Afganisztánban húsz év után ismét államhatalomhoz jutott az iszlamofasiszta társaság.
„Amerika és Európa csendes, újra csendes, nem is beszélve az ENSZ-ről. Ez azzal függhet össze, hogy nem Izrael lőtt vissza rakétákkal Gázában, vagy engedélyezett egy újabb lakóparkot a »megszállt területeken«: ha ez történt volna, nagy lenne az internacionális és interszekcionális hőbörgés, hiszen mindez a cionista-rasszista állam brutalitását bizonyítaná újfent, ami megérne egy újabb elítélő ENSZ-határozatot, egy újabb demonstrációt bármely tetszőleges campuson, egy újabb újságcikket arról, hogy mégis mit képzel az apartheid-állam? Most semmi ilyesmi nem történt, lehet továbbsétálni.
Most csak annyi történt, hogy húsz év után ismét államhatalomhoz jutott az az iszlamofasiszta társaság, amely egyszer már öt éven keresztül, Allah nevében földi pokollá tette a nép életét, különösen a nőkét, és akik hatalomvesztésük éveiben is időnként inzultálták a hitetleneket, volt, hogy savat öntöttek nők fedetlen arcára, volt, hogy főbe lőttek egy lányt, aki fontosnak tartotta lányok iskoláztatását. Most megint övék a terep, megint burkát erőszakolnak a nőkre.
A tálibok eddig inkluzív kormányt ígértek, amiből az lett, hogy csupa exkluzív, mogorva férfi néz ránk a hivatalos fotókról, már emiatt is be kéne őket iratni a Coca Cola valami bűnbánó-férfidominanciás tréningjére. Mint elmondták, »a nők feladata a gyerekek nevelése, és nincs rá szükség, hogy ők is tagjai legyenek a kabinetnek.« Egy valamiben azonban tartották szavukat: megígérték, hogy a nőknek az iszlám keretén belül lesz helyük a társadalomban, és tényleg. A nőügyi minisztérium helyett, annak épületében létrejött a “Bűn és erény minisztériuma”, amelynek a helye egyértelműen a Brazil. c filmben lenne, nem Kabulban.
Az egyetemeken egyelőre folytatódik az oktatás a női hallgatók számára is, de csak szegregáltan, hiszen »a koedukáció ellentmondásban áll az iszlám alapelveivel és a nemzeti értékekkel, szokásokkal és hagyományokkal«, a 7. osztálytól kezdődő középfokú oktatás azonban már csak fiúkra vonatkozik, lányok be se menjenek.”
Fotó: MTI/EPA/Felipe Trueba
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az Európai Néppárt elnöke szerint csak idő kérdése, hogy az Európai Unió felhasználja a pénzeszközöket Ukrajna támogatására.
Tudálékos hozzászóloknak: a magyar jog bőségesen, túl bőségesen is ad lehetőséget rágalmakkal szembeni föllépésre.
