Az USA a Dél-kínai-tengeren is megtöbbszörözte titkosszolgálati jelenlétét: egy kínai kutatóintézet 94 amerikai kémrepülést számolt össze novemberben a térség felett, ami negyedével több, mint a februárból származó eddigi rekord.

Újra itt a hidegháború

Ha a hidegháborút a proxy war, a kihelyezett háborús konfliktus műfajának elterjedése jellemezte, akkor az új idők hidegháborújának jellemző műfaja a kihelyezett kémháború – a kínai-amerikai kémháborút pedig egyre nagyobb mértékben Tajvanon vívják. Tavaly Caj Ing-ven tajvani elnök biztonsági szolgálatának két tagját is elítélték, mert Kínának szivárogtattak, és ez csak a jéghegy csúcsa: Kína folyamatosan erősíti jelenlétét a tajvani hadseregben, keresi az illojális katonákat, akik éles helyzetben zavart kelthetnek, megtagadhatják a parancsot vagy átállhatnak Kína oldalára. December végén bukott le Hszie Hszi-csang, aki 20 éven át Tajvanon üzletelő kínai vállalkozónak adta ki magát, közben pedig rangos tajvani katonákat szervezett be Kínának – jellemzően úgy, hogy az első információfalatkáért busásan megfizetett, a továbbiak olcsó megszerzéséhez pedig épp ez az első alkalommal kifizetett nagyobbacska pénzösszeg jelentette a zsarolási alapot.

Tajvan igyekszik lehetőségeihez mérten fellépni ezzel a gyakorlattal szemben, minden katonának kötelező megnéznie egy oktatóvideót korábban lebukott kémekről, a laktanyák mosdóiban ott van a piszoár felett a kémgyanús bajtársak bejelentésére szolgáló zöld szám, és ötmillió tajvani dollár, azaz több mint 55 millió forint jár egy kém lefüleléséért.

Tajvan azonban nem az egyedüli műveleti terület,

December 13-án adták ki első iránymutatásukat a mesterséges intelligencia katonai célú alkalmazásáról, a kínai néphadsereg napilapja pedig szintén múlt hónapban ismertette a kognitív hadviselés három fő módszerét: a megtévesztési hadviselést, melynek keretében a valódi és hamis információk keverésével tévesztik meg az ellenfelet, a gondolateltérítést, amely országokat, hadseregeket és vezetőket vezet félre úgy, hogy a rossz adatokra alapozott döntésük Kína érdekét szolgálja (ezt a technológiát egyébként vélhetően mindkét fél bevetette az elmúlt hetek ukrán-orosz katonai fenyegetőzései során is), illetve a katonák motivációjának, elkötelezettségének rombolása.

Európa sem ússza meg

Nem lélegezhet tehát fel a világ többi része sem, az amerikai-kínai kémháborúból nagyon nehéz lesz kimaradni. Ausztrália már most rengeteget szenved amiatt, hogy annak idején a Huaweivel építette ki az 5G-hálózatot, majd kiderült, hogy a kínai titkosszolgálat beépült a Huawei informatikusai közé, és olyan frissítést küldött a Huawei berendezéseire, amely az ausztrál felhasználók internethasználati adatait Kínába vezette. Emiatt decemberben vádat emeltek egy állítólagos kínai kém ellen, Kína pedig brutális szankciókkal reagált.

az öreg kontinens ugyanis elsődleges célpont a „tudományos és technológiai diplomaták” számára, akik kielemzik, milyen technológiára van szüksége Kínának, felmérik, ezek mely európai állami vagy magáncégeknél állnak rendelkezésre, és már küldik is a listát a kínai „magánbefektetőknek”.

Kína az 1950-es évek óta rendkívül hatékony rendszert épített ki a külföldi szabadalmak, tudományos publikációk, szakpolitikai döntések monitorozására, így sokkal jobban tudják, mink van és mire van szükségük – s mivel mi ezt jóval kevésbé tudjuk, a tudományos együttműködések letárgyalásakor hátrányból indulunk. Túlfeszíteni persze nem szabad a húrt: az Egyesült Államok már valóságos boszorkányüldözést folytat a kínai származású tudósokkal szemben. Anming Hu, a Tennessee Egyetem knoxville-i kampuszának űrkutatóprofesszora 18 hónapig volt házi őrizetben, miután az FBI kínai ügynöknek nyilvánította, és kirúgatta az egyeteméről. Mindezen idő alatt se munkája, se bevétele nem volt, hírneve tönkrement, közösségi finanszírozással tudta csak állni ügyvédi költségeit – hogy aztán az esküdtszék végül felmentse. Az ehhez hasonló esetek felvetik az Egyesült Államok szólamokban oly antirasszista állami szerveivel szemben a faji diszkrimináció gyanúját, és rendkívüli módon megnehezítik az Amerika felsőoktatásában kimondottan felülreprezentált kínai származású amerikaiak számára az állami projektekben való részvételt.

– már amennyiben az Egyesült Államok hajlandó ezúttal nem lehallgatandó bokszzsáknak, hanem valódi szövetségesnek tekinteni partnereit. Az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada titkosszolgálati együttműködése 1946 óta létezik, 2002-ben és 2020-ban Indiával is kötött az Egyesült Államok ilyen irányú megegyezést, 2012-ban Ausztrália és Japán titkosszolgálatai léptek szövetségre, 2015-ben pedig India és Japán.

A folyamatok tehát abba az irányba mutatnak, hogy lassan megvalósul a Quad, a négyoldalú ausztrál-japán-indiai-amerikai titkosszolgálati szövetség, ami hírszerzési szempontból Kína bekerítésével egyenértékű – nagy kérdés, hogy mit kezd magával egy ilyen helyzetben Európa, és Kína milyen szövetségeseket talál.

Nyitókép: Joe Biden és Hszi Csin-ping egyeztetése 2021 novemberében (MANDEL NGAN / AFP)