Politika román módra: életre kelt a bizarr nagykoalíció

Nyitókép: Ciucă és Iohannis államfő októberben (Andrei PUNGOVSCHI / AFP)

Berendezkedőben a román szocialista–nemzeti liberális–RMDSZ nagykoalíció, de hogy is vezetett az út idáig? Vegyük hát sorra: 2019 őszén megbukott a Viorica Dăncilă-féle kormány,

a „vörös pestis” ellen a nemzeti liberális párt (PNL) a hasonszínű, szász foglalkozású Klaus Iohannis hathatós támogatásával, előrehozott választások helyett a szokásos bizalmatlansági alkudozásokkal.

A PNL és változó szövetségesei (USR, RMDSZ,) szűk két év alatt elfogyasztottak öt kormányban három miniszterelnököt – Ludovic Orbant, aki legalább kétszer fordult, valamint Nicolae Ciucát, aki első kétheti ügyvivői és minapi kétheti regnálásával fogta közre a most frissen buktatott Florin Cîțut.

Pártcserés támadás

A turbulens román politikába belefértek mindenféle sakkjátszmák – zárójeles példa: Orban-kormányból azért volt rögtön kettő a neki jutott 13 hónap alatt, mert az akkor még népszerű PNL példátlan módon előrehozott választásokat akart, hogy mandátumokra váltsa ezt a tőkéjét.

majd különféle machinációk kellettek volna, jelesül, hogy az államfő által jelölt új kormány a parlamenti bizalmi szavazáson egymás után kétszer is megbukik. Ehhez felhasználták az RMDSZ-t, benyújtva egy őket felbosszantó magyarellenes közigazgatási javaslatot, amire tudták, hogy az ugrani fog; azonban az egész megbukott a PSD taktikázásán.

A PNL azonban mindenféle hibák és a sokak szerint félrekezelt covid-járvány ellenére, előbb az USR-PLUS majd a mellé vett RMDSZ támogatásával, de kitartott – közben Kelemen Hunorék is taktikáztak, beügyeskedve mindenféle (erdélyi) magyar szempontból fontosabb ügy – gyakran – kikönnyített verzióját, a legutóbbi kormányszerűségben egészen jól forgatva a lapokat.

Aztán eljött az ősz, és az olvadó népszerűségű PNL és az USR teljesen összeveszett, robbant az egész történet, és

amelyik ellenében évekig meghatározta magát. Az RMDSZ bölcsen kimaradt a pártpolitikai csatározásokból, ha némileg nyirbált nimbusszal is – már ahhoz képest, hogy még az is felmerült, hogy esetleg Kelemen Hunor miniszterelnökségével vágják át a gordiuszi csomót, hogy a PNL vagy az USR adja-e a kormányfőt először, így maradhatott kormányon.

De mégis miért kellett ez?

A váltáson egyébként lényegében senki sem nyert igazán – erre próbálnak most gombot varrni, mindenféle színűt s formájút. Mi pedig megkérdeztük Pászkán Zsolt politológust, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársát, hogy a sokat rebesgetett titkosszolgálati szál mennyire igaz, s hogy egyáltalán kinek jó ez az egész helyzet.

– szögezi le Pászkán, aki szerint eleve a Iohannis által kikényszerített pártelnökcsere is érthetetlen volt amellett, ahogyan a PNL és az USR „szétrúgták” a koalíciót, miközben a PNL 15 százalék körüli népszerűsége azt a magyarázatot is komolytalanná teszi, hogy Iohannis azért tette ezt, mert mandátuma 2024-es leketyegése után visszatérne a párt első vonalába.

„Pandémia, az egészségügy és a gazdaság válsága – 2020 tavasza és 2021 decembere között Romániát nem kormányozta senki: mindenki elvolt a hatalmi harcokkal” – foglalja össze a politológus, aki szerint az új kormány összetétel azért is pikáns, mert Iohannis egy éve még a PSD kiszorítását nevezte legfőbb politikai eredményének, Cîțu pedig közölte, amíg ő a kormányfő, a PSD-vel nincs szövetség.

