„Ezt bizony elkúrtátok! Ha lett volna egy kis maradék eszetek – mint ahogy nincs –, akkor írtok egy rendes forgatókönyvet, Péterrel a főszerepben, aki 2006-ban épp Észak-Amerikában tartózkodott, s akit úgy szerepeltethettetek volna, mint aki a CIA hátterével Amerikából irányítja az egész budapesti történetet. Ül a dolgozószobájában, ahonnan természetesen az egész Manhattan belátható, távolból a Szabadság-szobor is kivehető, elegánsan ironikus ellenpontjaként a budapesti rendőrattaknak, Dobrevnek és Hann Bandinak.
Péter körül telefonok, legalább hetvennyolc, monitorok, klaviatúrák, fülhallgatók, egy Magyar Nemzet, hiába az időeltolódás, neki már ott van az asztalán a holnapi, továbbá egy tolmácskészülék, hogy Semjén is értsen az egészből valamit, s hátha épp arra jár Vida Ildikó. Néha bejön Péterhez a titkárnő, mintha csak Gergényiből és Pintérből gyúrták volna össze, letesz elé az asztalra egy cheesecake-et, egy brownie-t vagy egy whoopie pie-t, odasúgja, hogy ezt Gyuri bácsi küldte, aztán Kádár Jánososan kacsint egyet és kimegy.