Miért nő az antiszemita támadások száma Nyugat-Európában és mi köze a járványoknak a zsidógyűlölethez? Mik Kína reményei Afganisztánban és mire számíthatnak az afgán nők? Jeffrey Kaplan kutatót kérdeztük.
Jeffrey Kaplan amerikai történész, közel húsz könyvet jegyez, kutatási területe a vallási erőszak és a terrorizmus. Jelenleg a Danube Institute vendégkutatója és az Óbudai Egyetem vendégoktatója, nemrég pedig cikket közölt a Hungarian Conservative folyóiratban a magyarországi zsidóság helyzetéről.
*
A minap írt egy cikket a Hungarian Conservative folyóiratba a magyarországi zsidó életről. Hogyan látja az antiszemitizmus kérdését Kelet-Európában és Magyarországon?
Az esetek eléggé eltérők. Az antiszemitizmus nyilván valós dolog mindenhol. Több ezer éves kórokozó. Magyarország története nem egyszerű ilyen téren, gondoljunk a nyilasok időszakára és a holokausztra. Egy évtizede, a Jobbik felfutásának idején, amikor a zsidók listázását javasolták, Magyarország híre külföldön nagyon rossz volt. Ma Magyarországnak továbbra is rossz hírneve van az erős antiszemitizmus miatt. Arról volt szó a konferencián – ahol a magyar zsidóság minden szegmensének képviselői ott voltak –, hogy
és hogy összehasonlítva Franciaországgal és az Egyesült Államokkal, nagyon kevés erőszakos atrocitás történt, illetve vannak jogi következményei az antiszemitizmus nyilvános kifejezésének. Ez a helyzet erősen szembeállítható például Lengyelországgal.
Sok cikket írnak manapság a nyugati növekvő antiszemitizmusról, főleg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Mi van a növekvő számok mögött és mit lehet tenni ellene?
Sokat írtak már erről a kérdésről. Néhány fő tényezőről lehet beszélni. A közösségi média csatornái összekötik azokat, akik a zsidók elleni támadásokat tervezik, immár globális közösséget képeznek. A zsinagógák elleni néhány legbrutálisabb támadást élőben közvetítették, és arra hívták fel a nézőket, hogy „csinálják utánuk”. És lesz, aki ezt megteszi. Noha sok erőszak jön a jobboldal részéről, de egyre több a baloldal és a muszlim bevándorló közösségek részéről érkezik, főleg bizonyos nyugati közösségekben. Az erőszakot sokszor az anticionizmus zászlaja alatt követik el, szemben az antiszemitizmuséval, és ezért sokan hiszik, hogy az anticionizmus csupán az antiszemitizmus más néven. Továbbá
nyilván ez is egy tényező ma.
Nemrég a terrorizmusról adott elő, ahol arról beszélt, hogy a tálibokat régen progresszívnek tartották. Mi volt ez az „alapító mítosz”, és hogyan bánnak ma a nőkkel Afganisztánban?
Ez egy provokatív megfogalmazás volt, de mint elmagyaráztam ott is, a tálibokat az afgán társadalom és a posztszovjet polgárháború kontextusában lehetett progresszívnek nevezni. Az tette őket progresszívvé, hogy ők voltak az egyedüli erő az országban, amely nem kötődött hadurakhoz. A tálibok független erő voltak, akiket nem kötött a törzsi vagy regionális lojalitás. Továbbá a polgárháború során gyakori volt a nemi erőszak, ők pedig ettől megvédték a nőket, ez pedig egyedivé tette őket, és vonzóvá a férfiak számára, akiknek elege volt a háborúból, és az erőszakból, ami a tulajdon családjaikat is sújtotta.
és azt állították, hogy nyitva maradnak a női iskolák, szemben a korábbi tálib kormánnyal. Korai még megítélni, mi lesz a nők sorsa Afganisztánban, de a jelek nem biztatók.
Beszélt továbbá Kína terveiről Afganisztánnal. Gondolja, hogy Kína fogja betölteni az Egyesült Államok által hagyott űrt?
Kína érdekes szerepet játszik. Régóta van kapcsolatuk a tálibokkal és az „Egy Övezet, Egy Út” terv ki akarja használni Afganisztán gazdag ásványi kincseit, megépítve hozzá a szükség szállítási és elektromos infrastruktúrát. Amikor az Egyesült Államok Afganisztánban hadakozott, inkább abban reménykedtek, hogy majd ők megszelídítik a régiót, és biztonságosabbá teszik a kínai üzleti érdekeknek. Ez nem történt meg, viszont az instabilitás problémája fennmarad. Kína puha hatalomgyakorlási megközelítése nem tartalmazza a katonai jelenlétet, amire a szovjetek és amerikaiak hibájaként tekintenek. Azonban a tálibok egyedül nem tudják stabilizálni az országot, úgyhogy a kínaiak szempontjából nem sok változott.
Fotó: Ficsor Márton
30 éves lett a félig vajdasági Nevergreen, ezt pedig új albummal és koncerttel ünnepelte a hazai doom- és gothic-élet legismertebb zenekara. A Harag és remény ráadásul méltó megjelenése a csapatnak.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
Nő a feszültség a két ázsiai ország között.
Hiába a vérengzések, a liberálisok nem tágítanak.
Közleményben jelentette be a Mathias Corvinus Collegium, hogy 2025. januárjától az MCC lesz a Mandiner hetilap és online hírportál kiadója.
Interjút adott a korábbi főpolgármester.
Az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság tájékoztatása szerint a helyszínen olyan magas szén-monoxid-koncentráció volt, amelytől a mérőműszer is kiakadt.
„A jubileumi szentév célja éppen az, hogy megnyissa a szíveket a remény előtt!” – hangoztatta a Szentatya a római Rebbibia börtönben.
