A családnál nincsen fontosabb közösség

2021. december 8. 13:22
Minden elismerésem a magyaroké a támogató családpolitikájuk és a megszorító bevándorláspolitikájuk miatt – mondja Amy Wax. A Pennsylvaniai Egyetem jogászprofesszorával a családok állapotáról és az amerikai egyetemi és tudományos életre rátelepedő szélsőbalos ideológiáról beszélgettünk.

Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.

Kutatásainak egyik súlyponti területe a jóléti és család­politikák. Ön szerint milyen szerepet játszhatnak a családok a közösségek és a nemzetek kulturális örökségének megőrzésében és továbbadásában?
Kulcsfontosságút. A konzervativizmus lényege a nem kormányzati intézményekbe vetett hit, amelyeket Edmund Burke közvetítő intézményeknek vagy kis közösségeknek nevezett. A családnál nincsen fontosabb kis közösség. Bár vonakodva, de a progresszívek is elismerik a családok jelentőségét, jóllehet elsősorban az egyének erőforrásainak biztosítására szolgáló eszközként tekintenek rájuk. A családok létfontosságúak a jellem, a jó szokások, valamint az egyének erősségeinek és erényeinek kifejlesztésében. A progresszív baloldal úgy gondolja, hogy mindez magától értetődik, és mindenfajta család azonos eredményeket produkál ezen a téren. A bizonyítékok azonban nem ezt támasztják alá. Az adatok mind arra utalnak, hogy az egyszülős családok kevésbé hatékonyak, mint a kétszülősek.

Milyen veszélyekkel jár a hagyományos családfogalom és családi struktúra megkopása?
Napjainkban gyorsuló ütemben szaporodnak az egyszülős, illetve a vegyes családok. Az apák – különösen a biológiai apák – egyre kevésbé vesznek részt gyermekeik nevelésében. Ez is hozzájárul a férfiszerepek és a férfiasság devalválásához. A társadalomnak ilyetén átalakulása a család meggyengüléséhez és széteséséhez vezet.

Milyen szerepet játszhat az állam ennek a helyzetnek az orvoslásában?
Az Egyesült Államokban friss tapasztalat, hogy a kormány inkább a hagyományos intézmények gyengítése és lerombolása terén szorgoskodik. Vagyis ezzel kapcsolatban nagyon óvatosnak kell lennünk. Amikor a kormányzati politika átveszi a család által hagyományosan vagy szokásosan betöltött funkciókat, a családok szerepe leértékelődik.

Az Egyesült Államokban a kormány a hagyományos intézmények lerombolásán szorgoskodik”

Mindezzel együtt milyen pozitív szerepe lehet az államnak egy olyan környezet megteremtésében, amely a kis közösségeket támogatja?
Az államnak valóban van feladata ezen a téren. Nehéz azonban olyan rendszert létrehozni, amely teljes mértékben kiegyensúlyozott a házaspár szülők, az egyedülálló szülők és az élettársi kapcsolatban élő szülők között. Jómagam határozottan támogatnám azt a megközelítést, amelyben a házaspárok részesülhetnek a legkedvezőbb elbánásban. Magyarország ezt az utat járja. Az önök családpolitikája a megszorító bevándorláspolitikával párosulva a magyar népesség növekedését hivatott szolgálni. Minden elismerésem a magyaroké, hogy ezt megtették. Viszont nem vagyok biztos abban, hogy ez a megközelítés politikai szempontból életképes lehet az Egyesült Államokban. Etnikai értelemben ugyanis nekünk nincsen egységes és szolidáris országunk. Emellett a kezdetektől fogva egy sajátos libertárius politikai szellem hatja át hazánkat, az emberek személyes döntései­nek befolyásolása nem az állam feladata. Ennek tudható be, hogy az ország hajlamos lazább bevándorlási politikát folytatni, amely ma kifejezetten kontraproduktív.

Nyitóképen: Rembrandt Harmenszoon van Rijn: Családi portré (1665–68) Fotó: Wikipédia

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés