Száz év vegzatúra Zilahon

2021. szeptember 9.
Szilágy központjában is küzdenek a magyar reformátusok a román állammal: egy újabb restitúciós ügy a száz évvel ezelőtt magyar vagyonokra vadászó román politikus, Onisifor Ghibu tevékenységéhez vezet vissza. Varga Andrea jogtörténészt kérdeztük arról, hogyan lehet fellépni a román bűvészkedéssel szemben.

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Az utóbbi hetekben a román jogszolgáltatás elővette a reformátusokat: a zilahi ügyészség büntetőeljárást kezdeményezett Csűry István királyhágómelléki és Kató Béla erdélyi református egyházkerületi püspök ellen, és kihallgatásra citálta be. A gyanú papíron okirat-hamisítás, csúszópénz adása és hamisított okirattal való visszaélés. A valós ok feltehetőleg az 1948-ban államosított zilahi Wesselényi-kollégium visszaigénylése. Az egyházkerület 2003 óta küzd az értékes épületért, a restitúciós bizottság és a kolozsvári táblabíróság elutasító ítéletét a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék hatályon kívül helyezte, és visszaküldte újratárgyalásra az ügyet. Ekkor kezdődött az ügyészség részéről a vegzatúra, amelynek részeként, mint azt Csűry a Maszolnak elmondta, egy 1911-es okiratot keresnek rajtuk, azt, amelyet felhasználva a Székely Mikó Kollégium visszaadását is megakadályozták. Annyira keresték ezt az egyházkerületnél, hogy júliusban előre bejelentés nélkül egy időben négy helyen razziázott a zilahi rendőrség.

Ghibu csak akkor látott lehetőséget kiegyezésre a magyarokkal, ha a románok végleg legyőzték őket”

Az esettel Varga Andrea Bukarestben élő jogtörténész is foglalkozik, aki számos más per mellett a premontrei rend restitúciós ügyeiben is harcol a román hatóságokkal bő egy évtizede. Mint lapunknak elmondja: a zilahi eset kísértetiesen emlékezteti őt egyrészt a többi restitúciós ügyre, másrészt a román állam nevében száz éve eljáró Onisifur Ghibu fellépésére. Ami történeti és – ami talán pillanatnyilag fontosabb – jogi szempontból is lényeges.

Trianon után gőzerővel elkezdődött a magyar történelmi egyházak kifosztása politikai és közigazgatási zaklatásokkal kísérve. Varga Andrea elmondja: Ghibu az 1855-ös telekkönyvi rendtartás 168. paragrafusa alapján akarta bebizonyítani, hogy a kiszemelt egyházi ingatlanok királyi adományból, államsegélyből vagy közadakozásból épültek, voltaképpen állami és nem egyházi tulajdonú ingatlanok, tehát a tulajdonjoguk a trianoni békeszerződés 191-es paragrafusa szerint a román államra mint a magyar állam jogutódjára száll; ha viszont egyházi, azaz magánvagyonnak minősülnek, akkor nem. A szóban forgó zilahi Wesselényi-kollégiumnál is az volt az érvelés lényege, hogy épületeit a magyar állam létesítette kulturális és nemzeti, nem pedig felekezeti célokra, holott dokumentáltan a Wesselényi család alapította.

Nyitókép: azopan / Klaas Eldering

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés