Véres gyermekkezek – katonalétre kényszerítenek kiskorúakat Afrikában

2021. szeptember 16.
Kémek, őrszemek, gyilkológépek és szexrabszolgák: kiskorúak tömegeit kényszerítik katonalétre és rabságra a fekete kontinensen. Körképünk Afrika tragikus társadalmi fejleményeiről.

Tóth Klaudia írása a Mandiner hetilapban.

Frontvonalon harcoló, öngyilkos merényletben részt vevő, kémként, hírvivőként vagy őrszemként tevékenykedő fiúk, szexuális rabszolgaságra vagy katonafeleségnek kényszerített lányok – a gyermekek bevetése az erőszakos cselekményekben különösen jellemző Afrikában. Sokakat elrabolnak vagy erőszakkal toboroznak, mások pedig kétségbeesésből csatlakoznak, mert azt hiszik, hogy a fegyveres csoportok a legjobb esélyt kínálják a túlélésre.

Az ENSZ Gyermekalapja júniusban publikált statisztikái szerint több mint 8500 gyermeket használtak katonai célokra világszerte 2020-ban. Ez a szám feltehetőleg csupán a jéghegy csúcsa, a valóságban ennél sokkal többen kerültek be irreguláris fegyveres szervezetekbe: egyes források 250-300 ezer főre becsülik a gyerekkatonák számát. A 18 éven aluliak háborús helyzetben való bevetése nem újszerű jelenség, azonban a toborzási, alkalmazási és taktikai módszerek ma már merőben eltérnek a korábban megszokottaktól. A glóbusz összes lázadó- és terrorista szervezetének, fegyveres csapatának és hadseregének több mint 40 százaléka alkalmaz gyermekeket. Az újabb és újabb interjúk, fókuszcsoportos beszélgetések, illetve a nemzetközi szervezetek friss jelentései alapján jól látszik, hogy a fiatalok kihasználása továbbra is zajlik, annak ellenére, hogy a nemzetközi jog kifejezetten tiltja e gyakorlatot.

Beavatási rituáléként fogják fel a bekerülést a fegyveres csoportokba”

Afrikában a gyermekek jellemzően erőszak révén kerülnek be egy-egy félkatonai, katonai szervezetbe, és többségüket akaratuk ellenére sorozzák be. Ott egyfajta beavatási rituáléként fogják fel a bekerülést a lázadó- vagy szélsőséges csoportokba: a nemritkán 8–12 éves gyerekeknek esetenként saját családtagjaikkal kell végezniük azért, hogy bizonyítsák, férfivá értek, és méltók arra, hogy fegyvert fogjanak. Akadnak olyan fiatalok is, akik például szüleik elvesztése vagy a teljes társadalmi vagy gazdasági kilátástalanság miatt döntenek a csatlakozás mellett – sokaknak ez jelenti az egyetlen túlélési esélyt. Sőt az ilyen csoportokban újra azt érezhetik, hogy tartoznak valahova, egy közösség részévé válnak, és a kinevezések, rangok adományozása révén akár hatalmat is kaphatnak.

Gyerekmunkások Ugandában. <br> Fotó: Shutterstock

Az erőszak minden formája
A gyermekek azokon a területeken a legveszélyeztetettebbek, ahol hosszú ideje dúlnak harcok. Akik konfliktusövezetben születnek és nevelkednek, nagyobb valószínűséggel lesznek érzéketlenek az erőszakkal szemben, továbbá valószínűsíthető, hogy alig van lehetőségük iskolába járni vagy munkát találni. Ilyenkor a létbizonytalanság és a kiszámíthatatlanság helyett sokan úgy döntenek, hogy fegyvert ragadnak, és egy csoporthoz szegődnek.

Sokaknak ez jelenti az egyetlen túlélési esélyt”

A csatlakozás után az erőszak szinte minden formájával találkoznak a fiatalok. Az amúgy is roppant sérülékeny pszichológiai fejlődési korszakban megrázó hatással van rájuk a folytonos fizikai és mentális abúzus, a kegyetlen harcok, a kábítószerek használata. A családtól való elszakadás, a megszokott környezettől való eltávolodás nem szünteti meg a korábban rögzült mintákhoz való ragaszkodást: a gyerekek feltétel nélküli hűséggel szolgálják a csoport vezetőjét, parancsára a legbrutálisabb tetteket is teljesítik. A szervezeten belüli dinamikának a hierarchia ad keretet. Jellemzően a kor és a harctéren szerzett tapasztalat mennyisége határozza meg a tagok státuszát, ám bátorság és egy-egy vakmerő művelet végrehajtása révén bárki feljebb léphet a ranglétrán. A gyermekek vezetőnek való megfelelési kényszere, a társak közüli kitűnés motivációja sok esetben arra sarkallja őket, hogy még kegyetlenebbek legyenek ellenfeleikkel szemben.

