A modern társadalom egyre zajosabb és egyre kevésbé következetes. Hangulatunk, teljesítményünk és fizikai környezetünk ingadozásai döntően befolyásolják döntéseinket és választásainkat. A szétszórt változékonyság emberi életek és vállalkozások sorsát dönti el, ezért itt az ideje a tudatosságnak – üzeni új könyvében egy Nobel-díjas közgazdász.
Egy amerikai mondás szerint csak attól szabad szívességet kérnünk, aki már megebédelt. A jótanácsnak létezik statisztikai alapja: a tengerentúli bíróságokon kimutatták, hogy ugyanazok az ítészek jóllakottan mindig enyhébb ítéletet hoznak, mint táplálkozás előtt. Így fordulhat elő, hogy olyan emberek, akiket ugyanazért a bűncselekményért ítélnek el, drámaian eltérő büntetést kapnak. Hasonló összefüggést fedeztek fel a hőmérséklet és a futballpályán születő eredmények között: melegebb időben a bírók sokkal szigorúbbnak bizonyulnak, mint a hűvösebb napokon; ahogy az egyetemek felvételi bizottságai is könnyebben szórják ki a jelentkezőket, ha az adott napon nyomasztó az égbolt. A sor folytatható.
Daniel Kahneman ősz halántékú, legendák övezte pszichológus és matematikus. Holokauszttúlélőként a leendő zsidó állam területére vándorolt, majd az izraeli hadsereg pszichológiai részlegének tagja lett. Feladata az volt, hogy tesztelje a tiszti képzésbe jelentkező katonákat, és eljárásokat dolgozzon ki az emberi viselkedés tanulmányozására. Beleszeretett a viselkedéstudományba. Ma már a közgazdaság és a pszichológia összefüggéseinek egyik legelismertebb kutatójaként tekinthetünk rá, aki az emberi magatartás rövidzárlatai, a döntési hibák és előítéletek feltérképezéséért megkapta a Nobel-díjat.
Kahneman és társai új könyvének témája a tudatunkat bekebelező, tisztánlátásunkat és ítélőképességünket kikezdő zaj. Ahol döntések születnek, ott mindig akad zaj is – véletlenszerű önkényesség, szétszórt változékonyság, amelynek iránya időről időre más, miközben végig ugyanarról az alanyról beszélünk. A rendszerek azért zajosak, mert ugyanazok a szakemberek következetlenül alkalmazzák a mércéket és szabványokat. Hangulatunk, fáradtságunk, fizikai környezetünk és teljesítményünk ingadozásai, amelyek egyébként irrelevánsak, döntően befolyásolják döntéseinket és választásainkat. A probléma súlyát esetek légiójával támasztja alá a kötet a már említett igazságszolgáltatástól az orvostudományon át az üzleti életig (egy biztosítótársaság vezetője több száz millió dollárra becsüli a zaj éves költségét a kockázatvállalásban). A betegként orvoshoz forduló átlagembernek vagy a támogatásra pályázó vállalkozásnak kifejezetten érdeke, hogy a közösség működésében csökkenjen ez a variabilitás, ám a jelenséget máig figyelmen kívül hagyjuk. Ennek oka, hogy az emberek sokkal jobban tudnak ok-okozati úton gondolkodni, mint statisztikailag.
Szerzőink a zaj egy sajátos mozgatórugóját: a társadalmi befolyást is vizsgálják. A csoportos viselkedés különösen ki van téve a zajnak, ugyanis a népszerűség, pláne az online népszerűség könnyen manipulálható. Kahnemanék információs kaszkádokról beszélnek, amelyek arra késztetik az embereket, hogy készségesen csatlakozzanak olyan véleményekhez, amelyekkel egyébként nem értettek egyet. A zajos döntések árthatnak, tönkretehetik vagy akár véget is vethetnek egy emberi életnek.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Ez már nem csupán technikai bravúr.
Az admin csapat szerint a törlésre azért került sor, mert egy Blikk-felvételen azt mondta, hogy véleménye szerint két nem létezik.
A Bizottság szerint az Apple megsértette azt a jogszabályt, amely tiltja a platformoknak, hogy korlátozzák a fejlesztőket abban, hogy olcsóbb alternatívákra irányítsák a felhasználókat.
Ám szerencsére nem mindenütt lankad az éberség, Európa továbbra is marad a dedóban, szóval a Telex megnyugodhat.
Amikor egy politikai szereplő úgy látja, sikertelen volt az elmúlt időszakban, akkor érdemes valamit változtatnia.
Ordas Eszter rádöbbenhetett: a főnöke exfelesége nem csak kitalálja, hogy Magyar Péter valóban agresszív ember. Horváth K. József írása.
