Verés

2021. július 31. 6:55

Réz Johanna
Mandiner
Rángat a szürke betonon, szakad a bőröd, arcod vérzik a járdán, fekete patak a szemed, éjszakák görögnek a kőre belőled.

(Megtörtént eset alapján)

 

Ott rángat a hajadnál fogva, a szürke betonon, szakad a bőröd, gyönyörű arcod vérzik a járdán, fekete patak a szemed, éjszakák görögnek a kőre belőled. A szoknyádról szegfű fröcsköl szerteszét vörösen, kert vagy a télben, sár borít mindent, virágos rét vagy, épp most kaszálnak, erdei tisztás, vadászok jönnek.

Vérzik egy holló – hajadban szalag.

Valóban, egészen abszurd, ahogy ott fekszel az utcán, viseletben, kihalt a város, madár se rebben, ezért a sikolyod szinte kézzelfoghatóvá válik a csendben.

Ha nem volna ennyire drámai, az ember elmélázhatna rajta, hogy ez épp olyan, akár egy remekmű. Művészi értékkel bírsz, mondhatni. Azóta megtudtam a történeted, egy bárban dolgozol, egy köpködőben, ahogy nálunkfelé mondják, és egyáltalán nem szoktál rokolyába öltözni hétköznapokon. De ma ünnep van, hát felvetted. Igazán királynői, nagyon szép vagy benne.

A férjed is, mint kiderült, rendes, jóravaló ember,

persze csak mikor nem issza le magát a sárga földig, mert olyankor hiába minden. Ragyogtathatod rá a sugár tekintetedet, nem lát, nem hall, csak darabol, mint a gép. Nos, ma éppen egy ilyen nap van.

Gondolkodom, mit ronthattál el, hogy ez a büntetésed (mert büntetést érdemelsz, ehhez kétség nem fér). Biztosan vérben hagytad a gyerekeket a szőnyegen, felmostad velük a padlót, lerúgtad a nagymama veséjét, tűket rejtettél alattomban a székpárnába. Nem tudom. Vagy csak elsóztad a levest kicsit, te ügyetlen, nem ragyog az ablaküveg, nem seperted fel rendesen a házat, hiányzik egy körömlakknyi a fizetésedből,

nem voltál odaadó az éjjel?

Persze, rendőrt hívok, de végül úgyis egyedül maradsz egészen. Vagy ha nem is egészen, de te biztosan úgy érzed majd. Pedig magammal viszlek. Tépett hajszálaidat hajamba fonom, lobogó szoknyádat hordom ezután.

Nőnapod van ma is, a háromszázhatvanötből az egyik. Hát így telik ez. Könnyezve a betonon, kedves. Eltűnni nem tudsz, virít a ruhád, harsogón, szürkére buggyanó pirosan. Hiába is bújnál, mindig látszani fogsz a Béke utca sarkán, talpig szegfűben, rubintban a járdán. Csokrod is lett, vérből van, a tied. Egy újabb vörös március nyolc. Kell ennél több? Nem kell.

(Nyitókép: Réz Johanna)

Összesen 56 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Rossz férjek verik feleségüket. Rossz feleségek kirakják az ajtó elé férjük holmiját.

Ez a téma nem okvetlenül érdemel egy ennyire hatásvadász előadást. Kitört az alkotóból a Rezek irodalmi vénája.

Kár, mert ez nem arra való terep.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés