Pártpolitizálás-e a Gyurcsány-show elleni aláírásgyűjtés? Vezet-e még vissza út az Európai Néppártba? Változott-e a Fidesz? Szükség van-e a gyermekvédelmi népszavazásra? Interjúnk.
Szalai Laura interjúja a Mandiner hetilapban.
Év elején azt mondta, örül annak, hogy olyan értelmes munkát tud végezni, ami nem pártpolitika. Ősszel már a Fidesz akciójában gyűjtötte az aláírásokat a „Gyurcsány-show” ellen, és az Elk*rtuk vetítéséért szállt síkra. Mi történt?
Egyiket sem kötöm közvetlenül pártpolitikai megnyilvánuláshoz. Gyurcsány Ferenc és a 2022-es választás közötti összefüggés elválaszthatatlan a 2006-os eseményektől, és ugyanez vonatkozik Kálomista Gábor filmjére. 2006 fordulópont volt, nemcsak az őszödi beszéd miatt, hanem abból a szempontból is, hogy az év őszén próbatétel elé került a magyar demokrácia. A kormányzati politika kudarcot vallott, hiszen békés tüntetések voltak, amire nem kompromisszumokkal, tárgyalásos megoldással, hanem rendőrattakkal, gumilövedékkel reagált a hatalom. A mostani aláírásgyűjtéssel azt demonstráltuk: nem akarjuk, hogy Gyurcsány Ferenc visszatérjen a hatalomba. Ez pártpolitikai érdeken túlnyúló cél. Hasonlóan gondolom a filmvetítéssel kapcsolatban is: mindenki azzal van elfoglalva, hogy levelet írtam egy helyi mozi igazgatójának, pedig a lényeg, hogy létezik egy város, ahol egy egyébként sikeres filmet bevallottan azért nem tűznek műsorra, mert a témája nem tetszik valakinek. Ilyesmi, bármilyen nehéz politikai időket éltünk is, 1990 óta nem fordult elő. Az, hogy ízlés alapján tiltsanak be egy alkotást, elfogadhatatlan. Ezért emeltem szót, megint csak pártpolitikai hovatartozástól függetlenül.
Korábban a Soros-tervet a készülődő választási kampány retorikai elemének tartotta. Most nem retorikai elemről van szó?
Ezt majd akkor látjuk, amikor az ellenzéki pártok összeállították közös listájukat. Ha Gyurcsány Ferenc nem szerepel mondjuk az első háromszázban, akkor retorikai elemről volt szó. Ha viszont szerepel másodikként, ötödikként, tizedikként, akkor nem.
Az, hogy megnyilvánul ilyen ügyekben, nem inkább annak tulajdonítható, hogy ismét pártpolitikai szerepre készül?
Nyilvánvaló, hogy van összefüggés, hiszen nyáron Veszprém megye 3-as számú egyéni választókerületének elnöke lettem. Ezért több pártpolitikai jellegű feladat is megtalál.
Hogy látja a Fidesz esélyeit, megnyeri jövőre a választást?
Szerintem igen.
Sok múlik azon, hogy képes-e a párt korrekcióra – vélekedett korábban. Ez megtörtént?
Az önkormányzati választási eredmény fontos figyelmeztetés volt. 2019-ben a helyi közösségek azt üzenték, vannak olyan jelenségei a Fidesznek, amelyeket nem fogadnak el a választópolgárok.
Mire gondol?
Nem politikai, inkább olyan kulturális jelenségekre, mint viselkedés, attitűd, stílus, modor. Ebből a szempontból is sokat próbált változtatni a Fidesz. Bízom benne, hogy ez a népszerűségben is megmutatkozik, hozzám mindenesetre már érkeztek kedvező visszajelzések. Ami viszont továbbra is fontos, és a győzelem záloga lehet, hogy a Fidesznek van jövőképe az ország számára. Ezzel szemben az ellenzéket egyedül az tartja össze, hogy gyűlöli Orbán Viktort. Egyetlen célja, hogy ne ő legyen Magyarország miniszterelnöke. De hogyan is lenne más közös nevező a szélsőjobboldali Jobbik és a szélsőbaloldali DK között? Nem gondolom, hogy a gyűlölet tud győzni 2022-ben. Abban hiszek, hogy az a párt, amely egységes, és van jövőképe Magyarországról, ismét elnyeri a választópolgárok támogatását.
Az utóbbi időben több olyan emblematikus fideszes vagy korábban kormányzati pozíciót betöltő politikus is előtérbe került, akitől nem áll távol a kritika a Fidesz politikájával kapcsolatban. Ez is egyfajta konszolidációs törekvés?
Bízom benne, hogy igen. Tudjuk, tömegdemokráciában egy ember egy szavazat – vagyis a mennyiség, nem a minőség számít –, ám nem jó, ha bizonyos társadalmi körök kiszorulnak a kommunikációból. Sokan észrevételezték, hogy a Fideszt kezdettől fogva támogató jobboldali-polgári-konzervatív értelmiség nem érzi megszólítva magát. Ez valamelyest változott, ám további lépéseket tartanék szükségesnek. Semmi nem akadályozza meg a Fideszt abban, hogy többrétegű, szofisztikáltabb kommunikációja legyen, amely tudatosan, célzottan, a saját nyelvén tud beszélni adott esetben eltérő szociológiai összetételű csoportokhoz. Ez nem kettős beszédet jelent, mert ugyanazt a jövőképet közvetítjük, csak más érveléssel, megközelítéssel. Talán más frekvencián. Ha ezen a téren lesz előrelépés a közeljövőben, az javíthat a Fidesz megítélésén.
Mégis mit kellene másképp csinálnia a pártnak?
A döntések sokszor derült égből villámcsapásként érik a közvéleményt, és nem tudjuk jól elmagyarázni, mit, miért, hogyan, milyen további lépésekkel képzelünk el. Ez okozhat az értelmiségnek problémát – időnként nekem is. Bizonyos döntések racionális hátterét nehéz megtalálni, így olykor ötletszerűnek tűnik az egész.
Néppártügy. A szakításban mennyire volt felelős a Fidesz, mennyiben az Európai Néppárt?
Egymást gerjesztő folyamatok szomorú eredménye vezetett az elváláshoz. Biztosan fenn lehetett volna tartani a tagságot. Mindkét fél hibás volt. Tény, az EPP nem a legjobb formáját nyújtja mostanában, de továbbra is fenntartom, hogy túl nagy áldozat volt ezért a vitáért a kilépés. Ott kellett volna maradni, az utolsó pillanatig védenünk kellett volna az igazunkat, és mindent meg kellett volna tennünk azért, hogy a stratégiai váltást a pártcsaládon belül el tudjuk érni.
Melyik volt az a pont, amikor a folyamat még visszafordítható lett volna?
Konkrét pontot nem tudok mondani. Több informális beszélgetésre lett volna szükség. Egy idő után egyre formálisabbá vált a Fidesz és az Európai Néppárt közötti kommunikáció. Ez maga után vonta az álláspontok megmerevedését is. Ha a kommunikáció intenzitása gyengül, az emberek elkezdenek gondolni valamit a másikról ahelyett, hogy megbeszélnék vele. Onnantól kezdve pedig a bizalmatlanság generálja a helyzetet. Valahogy az emberi dimenziója veszett el a vitának, és így vált éles konfliktussá.
Lehet még visszaút?
Néppárti barátaim azt mondják, hogy határozottan van visszaút. Nem tudom, ez mennyire reális, de bízom benne.
A Fidesz újfajta szövetségben gondolkodik, többek között Matteo Salvini és Marine Le Pen pártjával. Érdemes velük együttműködni?
Ha a szóban forgó pártok, a lengyel Jog és Igazságosság kivételével, meghatározó erővé válnak Európában, az nem lesz jó Magyarországnak.
Ezek szerint nem jó irány az új európai jobboldali reneszánsz?
Nehéz ezt megmondani, hiszen ki vagyok én, hogy a nyilvánosság előtt Orbán Viktorral vitatkozzam? Egyébként az utóbbi időben nem beszéltünk erről. A Fidesznek továbbra is az Európai Néppárttal kell együtt tartania, kezdettől fogva ezt mondtam, értelemszerűen a kilépéssel sem értettem egyet.
Október végén az Európai Bizottságnál járt, hogy átadja a meghívót a Veszprém–Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa (EKF) programra. Biztos szóba került a magyar politika. Hallott kritikákat a volt munkahelyén?
Természetesen. De ezek a kritikák nem különböznek azoktól, amelyek a nyilvánosság előtt zajlanak. A bizottsággal folytatott vitáink ma annál is átpolitizáltabbak, mint a Juncker-féle testület idején voltak. Ezek mégis mások, mint az Európai Parlamenttel folytatott csörték, amelyek egyértelműen és kifejezetten pártpolitikai nézetkülönbségek mentén zajlanak. A bizottságban még mindig megvan az az elem, az az ösztön, hogy lehetőség szerint jogilag egzakt módon próbálja definiálni a dolgokat. Kétségtelenül pikáns az a felállás, hogy az EB-ben a jogokkal, jogállamisággal, demokráciával foglalkozó mindkét biztos, Didier Reynders és Věra Jourová egyaránt a liberális pártcsoporthoz tartozik. Ennek ellenére a bizottság összességét nézve látom azt a törekvést, hogy valamilyen formában jogilag is próbálják meghatározni azokat a problémákat, amelyeket Magyarországgal kapcsolatban éreznek. Magyar részről is látok erre törekvést: ha van egy probléma, azt jogilag definiáljuk, és nézzük meg, mit lehet tenni. Remélem, valamilyen megoldást találunk a felmerülő kérdésekre.
Továbbra is úgy gondolja, hogy nem elég szofisztikált a kormány Európa-politikája?
Mindig arra koncentrálunk, ahol a konfliktus van. Csakhogy Magyarország számtalan fontos területen jól együttműködik az EB-vel. Részben azért, mert bármilyen furcsa, mi az EU-ban középhatalom vagyunk – ha nem is „nagy” középhatalom, mint Lengyelország vagy Spanyolország. Mégis, Magyarország nem kisállam, így ha nem is meghatározó, de befolyásos szereplőjévé tud válni az európai belpolitikának – de csak abban az esetben, ha a konfliktusok és az együttműködési pontok viszonylagos egyensúlyban vannak. Akármi a látszat, ebben nem állunk olyan rosszul. Kétségtelen, mindenki az összetűzésekre figyel, részben politikai kommunikációs okokból, részben azért, mert ezek izgalmasak. Nyilván nem annyira érdekes a közvélemény számára, hogy például a felsőoktatás területén milyen együttműködések zajlanak.
Az utóbbi időben a legnagyobb konfliktust a gyermekvédelmi törvény, tágabb értelemben az lmbtqi-kérdés váltotta ki. Szükség van a népszavazásra?
Ha megvan a jogi keret, az ilyen politikai akcióknál a részvétel eldönti, hogy szükség volt-e rá. Nemcsak Magyarországon, hanem Európában és a világ több pontján is a közbeszédet meghatározó politikai témáról van szó. Vannak kezdeményezések, sőt alkotmányszövegek, amelyek definiálják az apa-anya szerepeket – nemcsak a magyar, hanem például a litván alkotmány is ilyen –, ám egyesek ezeket fel akarják lazítani. Ilyen értelemben valóban van létjogosultsága a népszavazásnak. A különbség az EU és a magyar kormány felfogása között az, hogy az előbbi antidiszkriminációs szempontból közelíti meg a jelenséget. Vagyis szerinte semmifajta megkülönböztetés nem lehet ember és ember között, sőt a hátrányosan megkülönböztetett csoportokat támogatni kell. A kormány ezzel alapvetően egyetért, azt mondja, nincs szó megkülönböztetésről, de nem szabad olyan propagandát folytatni, amely betüremkedik az általa vallott vagy a közízlés szabályai által meghatározott területre. Ezen folyik most a vita. Az EB problémája sokszor abból adódik, hogy európai standardokat próbál megállapítani olyan témákban, amelyeknél nemzeti mércék vannak. Ilyen például a jogállamiság: teljesen mást gondol egy svéd állampolgár a jogállamiság konkrét tartalmáról, mint egy portugál vagy egy bolgár. Szerintem hasonló a helyzet az lmbtqi-jogokkal kapcsolatban is: alapjaiban különbözik mondjuk a svéd és a bolgár felfogás. Nem vagyok abban biztos, hogy a mostani idő Európában alkalmas arra, hogy felállítsunk egy standardot.
