Depeche Mode, Sinistra, Szerotonin – Így olvasunk mi

2021. augusztus 31. 7:01

Greczula Levente László
Mandiner
Hrabal, Bodor, Houellebecq... következnek Greczula Levente László kedvenc könyvei a Mandiner új sorozatában!

A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!

Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el (a napokban sorra érkeznek majd az újabb listák).

 

***

GRECZULA LEVENTE LÁSZLÓ

Szerhij Zsadan: Depeche Mode

Sokszor olvastam, és Németországba is elkísért. El kellett vinnem, ez egyértelmű: ez a könyv Kelet-Európa, a kelet-euróapiság maga, csak nem elégikus, sőt, kifejezetten humoros. Ráadásul az egyébként kiváló magyar változat tizenegyedik oldalán van egy létfontosságú megfejtés a Szovjetunió emlékezetéről, amit, úgy látom, senki sem olvasott Nyugaton.

 

Bodor Ádám: Sinistra körzet és Verhovina madarai

Ezt a két könyvet is többször olvastam, és úgy veszem észre, hogy olvasásról olvasásra egyre nagyszerűbbek. Azt hiszem, akkor értek számomra véglegesen össze a valósággal, amikor Stájerlakanina felé vonatoztam a bezárásra ítélt, később megmenekült hegyivasúton. Valahogy vártam, hogy kilépjenek az alakok a fák közül, de persze az sem kizárt, hogy az alakok mi magunk vagyunk.

 

F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

A világ legjobb pszichothrillere. Mint minden rendes gimnazista, én is hőn utáltam a kötelező olvasmányokat – ez a könyv volt az, amelyik megmentette végül a műfaj becsületét. Csak ne lenne ennyire átérezhető.

 

Bohumil Hrabal: Túlságosan zajos magány

Ez egy kicsit más, mint a legtöbb Hrabal-írás, amit olvastam, de talán éppen ezért kedvelem annyira. Vagy az is lehet, hogy az élethelyzet miatt, amiben olvastam.

 

Michel Houellebecq: Szerotonin

Ezt a fickót sokan utálják, és meg tudom érteni, bár én egyébként kedvelem. A Szerotonin szerintem mesteri, talán ezek a legsötétebb mélységek, amikbe az író eddig leereszkedett. Csak ne lenne ennyire átérezhető.

 

Gabriel Gracía Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Nem a világ legjobb könyve – Németországba azért elvittem –, és éppen nagyon-nagyon szerelmes voltam, amikor olvastam, és akkor úgy voltam vele, hogy de jó, hogy ennyire átérezhető. Megkérdőjelezhetetlen helye van ezen a listán.

 

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Ez egy novelláskötet, és mint olyan, persze nem mindegyik írást tenném fel belőle a legkedvesebb novelláim toplistájára. De van néhány, ami miatt egyértelműen a kedvenceim közé sorolom ezt a könyvet: kegyetlenek, mocskosak, nincs happy end. Csak ne lennének ennyire átérezhetők.

 

Nicolo Machiavelli: A fejedelem

Nem tudom, létezik-e ennél nagyobb hatású, politikáról és hatalomról szóló könyv a világon, szerintem nem. Amellett, hogy emlékeim szerint a magyarérettségin is megmentette az életemet, megértetett velem néhány nagyon fontos dolgot a hatalommal kapcsolatban.

 

Marjane Satrapi: Gyerekkorom Iránban

Ez egy képregény, amit valaki vagy szeret, vagy nem. Az én életemből korábban megelőzően teljesen kimaradt ez a műfaj, úgyhogy mindenképpen erős kezdés volt, de nem baj: ennél jobb könyvet még nem olvastam Iránról, de igazság szerint kamaszlányokról sem.
 

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés