Miközben a CDU-t már 20 százalék alatt is mérik, Armin Laschet olyat csinált vasárnap, amit már régen: védekezésre kényszerítette a szocdemek vezető jelöltjét. Összefoglalónk!
Kevesebb mint két hét van hátra a németországi parlamenti választásig, vagyis elérkezett az az időszak, amikor a jelöltek és pártok még egy utolsó nagy erőfeszítéssel megpróbálják magukhoz vonzani az utolsó bizonytalan szavazókat is.
A Mandineren folyamatosan figyelemmel kísérjük a választás előtti eseményeket, legfontosabb cikkeinket és híreinket pedig mostantól egy kattintással (na jó, kettővel) is elérhetik a főoldalról, ha az „Akták” közül kiválasztják a „2021-es német parlamenti választás” címűt. Jó néhány elemzést és összefoglalót már betettünk ebbe az aktába, amit a későbbiekben természetesen még tovább fogunk bővíteni.
Hogy állnak a pártok?
A múlt hét végén több kutatóintézet is közzétette legfrissebb felmérései eredményeit. Ezek közül a Forsa szeptember 7-én publikált kutatási eredménye szólt a legnagyobbat. A Forsa eredményei szerint
– egész pontosan 19 százalékra –, ami egy újabb történelmi mélypont. Ez alapján körülbelül ugyanannyian szavaznának a CDU-ra, mint a Zöldekre. A szociáldemokraták a Forsa mérésében 25 százalék környékén állnak, vagyis nagyjából ugyanott, ahol korábban is; Olaf Scholzcal az élen tehát egyelőre úgy tűnik, hogy képesek stabilizálni előnyüket az elmúlt években látványosan agonizáló szocdemek.
A többi intézet (Allensbach, Kantar, Forschungsgruppe Wahlen, GMS, INSA, Yougov) nemrég közzétett eredményei is nagyjából a fentebb vázolt erősorrendet mutatják, bár a CDU-nak húsz százalék feletti eredményt jósolnak. Egyvalamiben viszont mindegyik előrejelzés megegyezik: az SPD már mindenhol megelőzi a kereszténydemokratákat, és magabiztosan tartják is ezt az előnyt. Rossz hírek Armin Laschetnek.
Laschet szombaton egyébként nem akárkinél volt látogatóban: Markus Södernél. A kancellárjelöltet meghívták a keresztényszociálisok nürnbergi pártnapjára, ami Laschet számára alighanem felért egy invitációval az oroszlán barlangjába. Emlékezetes, hogy nagyon sokáig úgy tűnt, hogy hosszú évek után idén bajor kancellárjelölttel, Markus Söderrel az élen vág neki a Bundestag-választásnak a CDU–CSU, de végül mégis a kevésbé népszerű Armin Laschet mellett döntöttek. Söder, bár azt ígérte, nem fog megsértődni, azóta is oda-odaszúrogat a kancellárjelöltségben látványosan szenvedő Laschetnek, miközben a keresztényszociális táborban még mindig elég hangosak azok a hangok, amik szerint a képregényrajongó Markus Söder jobb kancellárjelölt lett volna, mint Armin Laschet. Ezt amúgy a vonatkozó közvélemény-kutatások is megerősítik.
A szombati pártrendezvényen viszont álló ováció fogadta a pódiumra lépő Laschetet, aki még egy-egy Franz Josef Strauß-poént is bevetett („Tévedni emberi dolog, folyton tévedni szociáldemokrata dolog” – mondta annak idején a legendás bajor miniszterelnök), hogy a maga oldalára állítsa CSU-s kritikusait. Laschetnek ez a fellépése sokkal kevésbé volt kínos, mint a szintén a múlt héten bemutatott iskolai táncikálása, amit kicsit lentebb lehet megtekinteni. Természetesen
így most legalábbis úgy tűnik, hogy szent a béke közte és Laschet között. Innentől mindenki a közös ellenség, Olaf Scholz legyőzésére koncentrál.
Hová lett Annalena Baerbock?
A szociáldemokraták népszerű kancellárjelöltjével vasárnap este, egy tévévita keretében találkozott Laschet. A műsorba meghívták a zöldpárti Annalena Baerbockot is, akinek sok esélye amúgy már nincsen a kancellárságra. Az ARD-n és a ZDF-en közvetített vita egy időben zajlott a magyar ellenzéki előválasztás miniszterelnök-jelöltjeinek eszmecseréjével, de valamivel azért színvonalasabbra sikerült – mind a műsorvezetésnek, mind a jelöltek hozzáállásának köszönhetően. A kereszténydemokraták jelöltje eleinte kifejezetten harcias volt, ami alighanem meg is lepte a szociáldemokrata Scholzot. Laschet a Wirecard- és a Cum-Ex-botrányok felemlegetésével igyekezte zavarba hozni a pénzügyminisztert, és arra sem felejtett el kitérni, hogy nemrég razziát tartott az államügyészség a Scholz-féle pénzügyminisztériumban.
amiket részben mellébeszéléssel, részben azzal próbált elintézni, hogy a CDU-s jelölt szemére vetette, hogy „minden kérdésén látszik, mennyire őszintétlen”.
