Az elmúlt évszázadok nagy természettudósait reneszánsz érdeklődés, kíváncsiság és nyitottság jellemezte – miattuk tudjuk a világegyetemről, amit tudunk. Ma a „hiperspecializáció” dívik, nem csoda, hogy egyetlen géniusz sem vállal felelősséget leleményének kulturális és politikai következményeiért.
Nemrég lehetőségem nyílt hosszan beszélgetni a bolygó egyik legelismertebb tudósával. Szolgálatát és teljesítményét sokra tartom, ezért kilétét nem árulom el. Mert a beszélgetést, bár kifejezetten informatív volt, egyben ijesztőnek is találtam. Partnerem többször és kérlelhetetlenül kijelentette, hogy saját szűkebb tudományterületén kívül semmi sem érdekli, a „nagyképről” nem olvas, a többiek világát (kivált a társadalomtudományokat) alacsonyabb rendűnek találja, tágabb összefüggéseket nem is keres a munkásságához. Azt tapasztalom, hogy ez az attitűd napjaink szakértői osztályára – tisztelet a ritka kivételnek – általánosságban igaz. E heti könyvválasztásommal azt illusztrálom, mennyire nélkülözhetetlen volt egykor a reneszánsz érdeklődés a jelentős felfedezésekhez, s hogy milyen messzire keveredtünk a tudomány iparosodásának eredményeként a szó szoros értelmében vett szellemességtől.
Ugorjunk egy nagyot: a szivárvány, amit eső és fény együttállásakor látunk, nem létezik. Csak akkor érzékeljük, amikor egy adott nézőpontból tekintünk a légköri összetevőkre, ráadásul mindkét szemünk más szögből teszi ezt, így valójában két különböző szivárványt látunk, a mellettünk álló pedig egy harmadikat. Egyik változat sem létezik az adott elmén kívül.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
„Ezt a kolozsvári együttest valahova a Fradi szintjére tenném.”
Európa szerte megugrott a zöldségek és gyümölcsök ára a rossz idő miatt, a májusi hidegnek még most is érezhetjük a hatását, emiatt nem tudott csökkenni júniusban az infláció.