Mégis, van ma relevanciája Magyarországon óvodákat és iskolákat elárasztó lmbtqi-propagandáról beszélni?
Személy szerint nem találkoztam ilyen jelenséggel, de felmérések azt mutatják, hogy érdekli az embereket, vita folyik róla, tehát releváns téma a politika számára.
Veszprém. A Pannon Egyetemen kuratóriumi elnök lett. Mitől lesz jobb az intézmény a modellváltás után?
Egyrészt rugalmasabb szerkezetben tud majd működni, például az ott dolgozók munkáját sajátosabb szempontok alapján tudja honorálni. Törekszünk arra, hogy az eddigieknél jobban érvényesüljön a teljesítmény szerinti díjazás. Másrészt a magunk képére tudjuk alakítani az intézményt. A Közép-Dunántúlon nincs a Pannon Egyetemen kívül jelentős felsőoktatási intézmény. Ne felejtsük el, hogy Veszprém 2023-ban Európa kulturális fővárosa lesz, ezzel a lehetőséggel pedig aktívan akarunk élni. Amikor egy hallgató egyetemet, egyúttal várost is választ – fontos szerephez jut a városimázs. Jobban ki kell használni, hogy a Balatontól tizenöt kilométerre vagyunk, ezáltal a térség specialistájává válhatunk. A helyi problémák iránt érzékenyebb egyetemet szeretnénk, és ehhez most szabad kezet kapunk. Emellett a műszaki, mérnöki és informatikai tudományokban kifejezetten erős, nemzetközi színvonalú egyetemről van szó, és a modellváltásnak köszönhetően az iparral, a régió gazdasági szereplőivel sokkal szorosabb kapcsolatot építhet ki. Már most óriási az érdeklődés a gazdaság részéről. Tehát a jövőben sokkal gyakorlatorientáltabb, a térség gazdasági profiljára koncentráló képzési rendszert tudunk kialakítani.
Jogosak a kritikák, miszerint a politika túlzottan megjelenik a testületekben?
A mi kuratóriumunkban csupán én érkezem a politikából, s ebben osztozom Marianne Thyssen volt biztostársammal, aki a Leuveni Katolikus Egyetem kuratóriumi elnöke lett. Nem ismeretlen gyakorlat Európában, hogy politikusok egyetemek kuratóriumában, kormányzó bizottságában elnöki feladatot látnak el. Nem az a fontos, hogy ki milyen háttérrel rendelkezik, hanem hogy ki mit tesz le az asztalra. Például egy politikus a kapcsolatrendszerével kiválóan tudja segíteni az intézményét. Nálunk a kuratórium kiegyensúlyozott összetételű: van benne egykori rektor, helybéli vállalkozó, globális cég helyi vezetője. Mindenki részt vesz a munkában, aki a Pannon Egyetem körüli környezetből fontos lehet.
Hol tartanak az EKF előkészületei?
Igyekszünk, de a járvány negyedik hulláma újra elgondolkodtat minket. Eddig úgy véltük, 2022 hozhat zökkenőket a felkészülésben, de alapvetően biztonságban éreztük magunkat. Klasszikus EKF-programsorozattal készültünk, a fejlemények alapján azonban lehet, hogy alternatív programmal kell előállni a 2023 januárjára tervezett megnyitóra. A részvétel, a turizmus fontos eleme a programsorozatnak, márpedig nem tudjuk, hogy a járvány hogyan alakul. Emellett az infrastrukturális beruházásokkal is lehet probléma, hiszen elképesztő mértékben megugrottak az árak. Ha kénytelenek leszünk is az eredeti terveinken vágni, a veszprémiek számára legfontosabbakat, például a volt gyerekkórház felújítását mindenképp szeretnénk megvalósítani. Utóbbit a közeljövőben el is kezdjük.