Az első félórában kifejezetten érdekes vita egy idő után persze leült, amit azon lehetett a leginkább észrevenni, hogy a zöldpárti Baerbock is egyre többször jutott szóhoz – a Laschet és Scholz pengeváltásairól szóló első szakaszban ugyanis alig lehetett beszélni hallani. A Zöldek társelnöke Hans Georg Maaßen miatt támadta Laschetet, aki szerinte nem elég határozottan utasítja el a szélsőjobboldali ideológiát és pártokat. A kereszténydemokrata jelölt némileg erőtlenül arra apellált, hogy a Zöldek sem túl elutasítók a pártállami gyökerű, szélsőbaloldali Die Linkével szemben, amire Baerbock természetesen egyből felemlegette, hogy a hanaui és a hallei terrortámadásokat nem a szélsőbaloldal, hanem a szélsőjobboldal követte el, tehát világos, hogy melyik a veszélyesebb. Laschet erre már nem tudott mit mondani.
A jelölteknek a vita végén egy percük volt arra, hogy kortesbeszédet mondjanak, ami kissé meglepő módon Olaf Scholznak ment a leggyengébben. Armin Laschet arról beszélt, hogy bízik az emberekben, mert ők tehetik naggyá Németországot, ő pedig a bizalom kancellárja szeretne lenni. Baerbock szerint azért kellene a Zöldeknek adniuk a következő kancellárt, mert csak ők képesek érdemi változást hozni az eddigi „weiter so!” helyett. Scholz kicsit nehezen induló beszédében arra hivatkozott, hogy a német társadalom a koronavírus-járvány alatt megmutatta, hogy szolidáris és összetartó, aminek a jövőben is így kell maradnia – ezért szavazzanak rá, vagy a beígért tizenkét eurós minimálbérre, ki-ki vérmérséklete szerint.
A tévénézők szerint ez alkalommal is Olaf Scholz volt a legmeggyőzőbb, legkompetensebb és legszimpatikusabb jelölt, Baerbock összességében a második, Laschet pedig az utolsó. Nagy harci kedv ide vagy oda, a CDU kancellárjelöltje sehogy nem tudja megkedveltetni magát a választókkal.
Jótékony hatások
Kevés szó esik róla, de szeptember 26-án nem csak szövetségi választásokat rendeznek Németországban. A berliniek új képviselőházat, Mecklenburg-Elő-Pomeránia lakói pedig új tartományi gyűlést választanak majd aznap. Ahhoz kevés kétség fér, hogy a szövetségi fővárosban tarolni fog majd a baloldal, és a friss felmérések alapján úgy néz ki, az északkeleti országrészben fekvő
A tartomány kapcsán azt szokás a leggyakrabban megemlíteni, hogy nem kisebb személyiség otthona – legalábbis politikai értelemben –, mint Angela Merkel. Merkel 1990 óta a legnagyobb német szigetet, Rügent is magába foglaló 15-ös számú választókerület képviselője a Bundestagban. Ebből a szempontból kicsit ironikus, hogy a jelenlegi kancellár pártja, a CDU tartományi szervezete elég rossz bőrben van. A legfrissebb felmérések szerint a kereszténydemokraták a szavazatoknak csak mintegy tizennégy százalékára számíthatnak a tartományi választáson, ami jóval gyengébb eredmény, mint az öt évvel ezelőtti. A CDU folyamatosan zsugorodik Mecklenburg-Elő-Pomerániában, ami egy darabig még a radikális jobboldali AfD malmára hajtotta a vizet.
A tartományt 1998 óta kormányzó szociáldemokraták negyven százalék környékén állnak, ami közelít a 2002-es rekorderedményükhöz. Az SPD népszerűségének növekedéséhez természetesen az is hozzájárul, hogy a párt kancellárjelöltje jól szerepel a közvélemény-kutatásokon. Könnyen lehet tehát, hogy szeptember 26-án kettős győzelmet ünnepelhetnek majd a Willy-Brandt-Hausban.
A nyitóképen: Armin Laschet a vasárnapi tévévita után. Fotó: Christophe Gateau / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
Szeretné már dűlőre vinni az ügyet Ursula von der Leyen.
Ráadásul mindenféle előzmény nélkül.
Korábban Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna nem érintett a robbantásokban, és javasolta, hogy elemezzék, kiknek lehetett érdeke egy ilyen támadás.
Matthias Ecke szerint Orbán Viktor hazudik, amikor a német AfD megbénításáról beszél, de a német politikus valós érveket nem tudott mondani.
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
Politikai eszközökkel támadják Magyarországot.