Az afrikai felkelő- és szélsőséges csoportok szemszögéből több olyan tényező is említhető, amely alátámasztja a gyerekkatonák alkalmazásának előnyeit. Egyrészt ellátásuk, étkeztetésük okán „gazdaságosabbak”. Másrészt harcászati szempontból mozgékonyabbak, mint idősebb társaik, hatékonyak, és szinte láthatatlanok a harcmezőn. Harmadrészt engedelmességük és a vezetőkkel szemben tanúsított tiszteletük miatt könnyen irányíthatók, a személyiségük még formálható, a szervezet ideológiáját manipulatív és erőszakos eszközökkel egyszerűbben el lehet ültetni a fejükben. Emellett a félelemérzetük csekély, és a rájuk leselkedő veszélyeket sem tudják úgy felmérni, mint felnőtt társaik.

Iskolába jutott gyerekek Kenyában. <br> Fotó: Shutterstock

Joseph Kony rémuralma
A gyerekkatonaság tragikus történetében az egyik leghírhedtebb hadúr Joseph Kony, aki Közép-Afrika mészárosaként vált ismertté. Kony az Ugandában 1986-ban kitört lázadás gerillacsoportjának vezetője volt, és csaknem 66 ezer gyermek elrablása fűződik a nevéhez. A véreskezű hadúr szólamai szerint egy keresztény teokratikus állam megalapításáért harcolt, ám tettei nyomán 1986 és 2009 között mintegy 2 millió fő kényszerült arra, hogy elhagyja lakóhelyét. A Kony vezette Úr Ellenállási Had­erege (Lord’s Resistance Army – LRA) nevű lázadócsoport Észak-Ugandában, Dél-Szudánban, a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti térségében, illetve a Közép-afrikai Köztársaság keleti részén hajtott végre akciókat. 2005 júliusában a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki a parancsnok ellen. Harmincháromrendbeli bűnvád között tizenkétrendbeli háborús bűnök és emberiség ellen elkövetett bűncselekmények szerepelnek, beleértve az emberölést, nemi erőszakot, rabszolgaságra kényszerítést, súlyos testi sértést és szenvedést okozó embertelen cselekedeteket, valamint huszonegyrendbeli háborús bűnöket, beleértve az emberölést, polgári személyekkel szembeni kegyetlen bánásmódot, polgári lakosság ellen irányuló támadás nemzetközi irányítását, fosztogatást, nemi erőszakot és gyermekek kényszerű besorozását.

A 2006-ban lezajlott béketárgyalásoknak köszönhe­tően az LRA már nem tevékenykedik Ugandában, azonban Konyt a mai napig sem tudták elfogni a nemzetközi erők. A hadúrhoz kötődő történetek és megrázó élmények több film és könyv alapját adták. Példaként említhető a Kony 2012 című rövidfilm, illetve Peter Eichstaedt First Kill Your Family: Child Soldiers of Uganda and the Lord’s Resistance Army című kötete. Eichstaedt a háború sújtotta falvakba és menekülttáborokba kalauzolja az olvasókat, beszélget egykori gyermekkatonákkal, gyermek „menyasszonyokkal” és más áldozatokkal. Bemutatja a lázadócsoport szektaszerű meg­győződését és azt, hogy a boszorkányságba, a szellemvilágba és a természetfeletti dolgokba vetett – mindent átható – hit hogyan adott táptalajt ennek és más halálos mozgalmaknak. Ezenfelül iránymutatásokat javasol ahhoz, hogy mit tehetne a nemzetközi közösség a béke és az igazságosság megteremtéséért a régióban.

Joseph Kony gyerekeivel pózol egy 2008-as béketárgyaláson Dél-Szudánban. <br> Fotó: REUTERS / Africa24 Media

Kiút a pokolból
A háborús konfliktusban szenvedő országok jellemzően nem tudnak megfelelő kimentési, ellátási és reintegrációs programokat nyújtani az olyan gyerekkatonáknak, akik elszöktek, megmenekültek, vagy valamilyen szervezetnek köszönhetően elszakadtak a csoportoktól. Emiatt legtöbbször a nemzetközi közösség nyújt menedéket és alternatívát nekik: a Nemzetközi Vöröskereszt, az ENSZ Gyermekalapja, Egészségügyi Világszervezete és más emberi jogi szervei, illetve önálló ngó-k.

Ezek a szervezetek rehabilitációs központokat, a biztonságos fejlődéshez szükséges intézményeket működtetnek. A reintegrációs programok során igyekeznek a sok esetben poszt­traumás stressztől, fizikai és mentális sérülésektől szenvedő fiatalokat minél szélesebb körű egészségügyi, pszichológiai és higiéniai segítségben részesíteni, hogy aztán a társadalomba, helyi közösségbe való visszaillesztésük sikeres legyen. A rehabilitációs projekteknek köszönhetően eddig több ezren tudtak visszatérni a családjukhoz Afrika-szerte, de a lázadócsoportoknál eltöltött idő sebei örökre bennük maradnak. 

 A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.