Hamarosan választás. Nyerhetőnek tartja a körzetét? Milyen kampányra számít?
A 2001. decemberi Orbán–Năstase-paktum elleni, valamint a Kövér László úgynevezett köteles beszéde miatt indított gyűlölethadjárat óta nem lehetnek illúzióink Magyarországon a választási kampányokkal kapcsolatban. A baloldal nagy valószínűséggel mocskos kampányt fog folytatni, mivel ő hozta be ezt a műfajt, és ő is tartja fenn. A Veszprém megyei 3-as számú kerület nagy kihívást jelentő körzet, Ajka, Sümeg, Tapolca és a Badacsony térsége eltérő arculatot és közösségeket hordoz. Ha úgy hozza a sors, hogy nekem kell elindulnom egyéni jelöltként, minden tőlem telhetőt megteszek. Rajtam nem fog múlni a győzelem.
Navracsics Tibor
1966-ban született Veszprémben. 1990-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. 2006 és 2014 között a Fidesz országgyűlési képviselője, 2006-tól 2010-ig frakcióvezetője. 2010 és 2014 között miniszterelnök-helyettes, valamint közigazgatási és igazságügyi miniszter. 2014-ben először külgazdasági és külügyminiszter, majd az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa. Az ELTE egyetemi docense, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi tanára és az Európa Stratégia Kutatóintézet vezetője. 2019 óta a Veszprém–Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa program kormánybiztosa, 2020 óta az északnyugat-magyarországi gazdaságfejlesztési zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztos. Idén februártól a vidékfejlesztési kormánybizottság tagja, márciustól a Pannon Egyetem kuratóriumának elnöke, júliustól Veszprém megye 3. számú választókerületének elnöke. Nős, három gyermek édesapja.
***
Hova utazik szívesen?
A Balaton-felvidékre, a Bakony–Balaton-térségbe.
Sör vagy bor?
Inkább bor. Ha viszont nagy a hőség, és gyanús a kimérés, akkor sör.
Mit sportol?
Rendszeresen úszom, emellett szoktam kerékpározni és futni is.
***
Filmünnep a „nemzeti öröm” helyszínén – Konopás Noémi interjúja a Mandiner hetilapban
Nyitókép: Földházi Árpád
A jogvédő szervezet szerint 32 olyan fontos közjogi vezető van jelenleg, akiket a Fidesz nevezett ki, és „elmozdíthatatlanul bebetonozta őket” a következő kormány idejére is.
Az sem maradt szó nélkül, hogy leváltották a miniszterelnök piszkos ügyeit feltáró tisztviselőt.
Orbán Viktor a hónap második felében Brüsszelben tárgyal, ahol részt vesz a Patrióták pártcsalád EU-csúcs előtti egyeztetésén is.
A választókerületi rendszer megszűnik, a Fidesz szervezete az önkormányzati rendszerhez igazodik, a pártban települési csoportok és megyei választmányok dolgoznak majd – közölte a Fidesz kommunikációs igazgatója.
Havasi Bertalan elárulta: Orbán Viktor a Fidesz nemzetközi kapcsolatainak továbbépítésén is dolgozik.
Dr. Erőss Pál unokája felmentette a KEHI vezetőjét.
Az Európai Parlament költségvetési és költségvetési ellenőrzési bizottságai július 14-én tartandó közös meghallgatáson vizsgálják meg a Bizottság tervét, hogy felszabadítsák a Magyarországnak járó uniós forrásokat.
Nálunk az elmúlt években arra sem volt elegendő forrás, hogy legalább a meglévő pályák állapota megmaradjon.
