Bár még zajlik az ellenzéki egységfront kialakítása körüli iszapbirkózás, és az előválasztás is folyamatosan zsugorodik egy valódi tét nélküli matinévá, az már érzékelhető, hogy kik lesznek a baloldal erős emberei. Fekete-Győr Andrásnál lemerülni látszik az akkumulátor, Márki-Zay tömegbázis nélkül önjelölt, ez pedig Dobrev Klára, Jakab Péter és Karácsony Gergely hármasát hozza helyzetbe.
Karácsony tudatos építése legóról legóra történik: a „nem akarok miniszterelnök lenni”-től és a zuglói „áskálódástól” eljutott Tóth Csaba rehabilitálásáig.
A fővárosi játszótér már kicsinek tűnik, a biciklisávokat az ellenzéki fővezérségig festik fel szorgos kezek.
Eközben megjelent a karácsonyi árnyékszervezet is, a 99 Mozgalom. Csatasorba állítva a sosem elfogult Ferge Zsuzsát és az örök elégedetlen Bod Péter Ákost, de Tarr Béla is megjelenik az alapítók között.
A szerveződés honlapján máris olvasható a 2022 utáni programajánlat, akkurátusan témakörökbe szedve. Érdemes kicsit beleolvasni, hogy lássuk, milyennek is képzelik Karácsonyék a posztorbáni világot. A bevezető rész, a szerény „Hitvallásunk” néhány fellengzős sallang után a Momentum forradalmi hevületét („felcsúti per”) idézi: „Célunk és hitünk nem több, nem is kevesebb: a kiváltságos kevesek 1 százalékának trónfosztása a 99 százaléknyi többség javára és érdekében.” A programszöveg egyébként olyan, mintha nem is szakpolitikai terveket olvasnánk, hanem egy Népszava konyhájában kifőzött politikai pamfletet.
A másik visszatérő motívum a konkrétumok gondos kerülése:
az oktatásnál nincsen szó a pedagógusok előmeneteli rendszeréről, az egészségügy nem foglalkozik az állami és a magánellátás strukturális kérdéseivel (de az orbáni térkövezést odapréseli), a szociális rész szót sem ejt a nagycsaládok támogatásáról. Kitér azonban a covid-helyzetre, ami különösen cinikus a Pesti úti idősotthon tragédiája után.
Érdekes módon ugyanakkor egyetlen olyan jelenlegi kormányzati kezdeményezés sincs, amit folytatna a Karácsony-rezsim, pedig nem lényegtelen, hogy a csokkal, a roma felzárkóztatási programokkal vagy az szja-mentességgel mit kezdenének.
Jellemző a kiáltványra, hogy a nemzetpolitika önálló egységként nem jelenik meg, mindössze „A magyar nemzet helye a világban” résznél kap néhány töltelékmondatot. Egy szó sincs azokról a nemzetstratégiai projektekről (iskola- és óvodaépítési program, beiskolázási támogatás, cserekapcsolatok), amik szívós munkával megerősítették a külhoni magyarság helyzetét az utóbbi tíz évben.
Összességében amit eddig látunk, egy maximumra járatott bullshitgenerátor végterméke,