Tombol a dzsihád Afrika szívében – Tóth Klaudia írása a Mandiner hetilapban

***

Könyvben, filmen megörökítve

Az afrikai gyermekkatonaság számos irodalmi műben, filmben megjelenik. Megkerülhetetlen olvasmány A háború gyermekei című kötet, amelyben a szerzők a kelet-afrikai Nagy-tavak vidékén zajló fegyveres összecsapások legvédtelenebb áldozatainak történeteit gyűjtötték össze. A kongói gyermekkatonák rajzai és a felkelőcsoport által elrabolt és rabszolgának használt ugandai gyermekanyák történetei egyszerre mutatják be az embertelenség legkegyetlenebb formáit, a tehetetlenséget és az élethez való ragaszkodást. Szintén tanulságos Ishmael Beah Gyerekkatona voltam Afrikában című könyve. A szerzőt Sierra Leonéban 13 évesen sorozta be a kormányhadsereg. A kötetben részletesen megjelenik, miként váltak az ártatlan gyerekek droggal teletömött gyilkológépekké, illetve hogy az UNICEF-nek köszönhetően miként sikerült kimenteni Ishmaelt a háború poklából. Bár a fiú története több mint húszéves, az átélt szörnyűségek ma is aktuálisak.

Sierra Leone vonatkozásában a Véres gyémánt film szintén a fekete kontinens gyerekkatonáinak sorsáról fest képet. A Leonardo DiCaprio által megformált gyémántkereskedő mellett egy olyan halász figurája tűnik fel, akinek a fiából gyerekkatonát csináltak a gerillák.

A 2015-ben bemutatott, Hontalan fenevadak című dráma Idris Elba főszereplésével egy gyerekkatona életéről szól, aki elveszíti a családját, majd amikor menekülni próbál, egy lázadócsoport besorozza katonának. A több mint kétórás film lebilincselő és sokkoló képsorokon keresztül mutatja be a tábori élet mindennapjait, az összecsapásokra való felkészülés menetét, a kilátástalan, sokszor öngyilkos merényletekbe torkolló harcokat és a közösségen belül a vezetőknek járó feltétlen tiszteletet és szófogadást.

Nyitóképen: A közép-afrikai Séléka milícia gyerekkatonái az elnöki palota közelében Banguiban 2013-ban. Fotó: AFP / Sia Kambou

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hát nem lettek szerethetőek a feka "gyerekkatonák".
A szélsőségesen egaliter világfelfogás vezetett az afrikai "gyerekkatonák" megjelenéséhez- így az ENSZ, FAO, WHO, Gyuri bácsi stb, további tevékenysége csak súlyosbítja majd a helyzetet.
A probléma oka ugyanis az, hogy a kontinens, benne a fekete rasszal nem versenyképes a szabadversenyes kapitalizmus keretei között. A humán tőke olyan siralmas itt (az átlagintellektus kemény 70 IQ, tehát a népesség fele a nyugati sztenderdek szerint szellemi fogyatékos) hogy az egész kontinens smart frakciója (130 IQ feletti réteg) kevesebb mint Magyarországé. Ebből fakad minden: a családonként átlagosan öt gyerek, a szadizmusig terjedő erőszak, klán-törzs rendszerű életvitel és a deblitásból fakadó mélyszegénység. Mivel az intellektus nagyobbrészt öröklött humán személyiségjegy, semmiféle anyagi beavatkozás- fejlesztés nem fog eredményt hozni. A megoldás pofon egyszerű- a családonkénti gyerekszámot kell kettő alá vinni. Ami technikailag simán megoldható, hiszen Bill Gates bolondbiztos, bőr alá ültethető fogamzásgátló chipje 2013-óta elérhető és személyenként tíz évre megoldja a problémát.
Figyeljük meg, hogy ez a szempont egyetlen cikkben, szakértői jelentésben, megvalósuló protokollban sohasem jelenik meg.
Helyette van a galambetetés, a könnyeztető cikkek, filmek az éhezésről- a mindenki segíccsen üres lózungja. Kedvenc példám Etiópia- 1985-ben együtt zokogott a világ a puffadt hasú etióp éhező gyerekek láttán- a művészek megcsinálták a Live-Aid-koncertet, ömlött a segély meg a pénz, mindenki jóllakott. Ma az akkor püffedt hasú feka kislánynak van öt püffedt hasú kisgyereke- Etiópia lélekszáma az 1985-ös 37 millióról felkúszott 120 millióra! A lipsi lelkesedés meghozta gyümölcsét. Az ENSZ jelentése szerint 2100-ra fekete-Afrika lélekszáma 4 milliárd körül lesz- lehet készíteni a zsebkendőket, pedig a józan gondolat inkább a gépágyúk betárazása és aknazár telepítése lenne...
Ja, van még egy megoldás: a humán tőke minőségét kellene Afrikában javítani: lehet a gyarmatosítás nem ördögtől való? Hogyan hangozhat ez kínaiul...

Ide küldi a kormány az afganisztáni kalandot megúszó magyar katonákat?
Aztán mi a f..szért már megint?
Kényszerítik rá?
Ki vagy kik?
Vagy csak kanalat akarnak a szarosbödönbe?

Nooooormális?????

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés