Áder János: Ha szívünkben keressük Istent, meg is találjuk Őt!

Mindannyiunk életében történnek váratlan események, melyekre nem számítunk, mégis döntően befolyásolják jövőnket – mondta az Eucharisztikus Kongresszus pénteki napján tartott tanúságtételében Áder János.

Az elnök visszaemlékezett 2013 őszére, amikor hivatalos látogatásra készült a Vatikánba. Mint mondta, a felkészülés során mindig felmerül a kérdés, milyen ajándékot vigyenek magukkal, amelyet magyar delegáció még nem adományozott. A választás Szent Pál leveleinek magyar kiadására esett, melyek első kiadásából addigra két ismert példány maradt. Ezen kívül egy magyarországi búcsújáró helyről vittek szentkúti vizet a pápának. Ekkor jelentette be a nyilvánosságnak először a katolikus egyházfő, hogy a teremtett világ védelméről készül enciklikát írni, amelyről Áder János tájékoztathatta a sajtót.

A köztársasági elnök a Hungexpon felmutatta az enciklika magyar példányát, és idézett belőle: „Az Úristen a világ legkisebb teremtményében is benne van. Szegények Istene, segíts, hogy megmentsük azokat, akik a Földön magukra hagyva és elfeledve élnek.

Tanúságtételében az elnök felelevenítette az Égre néző című kötet szerkesztését is. Isteni sugallatnak nevezte, hogy a gyűjtemény összeállításának ötlete megfogalmazódott. A legkülönbözőbb habitusú, Istent kereső verseket szerkesztették egy kötetbe, felmutatva a magyar irodalom e téren is vitathatatlan gazdagságát.

Egyik kedvenceként József Attila versét idézte, akit évtizedekig proletár költőként tanítottak, elhallgatva istenes verseit: „Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.” Egy alkalommal a vers e két sorát egy püspöknek idézte, aki aztán frappánsan visszakérdezett: „és miért nem fordultál meg?”. 

Áder János a tudomány és vallás kapcsolatával foglalkozva Darwint is megidézte – egy olyan szakaszt, amelyben a tudós (a széles tömegek által nem ismert módon) a Teremtő munkáját dicséri. Hamis kép a tudomány és a vallás szembeállítása – mutatott rá.

Üzenheti-e ugyanazt Dalí és Weöres, egy festmény és egy vers? – tette fel a kérdést, bemutatva a hallgatóságnak a világhírű festő egy alkotását, amely a keresztre feszített Jézust rendhagyó felülnézetből, a bolygó felett ábrázolja. A művet párhuzamba állította a magyar költőóriás írásával, amely mintha e festményt értelmezné és ennek nyomán hívna megtérésre. „Lásd benne arcodat!” – hívott az irodalommal együtt megtérésre a magyar köztársasági elnök.

Áder János tanúságtétele végén kitért a világjárvány okozta egyéni és társadalmi drámára. Feleségével, Herczegh Anita asszonnyal közösen alapítványt hoztak létre a vírus általi pusztítás miatt árván maradt gyermekek megsegítésére, amelyet Regőczi István atyáról neveztek el. A hívek körében legendássá vált pap élettörténetét felelevenítve rámutatott: az árvák megmentőjét a kommunista hatalom koncepciós per keretében ítélte két alkalommal letöltendő börtönbüntetésre. Nem tudták megtörni, élete végéig szolgálta Istent és a gyermekeket. 

Mint mondta, az alapítvány életre hívása óta drámai életekről szereznek tudomást. „Ha karitatív munkát végez valaki, mindig felmerülnek önvizsgálatra hívó kérdések” – mondta. Jól kell segíteni, hogy a segítség valós legyen. Egy özveggyé vált édesanya levelét idézve elmondta: Isten a legnehezebb pillanatban ölelte át és küldött embertársain keresztül segítséget.

E történetek tanulsága, fogalmazott Áder János, hogy Isten nem személyesen ül le mellénk a padra, de jeleket mindannyian kapunk. Csak rajtunk múlik, hogy felismerjük-e őket, hogy jó sztoriként, vagy Isten segítségeként látjuk azokat.

– zárta tanúságtételét Áder János.

(Nyitókép: Trenka Attila)