Borsi Wittner Mária elsőrendű vádlott esetében mégis az első fokon kiszabott halálbüntetés enyhítését kérte, mivel Wittnert a terhére rótt bűncselekményekért a hatályos jogszabályok értelmében nem ítélhették halálra. Kóté Sörös József, Tóth József és Sticker esetében a büntetés helybenhagyását indítványozta. Az ügyben másodfokon ítélkező bírói tanácsot Borbély János vezette, akit csak „mosolygó halálként” emlegettek. A 66 halálos ítéletével az első helyet vívta ki a legvéresebb kezű tanácsvezető bírók kétes értékű rangsorában. A bírói tanács Stickert az összes vádpontban bűnösnek találta.
Kegyelemre nem ajánlották, visszavitték a Kisfogházba – ennek udvari részén akasztották fel a másik két forradalmárral együtt.
Mivel Sticker Katalint nem szállították át a siralomházba, az utolsó pillanatig Wittner mellett maradhatott. Az utóbbi később így számolt be a fájdalmas búcsúról: „Kinyílt az ajtó, és hívták. Összeborultunk, aztán bejött két fegyőr, megfogták, kézen fogták, és kivitték. Csak néztem utánuk, míg be nem csapódott az ajtó. Pici kis nő volt a Kati, egyenesen, feltartott fejjel ment. Sokszor felmerült bennem a gondolat, Kati utolsó képe, hogy vajon én, ha eljutok odáig, vajon én milyen lettem volna?”
*A Nemzet Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.