Az első jelöltvita tét nélküli árnyékbokszolásba fulladt.
Érdekes „összecsapásnak” lehettek szemtanúi azok a politikai mazochizmussal megvert nézők, akik az ATV ellenzéki miniszterelnök-jelölti vitája elé ültek le vasárnap este.
A kormányfőjelölti vita
Rövid, önméltató bemutatkozásokkal indult a show: Karácsonynál hangsúlyos szerepet kapott az egyébként teljesen jogszerűtlenül felépített corvinusos karrier, Jakabról pedig elhangzott, hogy a legnépszerűbb rivális, természetesen meg nem nevezett közvélemény-kutatásokra hivatkozva. Fekete-Győr András a Momentum-generáció atyjaként jelent meg,
Az öt wannabe-elnök első megszólalása azonban rögvest érdekes elszámoltatási kánonba fonódott, Karácsonyék egymásra licitálva sorolták az egyébként alkotmánymódosítást kívánó intézkedéseket. Alapítványok feloszlatása, felcsúti per, számonkérés – kántálták, sőt, mint kiderült, „jogállami szellemben” Orbán Viktort és körét is azonnali vagyonelkobzással büntetné az ötfős statáriális bíróság.
Különös bája volt Dobrev Klára ama megjegyzésének, hogy szükség lesz trükkökre is; ha visszaemlékszünk férje, harcostársa, a mindenki Ferije által emlegetett „trükkök százaira”. Karácsony eközben minden határozottságával harcos szegénypolitikát képviselt, multik adóztatása, minimálbér emelése, bár a forrásról szemérmesen hallgatott.
Szép momentum volt Fekete-Győr teátrális gesztusokkal kísért alternatív valóságértelmezése is, miszerint az orvosok béremelésére szükség van – kicsit sem véve tudomást arról, hogy ez pont megvalósult az egész ágazatra vonatkozóan… Sebaj, hátha később jön a világmegváltás, az érvek ütköztetése, az intellektuális küzdelem!
Dobrev és Fekete-Győr versengve sorolta a nyugdíjasok tervezett új juttatásait. Egyetlen hiba a mátrixban Márky-Zay kiszólása volt, aki feltehetően véletlenül, ám részben megdicsérte a magyar adórendszert (kommentlincselésre felkészülni, egy, két, há...).
Az oktatásról Fekete-Győr átszellemülten szónokolt, és a finn modell kérlelhetetlen bevezetését deklarálta. Az most mindegy, hogy más oktatási hagyományok, más kulturális kontextus, más infrastruktúra áll idehaza rendelkezésre, azért csak vezessük be. (Anno kielemeztük a Momentum utópia és irrealitás határán egyensúlyozó oktatási programját, emitt.)
Karácsony nem utazott a finnekig, csak az egyébként máskor ostorozott Lengyelországra mutogatott. A mögötte álló 99-ek oktatási programját, vagy legalábbis ami eddig felsejlett belőle, lapunk hasábjain is kifiléztük már. Fekete-Győr eközben nem túl kreatívan a Fudan-Diákváros tengelyre feszült rá.
Hasonló szellemben zakatolt tovább a matiné, kis zökkenők voltak mindössze, Fekete-Győr és Márky-Zay is felhozta például a Tóth Csaba-gate-et; reméljük, egyiküket sem ássák el. A legszürreálisabb inkább az ebben, hogy Jakab került a Tóth Csaba-párti oldalra:
Az első jelöltvita összességében inkább tűnt egy konkrétumok és tét nélküli, látványos összeborulásnak, mint érvek és ellenérvek izgalmas ütköztetésének. Az pedig az álmoskönyvek szerint nem sok jót jelent, ha ennyire nincs érdemi mondanivaló, kontúr, karakter.
Nehéz időszak volt ez, de örülök, hogy Magyar deklarációja ezt most lezárta, és mostantól kifejezett várakozással vagyok az új és újabb, tiszteletteli, a véleményemhez való jogomért kiálló tiszás kommentek felé.
Akkor még nem volt tudható, hogy Karácsony és Gerendai (mindegy, hogy ki mit gondol róluk, de), két nyugodt taktikus (tehát nem olyanok, mint én) fapofával végignézi, hogy egy szelfiért cserébe a VIP-megváltó fél nap alatt 180 fokot forduljon.
Mert fogy.
A fiatalabbak kedvéért idézzük fel, mi is jellemezte 1994 és 1998, majd 2002 és 2010 között az MSZP–SZDSZ szoclib kormányzatot.
Jön a 14. havi nyugdíj! A Tisza a 13. havit is elvenné és nyugdíjadót vezetne be.
Gyorsan meghirdetett, majd elhalasztott budapesti békecsúcs, orosz izmozás a fronton, bombázott ukrán civilek, Kijev és a Nyugat célkeresztjében az orosz gazdaság motorja, vagyis az energiahordozó-export.
Mindent megtesznek azért, hogy ilyen eset soha többé ne fordulhasson elő.