De, mégis van. „Iohannist már saját médiabeli barátai is bírálják, a románok és a tenyeréből evő németek is” – fogalmaz Pászkán, aki szerint a „mesterterv inkább Mekk mester-terv”. Közben az USR is megtette a magáét, előbb zsarolva a kétszer akkora (helyhatósági választási eredmények szerint pedig hússzor akkora) PNL-t, kikötve, hogy csak Cîțuval lépnek kormányra, majd közölve, hogy ha Cîțu marad a miniszterelnök, kilépnek a kormányból.

amibe a kormány nem bukott bele, de a hitelességüket megtépázta.

A hadsereg és a polgári titkosszolgálat (SRI) manővereinek már lehetséges némi alapja. Elvégre a frissen kinevezett kormányfő a korábban mérsékelten ismert Nicolae Ciucă tábornok, a miniszteri szintű tisztségekben pedig huszonháromból tizenhat személy, elsősorban korábbi képzéseik révén kötődik a titkosszolgálat által dominált két akadémia egyikéhez. Ezt nem úgy kellett felfejteniük oknyomozó újságíróknak, hanem egészen konkrétan az önéletrajzukban dicsekedtek el vele. Hogy a titkosszolgálat a költségvetése várható megnyirbálása miatt nyírta volna ki a kormányt, azt Pászkán elveti: ilyenre kísérlet sem volt soha. A

rebesgetés inkább, ami tendenciózus, mutat rá a politológus: szekus reflex, a Securitate ugyanis szerette, ha a lakosság félelme azon alapul, hogy azt hiszi, megfigyelik. A SRI nem aktor volt itt, csak kihasználta a lehetőséget – véli a szakértő, noha a sürgősségi rendelet, amivel a SRI visszakapja a bűnvádi nyomozati hatáskört, mutathat úgy, mintha ők diktálnának, de ez egy ötéves törvénytervezet.

Közben már most megy az üzengetés a PSD és a PNL között:

most a nagy állami cégek, intézmények pozíciójáért megy az alkudozás – írja le a helyzetet Pászkán. Az RMDSZ még istenesen megúszta a dolgot, hiszen meg tudta őrizni a fejlesztési tárcát Csege Attilával az élen, annak ellenére, hogy most a két nagy párt vette be a koalícióba, akik nem szorulnának rá a magyarok mandátumaira.

Sok lehetősége eleve nem volt Kelemenéknek. Vagy bemennek a kormányba, és akkor legalább az érkező pénzekből el tudják érni, hogy ne zárják ki a magyar településeket; elfogadják, hogy némiképpen megnyirbálva, de továbbmegy a közösségi joggal kapcsolatos javaslatuk; és elfogadják, hogy a Magyarországról érkező gazdaságfejlesztési források kapcsán egyeztetni kell a bukaresti kormánnyal. Vagy mennek ellenzékbe, mindebből a rossz megtörténik, ők pedig beszorulnak egy nem csak látens, hanem nyíltan virtigli magyarellenes AUR mellé, érdekérvényesítési potenciál nélkül – sorolja a politológus. Szerinte az RMDSZ-t, bár nem szeretik, valamiféle tisztelet övezi, mert legalább következetesen és nyíltan törekszik – a román többség által nem annyira preferált – nemzetiségi céljai felé.

S ami az új kormány első napjait illeti: látszólag szerencsésen túl vannak a negyedik hullám taraján,

– mondja Pászkán. „Az utóbbi két évben mindig igazodott a statisztika az igényekhez, választások előtt, PNL-kongresszus előtt eltűntek a halottak, aztán előbukkantak fél évvel később”, de most az ünnepek előtt is feloldottak egy sor korlátozást.

Közben olyan anomáliák terhelik a rendszert, mint az iskolai nyáltesztekkel kapcsolatos szerencsétlenkedés. „Ment a pánik, hogy ki csinálja meg a gyerekek tesztjét, az állam képtelen, akkor az iskolák, az iskolák meg rátolták a szülőkre, közben a teszt vagy jó vagy nem jó, eleve húszas meg ötvenes csomagokban kapták, azt szét kell válogatni és osztani” – írja le a kaotikus helyzetet Pászkán, aki szerint az álpozitív tesztek emellett tovább rombolták a bizalmat, miközben egy teszt ára egy oltás ára.

Összefoglalóan elmondható, érdemi változás jelei egyelőre szándékok szintjén sem láthatóak.