Most már biztos: csorbát szenvedett Lackner Csaba becsülete

Február végén, az ugyanebben a témában írt cikkemben azt fogalmaztam meg, hogy „a fideszes politikus most már csak abban bízhat, hogy a másodfokon eljáró bíróság tagjai ezen a Földön élnek és még a büntető törvénykönyvet is ismerik”.

Hát, nem ez történt. A Fővárosi Törvényszék helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, így most már nincs pardon, Dódity Gabriella kispesti önkormányzati képviselő jogerősen is rágalmazást követett el, megsértette Lackner Csaba képviselőtársa becsületét, ezért megrovásban részesült.

Lenyúlás, kurvázás, bulizás

Érdemes visszaidézni röviden a történetet. Több mint két évvel ezelőtt kerültek nyilvánosságra olyan videófelvételek, amelyeken egy baráti társaságban meséli egy Lackner Csabához kísértetiesen hasonló férfi (még az is lehet, hogy éppen ő) arról, hogy hülye az, aki nem tud százmilliókat szerezni az önkormányzattól, mégpedig úgy, hogy a vele szerződő „vállalkozók” osztják vissza a megfelelő figuráknak a pénzt. S miközben erről anekdotázik az egykori szocialista politikus (vagy a szinte ugyanúgy kinéző férfi), vidáman, felszabadultan, a jól végzett munka örömétől elégedetten egy fehér poros zacskót morzsolgat a kezében. Ha valaki manipulált, összevágott felvételekre gyanakodott volna, gyorsan kiábrándíthatta Ákos, aki leült a kamera elé és bevallotta, hogy a történet igazi, a szereplők valós személyek. A sofőr egyébként emellett kurvázós hepajokról is beszámolt még, hogy tovább színesítse az egyébként sem hétköznapi sztorit.

Dódity a Facebook-oldalán írt

tehát arról, amit ország-világ láthatott. Ezeket a megjegyzéseket azonban az egykori MSZP-s módfelett zokon vette, és üstöllést a bírósághoz fordult. Úgy érezte, nagyon komoly sérelem érte az ő patyolattiszta lelkét azzal, hogy olyan színben tűnt fel, mintha drogos lenne, pedig dehogy az.

S korábban az első-, most pedig a másodfokú bíróság megállapította, végső soron igaza van Lacknernek, ezek a rendkívül durva mondatok negatív irányban befolyásolták a Lacknerről kialakított kedvező értékítéletet. Vesszen hát Dódity! A dörgedelmes ítéletek meg is tették a hatásukat, a fideszes politikus komoly önvizsgálatot tartott és önkritikát gyakorolt. A rágalmazó elítélt a közösségi oldalán – ahogy kell – hangot is adott ennek. Azt írta, Lacknernek „nem volt fehér poros az orra, és nem volt két csík között. És egyébként sem ő van a felvételeken. Én meg trolibusz vagyok. Megyek, megkeresem az áramszedőmet.”

Nem engedték, hogy bizonyítson

Kafka szürreálisan kétségbeejtő és Örkény abszurd, groteszk világa tehát tovább él Magyarországon. Nem az az ember kapott büntetést, aki liszteszacskót (esetleg mást?!) a kezében tartva a saját szájával mesélt a kispesti lenyúlásokról – a rendőrség azóta is rendületlenül nyomoz, az önkormányzati vizsgálat pedig hamvába holt –, hanem azt hurcolták meg, aki a Facebook-oldalán néhány ironikus szóval kommentálta ezt az ügyet. S még örülhet is Dódity, hogy egy szimpla megrovással megúszta, és nem kellett másfél millió forintos sérelemdíjat is fizetnie. Lacknernek biztosan jól jött volna ez a pénz, hiszen biztosan döcögősebb lett az üzlet, amióta kikerült a pikszisből.

Ami pedig a legdöbbenetesebb: a bíróság nem engedte Dóditynak, hogy alátámassza az állítását,

amelyekkel bizonyíthatta volna, hogy igaz, amit leírt. Egy Facebook-poszt ugyanis – állítja a bíróság – nem az a terep, ahol a közérdek vagy a nyomós magánérdek szerepet kaphat, ezért nem rendelte el a valóság bizonyítását, amelynek segítségével Dódity vádlott esetleg mentesülhetett volna a felelősségre vonás alól.

Amikor a közvélemény számára furcsa, érthetetlen ítéletek születnek – bőven voltak ilyenek az elmúlt évtizedekben –, a szakértők, jogászok általában azzal védik meg a taláros testületeket, hogy a bíróságok az ügy összes körülményét ismerik és mérlegelik, olyan tényeknek is jelentőséget tulajdonítanak, amelyeket egy egyszerű földi halandó észre sem vesz, és kizárólag a jogszabály keretei között hozzák meg döntéseiket.

Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás

Ebben az esetben azonban a tényállás borzasztóan egyszerű, a napnál is világosabb (pár sorral feljebb olvasható). Ezek után pedig arra a kérdésre kellett válaszolnia a bíróságnak, hogy Dódity Gabriella cselekménye veszélyes-e a társadalomra, hiszen csak ekkor beszélhetünk bűncselekményről. S szerintük igen, ezért marasztalták el a képviselőt. Azért arra roppant kíváncsi lennék, hogy a két fokon is eljáró bírók miért gondolják társadalomra veszélyesnek azt, ha egy politikus visszafogottan, pikírt, de kulturált módon leírja a Facebook-oldalán, hogy mit látott a képviselőtársáról néhány képfelvételen. S az is érdekelne, miért nem adták meg neki azt a lehetőséget, hogy bizonyítsa, mindez megtörtént, igaz.

Sokszor éri az a vád is a bíróságokat – gyakran igaztalanul –, hogy jogot szolgáltatnak igazság helyett. Itt azonban tényleg arról van szó, hogy a talárosok képtelenek voltak kilépni a paragrafusok árnyékából, mereven ragaszkodtak valamilyen nehezen megmagyarázható jogi konstrukcióhoz, ahelyett, hogy józan paraszti ésszel átgondolták volna, valójában mi is történt, s élve a jogszabályi lehetőségekkel, az alapján döntenek.

A fideszes politikus most már csak abban bízhat, hogy a legfőbb bírói fórum tagjai ezen a Földön élnek és még a büntető törvénykönyvet is ismerik.

(Fotó: YouTube)