Az Orbán-rezsim az elmúlt tizenkét évben szisztematikusan építette le a magyar jogállamot, üresítette ki a demokratikus intézményrendszert, számolta fel a hatalomtól független, szabad sajtót, rombolta le az önkormányzatiságot, lehetetlenítette el a független kulturális és akadémiai intézményeket, civil szervezeteket, tette politikai hecckampányok céltáblájává a kisebbségeket, valamint folyamatosan uszított az Európai Unió intézményei és annak vezetői ellen. Mindezek mellett az Orbán-rezsim leplezetlenül vált az Európai Unióval rivalizáló keleti autokráciák szálláscsinálójává. Sajnos mindezt az EU eddig többé-kevésbé tétlenül nézte.
A demokratikus magyar ellenzék, amely a demokratikus politikai paletta legszélesebb spektrumát foglalja magában a konzervatív nemzeti oldaltól a liberális baloldalig, azért fogott össze, és azért készül együtt a választásra, hogy megmentse a magyar demokráciát és az európai Magyarországot.
Az elmúlt közel tizenkét évben az Orbán-kormány fő legitimációját a parlamenti többsége jelentette, amelyet úgy szerzett meg, hogy folyamatosan a saját érdekei szerint alakította a választási szabályokat annak érdekében, hogy az Orbán Viktornak és pártjának hatalomban maradását biztosítsa.
Orbán legszívesebben parlament és alkotmányos korlátok nélkül kormányozna egy ún. »alaptörvény« segítségével, amelynek a folyamatos változtatása törvényesíti a demokratikus intézmények korlátozását és a rendeleti kormányzást. Sajnos mind a német, mind a magyar történelem számos példát szolgáltat arra, hogy ami törvényes, az nem feltétlenül legitim, amennyiben az nem a többség, hanem egy kisebbség vagy egy autokrata érdekeit szolgálja.
Mérvadó nemzetközi megfigyelők már a 2018-as választások kapcsán is megalapították, hogy azok már se nem voltak szabadok, se nem voltak igazságosak, tisztességesek meg pláne nem, főleg a kormányzati médiatúlsúly, a szervezett félretájékoztatás és a választási visszaélések miatt. Az egyik ilyen csalási módszer a magyar köznyelvben úgynevezett voksturizmusként elhíresült rendszer, ami azt jelenti, hogy azokban a körzetekben, ahol kiélezett a verseny, egy lakcímre nagy mennyiségű kormánypárti szavazót jelentettek át – belföldről és külföldről egyaránt –, amellyel már képesek voltak eldönteni a körzetben a választás kimenetelét az Orbán-kormány javára, és ezáltal megszerezni a parlamenti többséget. A néppárti Jobbik vidéki szervezetei élen jártak ezeknek a csalásoknak a felderítésében, és bár sajnos a kormánypárti gyakorlat eddig illegális volt, ennek ellenére különösebb következményei nem lettek ezeknek a visszaéléseknek. Ezután meg pláne nem lehetnek, ugyanis ezt a tisztességtelen gyakorlatot tette most „törvényessé” az Orbán-kormány azzal a törvénymódosítással, amelyet a közelmúltban, november 9-én fogadott el a kormánypárti többség. Az elfogadott törvény ugyanis megváltoztatja a lakóhely fogalmát: a jövőben nem kell ténylegesen a címen élnie annak, aki lakóhelyet létesít. A szabályozás így ezzel az eddigieknél is szélesebb kapukat nyithat a szervezett választási csalás előtt a voksturizmus legalizálásával.