Aki az életét adta az üldözöttekért: Salkaházi Sára története

2021. október 8. 0:00
Írta: Sal Endre
Egy törékeny nő, aki a II. világháború alatt emberek megmentésén dolgozott, mikor valószínűleg a Dunába lőtték a nyilasok. Valószínűleg, ugyanis sosem került elő a hős testvér holtteste. Ismét egy megrendítő történet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Facebook-oldaláról. Salkaházi Sára életéről a tavaly megjelent Magyar Hősök kötetben részletesen is olvashatnak.

1899 májusában született Kassán, egy osztrák eredetű családban. A nagypapájának fogadója volt a városban. Művészetkedvelő volt, éppen ezért a fogadó egyik különtermében rendszeresen hangversenyeket adtak és színielőadásokat tartottak. A családi háttér láttán nem meglepő, hogy Salkaházi Sára tanítóképzőbe járt, ám a Monarchia összeomlása után megvált a hivatásától, ugyanis

nem volt hajlandó felesküdni a frissen megalakult csehszlovák államra, amelyhez Kassát is csatolták.  

Újságíró lett belőle, s a trianoni trauma ellenére, amennyire csak lehetett, élvezte a fiatal lányok életét. Erről így írt később: „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…” Ki gondolta volna ekkor, hogy néhány évtizeddel később hősként hal majd meg Budapesten? Sokáig úgy tűnt, az írás lesz a hivatása, még egy önálló kötete is megjelent 1926-ban. A szociális érzékenység persze mindig is dolgozott benne, így a csehszlovák keresztényszocialista párt kassai irodájának a munkatársa lett, s a szervezet lapját is ő szerkesztette. Így jutott el egy tanfolyamra is, amelyet a Szociális Testvérek Társasága tartott. Mindez pedig fordulópontot jelentett az életében.

Fotó: Wikipedia

Minderre így emlékezett később: „Csak nézed az előtted beszélő testvért, mintha egyedül neked beszélne… és egyszerre megnyugszol, mint aki megtalálta, amit keres.” A tanfolyam után a felvételét kérte a szociális testvérek közé, 1930-ban első fogadalmat, majd 1940-ben örökfogadalmat tett. Személyesen segített nélkülöző családokon, aztán a történelem nagyobb erőfeszítéseket kért tőle. Az egyre erősödő nácizmus láttán a Szociális Testvérek Társasága is egyre gyakrabban emelte fel a szavát Slachta Margit alapító vezetésével, és Salkaházi Sára akkor is vele tartott, mikor az embermentésben jelentős szerepet alakító Magyar Szent Kereszt Egyesület társelnöke lett. Salkaházi Sára a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége vezetőjeként öt új szegényotthont nyitott, amelyek 300 embernek biztosítottak férőhelyet. Aztán megkezdődtek a deportálások…

A testvérek folyamatosan menedéket nyújtottak az üldözötteknek Budapesten.

Salkaházi is tisztában volt vele, hogy az életét kockáztatja, de nem törődött vele.

1944 telére, a nyilaspuccs után megteltek a budapesti menedékházak. 1944. december 27-én éppen a sokak menedékéül szolgáló Bokréta utcai Katolikus Nővédő Otthonba tartott, ám szembesült vele, hogy az utcán igazoltatják az embereket a nyilasok. Megtehette volna, hogy másfelé megy, ám odalépett a nyilasokhoz és közölte, ő az intézmény vezetője. Négy gyanúsnak talált személyt, egy hitoktatót és őt is elhurcolták. 45 évesen…

További magyar hősökről olvashat a kötetben.

Évtizedeken át nem lehetett tudni, hogy mi történt azon a gyászos napon, hogy mi lett a hős testvérrel, hiszen onnantól kezdve senki nem hallott felőle. Hosszú idő telt el, 23 esztendő. 1967-ben aztán a zuglói nyilasper egy vádlottja azt mondta vallomásában, hogy 1944. december 27-én (tehát pont azon a napon, amikor Salkaházit elhurcolták a nyilasok) a Duna-parton a

kivégzése előtt egy nő a hóhérai szemébe nézett, majd keresztet vetett.

A következő pillanatban pedig a folyóba lőtték a kegyetlen pribékek. Az utolsó pillanatban is hősként viselkedő nő minden valószínűség szerint Salkaházi Sára volt, akit 1969-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, 2006-ban pedig a katolikus egyház boldoggá avatta.

Azt a hőst, aki az életét adta azért, hogy minél több üldözöttet megmenthessen a háború poklából. Nem felejtjük. Nyugodj békében, Salkaházi Sára! 

 #

A Nemzet Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.

Összesen 91 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy tanúvallomás. Mivel a történelem kísérleti úton nem ismételhető meg, és matematikai logikai kényszerítés sem alkalmazható, a tanúvallomások jelentik a bizonyítás alapvető módját. Örülök, hogy segíthettem.

Több milliárd ember vallomásával áll szemben, akik nem látták őket a Dunába lőni. De ez nem változtat azon, hogy ő viszont látta, és elmondta. Amire még emlékeztetlek, az a népességhiány. Salkaházi Sárát a nyilasok igazoltatták, 4 társával elvitték, majd senki nem tud róluk semmit, kivéve az említett tanúvallomást. Végülis az is lehet, hogy remeteségbe vonultak halálukig, de kevésbé hihető, mint Bükkös vallomása.

Légy erős, a legtöbb maffiózó is így bukik le. Valamelyik alvezér vádalkut köt. Nemzetközi jelenség, hogy a bíróságok nem csak kifogástalan gentlemanek tanúskodását fogadják el.

Hát ugye a konkrét esetben Salkaházi Sára az igazoltatása és elhurcolása előtt megvolt, utána meg nem volt meg. Ez a népességhiány ebben a konkrét esetben. Ha te láttad az elhurcolása után, akkor befoltoztad. Ha nem, nem.

Ez az alapjelenség. Erre adott egy magyarázatot a Bükkös. Hogy neked nem tetszik, az sajnálatos, de ettől még van egy tanúvallomás. Ami bizonyíték.

Attól tartok, kénytelen vagyok belenyugodni, hogy egy bizonyos Gèbi nick számára nem elfogadható a bíróságon elfogadott és senki által hivatalosan fölül nem vizsgált Bükkös-féle tanúvallomás, továbbá hogy ugyanezen Gèbi nick szerint semmiféle magyarázatot nem igényel az a tény, hogy Salkaházi Sára és társai az igazoltatásukig megvoltak, azóta meg nincsenek meg.

Rendben. Megpróbálok ennek tudatában is nyugodtan aludni.

Nézem a Duna-parti cipőket, zsidók cipői, nyilvánvaló.
Vajon mikor látjuk magyarok cipőit, emlékeztetőül, a Wall Street zsidóinak bűneire?

Tudod, most meg az a törvény, hogy a náci bűnök tagadóit lecsukják.

Nézd, azért vitatkozom ezzel a tökkelütöttel, mert nem értek egyet ezzel a törvénnyel. Ha egyetértenék vvele, följelenteném oszt jóvan.

De a legutolsó érve az volt, hogy Salkaházi Sára megsértette az akkori törvényeket a zsidók bújtatásával. Talán nem fölösleges rámutatni, hogy ő meg a mostani törvényeket sérti meg.

Ha a törvények annyira szent dolgok, tessék őket betartani.

Semmi gond, néha kell a kontextus.

Ez tőled dicséret.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés