Modellváltás. Hatalomátmentés, káderek beültetése a kuratóriumokba – halljuk az ellenzéktől. Pedig a világ vezető egyetemei között is van, ahol politikai szereplő ül a fenntartó testületekben, például a Humboldt Egyetem kuratóriumának Berlin polgármestere is tagja.
H. I.: Kétségtelen, ám különbség van aközött, hogy a mindenkori főpolgármester ül-e a testületben, vagy egy adott politikai kurzus által kinevezett, iránta elkötelezett személyek.
P. L.: Valóban a funkció delegálja az adott embert, de számos német egyetemnél – a stuttgarti és a karlsruhei intézmény is ilyen – konkrét személyeket kérnek fel, például a Mercedes igazgatóját. Mindkettőre van tehát példa. A kuratóriumokban fontos a tagok személyes elköteleződése az intézmény és környezete iránt, függetlenül attól, hogy politikusról vagy tudósemberről van szó. Érdemes megnézni, Varga Judit mennyi energiát fektet a Miskolci Egyetem jövőjébe, és ezt nem igazságügy-miniszterként teszi, hanem mint a városhoz és az egyetemhez kötődő személy. Vagy vegyük például Csányi Sándort, aki nem miniszter, és nem lehet a Fidesz irányába való elhajlással vádolni, üzletemberként egyik oldalhoz sem kötődik. A kuratóriumi tagok között egyébként megtaláljuk Veres Pált és Szili Katalint is.
Előbbi Miskolc polgármestere, aki a baloldali összefogás jelöltjeként nyert 2019-ben. Ő is áruló lenne?
H. I.: Én a koncepciót vitatom. A miniszterelnök maga mondta ki: nemzeti elkötelezettségű emberek érkeznek a kuratóriumokba. Ez nem szakmai szempont! A modellváltást változatlanul politikai döntésnek tartom, nem szakmainak.
Az átalakítással a kormány szerint az egyetemek felzárkózhatnak a legjobbakhoz. Ez legitim cél?
H. I.: Nem szeretném túlmisztifikálni az egyetemek rangsorát, noha tény, képet adhatnak egy intézmény tudományos teljesítményéről. A kormány részéről erős hivatkozási alap volt, hogy a nemzetközi listákon szereplő első száz egyetem többsége alapítványi fenntartású. Ez azonban magyar kontextusban hamis állítás, ugyanis ezek közül egyetlenegy sem volt korábban állami kézben. Van olyan intézmény – például Portugáliában, Finnországban –, amely államiból alapítványi fenntartású lett, de az nem szerepel az első százban. Az időközben kormánybiztosnak kinevezett Stumpf István érve, hogy regionálisan lemaradtunk a felsőoktatás tekintetében, szintén nem elég erős, mivel a Közép-Európában meghatározónak számító egyetemek döntő többsége állami fenntartású, ilyen például a Bécsi Egyetem vagy a prágai Károly Egyetem. Tehát azt mondani, hogy azért érdemes Magyarországon állami intézményekből alapítványit csinálni, mert ez a regionális felzárkózás garanciája, szakmailag sem állja meg a helyét. Másfelől megbocsáthatatlannak tartom, hogy a vidéki tudományegyetemeink mindegyike kikerült az állam tulajdonából.
P. L.: Az Európai Unióban működő egyetemeknél az utóbbi időben nem tapasztalhattunk jelentős fejlődést. A legjobbnak számító Müncheni Műszaki Egyetem is csak az ötvenedik helyen szerepel. A modellváltással életbe lépő teljesítményalapú finanszírozásban a hallgatók előrehaladása alapelvárás. Több figyelmet kapnak, és ahol nagyobb a lemorzsolódás veszélye, ott mentorprogramokat fognak hirdetni. Jobb, kulturáltabb környezetben tanulhatnak majd, ami az egyéni teljesítményüket is felfelé húzza majd. Olyan mértékű fejlesztéseket hajtunk végre, hogy a valóban high-tech körülmények között már tényleg csak a jó teljesítményre kelljen koncentrálniuk. Hozzáteszem, a Times Higher Education felsőoktatási intézményeket rangsoroló listáján már most is tizenegy magyar egyetem szerepel a világ legjobb öt százalékában, közülük a Semmelweis Egyetem a 277. helyen a világ legjobb egy százalékában van. A modellváltásnak köszönhetően a hallgatók egyre eredményesebbek lesznek, és egyre jobban szerepelnek majd az egyetemek is a listákon. Amúgy egyetértek, nem kell túlmisztifikálni a rangsorokat, de a másfajta irányítás igenis magával hozhatja a jobb szereplést a versenyben.
Már most is tizenegy magyar egyetem szerepel a világ legjobb öt százalékában” (Palkovics László)
H. I.: Nem látom, hogy azt az általam egyébként nem vitatott elvi célt, hogy emelkedjen a felsőoktatás színvonala, ez az eszköz hogyan tudja szolgálni. Az irányítási szisztémát pedig kifejezetten feudálisnak tartom.
P. L.: Az alapítványi struktúra éppen a modern, üzleti irányítás irányába mutat. Ha viszont Hiller István arra utal, hogy az egyetem akadémiai irányítása feudális, azzal részben egyetértek. Megjegyzem, a miniszter úr nyilatkozott 2006–2007 környékén hasonlót az Akadémia kutatóintézet-hálózatával kapcsolatban, ezen a téren is sikerült jelentős változást elérnünk az utóbbi években. Emlékezzünk: a tudományos közösség azt vélelmezte, hogy az átalakítással az állam rá fog telepedni a területre, és elvesznek a tudományra szánt források. Épp az ellenkezője történt, létrejött egy kormánytól független, a parlamentnek jelentéssel tartozó kutatóintézeti hálózat, amelynek megduplázódott a költségvetése. Bár az egyetemek óhatatlanul nagyobb rendszernek számítanak, ugyanez fog lezajlani.
H. I.: A megvalósítás körülményei mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Amikor az egyes intézmények szenátusai szavaztak, a kormány több tagja, beleértve a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert, olyan állításokat tett, amelyeket nem váltott be. Több szenátusi taggal beszéltem, és azt mondták, nem értenek egyet a modellváltással, vagy legalábbis erős fenntartásaik vannak, de a saját intézményüket nem akarták megfosztani attól az óriási fejlesztési összegtől, amelyet megígértek neki. Aztán kiderült, a kormány nem akarja igénybe venni az erre szánt uniós forrást. Nem lett az egészből semmi. Az egyetemek joggal érzik magukat becsapva.
P. L.: Tegyünk tisztába néhány dolgot! A magyar büdzsé idén 210 milliárd, jövőre több mint 400 milliárd forintot tartalmaz a felsőoktatás finanszírozására, ami több mint a háromszorosa a 2010 előttinek. A másik kérdés a fejlesztési forrás. A kormány korábban beadta az Európai Bizottsághoz a helyreállítási alap magyar felhasználási tervét, amelyben szerepelt, hogy 1200 milliárd forintot igénylünk erre a célra. Az egyetemek ezzel párhuzamosan összeállították saját, a következő tíz évre vonatkozó fejlesztési tervüket, ami alapján 2700 milliárd forintra lesz szükségük. A helyreállítási alapról szóló tárgyalás lelassult, de a következő tíz évben minden szükséges forrás rendelkezésre fog állni, ha kell, a magyar költségvetésből.