A németeket szinte teljesen felkészületlenül érte az árhullám

2021. július 29.
Drámai esőzések és árvizek pusztítottak Európában Belgiumtól Ausztriáig az utóbbi hetekben, és a politikai hullámok sem maradtak el. Körképünk az áradás sújtotta országokról.

Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban.

Július 21-e Belgium egyik legfontosabb nemzeti ünnepe, százkilencven éve ezen a napon esküdött fel az alkotmányra az ország első uralkodója, I. Lipót király. A katonai parádéval, koncertekkel, tűzijátékkal is kísért nemzeti ünnep, a modern belgiumi államiság ünnepe általában vidám nyári napot jelent az ország lakóinak – 2021-ben viszont félárbócra eresztett zászlók és mély gyász kísérte. Néhány nappal azelőtt ugyanis – a belügyminiszter szavaival élve – történetének legsúlyosabb természeti katasztrófája rázta meg Belgiumot, amit követően az újjáépítés még évekig is eltarthat majd.

271,5 milliméter
A nyugat-európai heves esőzések július 12-én kezdődtek. Belgium keleti részén, Liège környékén két nap alatt rekordmennyiségű, több mint 200 milliméternyi csapadék esett. Július 15-én a liège-i polgármester kétségbeesett felhívást intézett a lakókhoz: amilyen gyorsan csak tudják, hagyják el lakhelyüket, mert a várost kettészelő Meuse vízszintje veszélyes mértékben meg fog emelkedni a következő napokban: egy méter húsz centiről valamivel több mint négy méterre.

Elmosott utca a belgiumi Trooz-ban. <br> Fotó: Reuters / Valentin Bianchi

A Meuse elöntötte a vallóniai nagyváros központját, ami önmagában is hatalmas károkat jelent. A lakóknak viszont nem csak ettől kellett tartaniuk: az esőzéseket követően félő volt, hogy a Meuse – és mellékfolyója, az Ourthe – gátja átszakad, további emberéleteket és otthonokat sodorva közvetlen veszélybe. Erre szerencsére nem került sor, de a kár így is felbecsülhetetlen. E sorok írásakor, egy héttel a katasztrofális áradások kezdete után a belgiumi hatóságok 37, a természeti csapáshoz kapcsolódó halálesetet jelentettek, 473 embert pedig eltűntként tartanak nyilván – 6 főről gyakorlatilag semmit sem tudnak.

A németeket szinte teljesen felkészületlenül érte az árhullám”

Az országon végigvonuló árhullám hidakat, házakat sodort el, és megrongálta a távközlési hálózatot is. Liège környékén több járásban megszűnt az ivóvízellátás, az ország déli részén pedig mintegy húszezer ember maradt áram nélkül.

Összeomlás
A heves esőzések és a medrükből kilépő folyók Németország nyugati részén talán még súlyosabb pusztítást végeztek, mint Belgiumban. Úgy tűnik, hogy a belgiumi hatóságok legalább számítottak arra, hogy katasztrófahelyzet fenyeget, a németeket viszont szinte teljesen felkészületlenül érte az árhullám.

Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

Az árvíz lényegében letarolta Észak-Rajna-Vesztfália és Rajna-vidék-Pfalz tartományok nyugati részét, különösen utóbbiban okozva szinte példátlan károkat. Az ezen a vidéken folydogáló, többnyire békés Ahr vízszintje Schuldnál a szokásos három és fél méterről hirtelen majdnem kilencre emelkedett – a folyó azonnal elöntötte a falu központját, elsodorva jóformán mindent, ami a lakóknak kedves volt. Az ahrweileri járásban, ahol Schuld is található, hatvankét hidat és tizennégy iskolát sodort el az árvíz, továbbá utakat és vasútvonalakat is elmosott szinte nyomtalanul. Németországban 170 felett jár az árhullám halálos áldozatainak száma, csak Rajna-vidék-Pfalzban 130-an vesztették életüket.

A vészjelző szirénákat a hidegháború után leszerelték Nyugat-Németországban”

Hogyan követelhetett ennyi emberéletet egy ilyen áradás? – teszik fel sokan a kérdést. Kézenfekvőnek tűnik az az indoklás, hogy a lakosság egyszerűen nem jutott elegendő információhoz a rá leselkedő veszélyről. A katasztrófavédelem elnöke szerint nem nehezítették infrastrukturális problémák a lakosság tájékoztatását. Való igaz, hogy a vészjelző szirénákat, amelyeket időnként Magyarországon bekapcsolnak, a hidegháború után leszerelték Nyugat-Németországban, de – hárít az elnök – a rádió- és tévéadók mind megkapták a közelgő árhullámról szóló közleményt, tehát aki ezeket hallgatta vagy nézte, az tudomást szerezhetett a veszélyről. A területileg illetékes WDR le is adta becsülettel a híreket, de az azért Németországban is előfordul, hogy az emberek unalmas perceiket nem a köztévé nézésével töltik, így adódik a kérdés, hogy vajon hány emberhez jutott el az áradás híre.

A nyilvánosság dühe gyorsan a politikusok felé fordult, de elég szelektíven: Rajna-vidék-Pfalz szociáldemokrata miniszterelnökét, Malu Dreyert többnyire megkímélték a lapok, Észak-Rajna-Vesztfália kereszténydemokrata kormányfőjére, a kancellári babérokra törő Armin Laschetre viszont kíméletlenül lecsaptak. Más kérdés, hogy Laschet maga is szállította a muníciót azzal, hogy az erftstadti bejáráson jól láthatóan nevetgélt a háttérben, miközben Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök az áldozatok hozzátartozóihoz és az árvíz károsultjaihoz szólt.

Pedig Dreyer és Laschet kormánya pont ugyanazért állhatna a szőnyeg szélén: az Európai Árvízi Figyelmeztető Rendszer (EFAS) ugyanis már négy nappal az áradások előtt jelezte, hogy extrém kategóriájú áradás várható. A Politicónak nyilatkozó hidrológust őszintén meg is lepte, hogy az ilyen egyértelmű jelzés ellenére nem kezdődött meg az evakuáció Németországban, pláne, hogy Liège vezetése például komolyan vette a figyelmeztetést.

Angela Merkel szemlét tart Adenauban július 18-án. <br> Fotó: Reuters / Christof Stache

Ki a felelős?
Mind a belgiumi, mind a németországi politikai elit elég gyorsan a klímaváltozásra terelte a szót a heves esőzések és áradások kapcsán. A megszólaló klímakutatók körében is általános az a vélekedés, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a klímaváltozás és a július közepi természeti csapás között. Ez az összefüggés mindenesetre kapóra jött minden politikusnak, akinek egyébként volna valamennyi személyes felelőssége az árvíz következményei kapcsán – annál inkább is, mert az eddig Csipkerózsika-álmát alvó Fridays for Future mozgalom egyből nekilátott politikai-társadalmi tőkét kovácsolni az áradásokból (lásd keretes írásunkat).

A politikai elit elég gyorsan a klímaváltozásra terelte a szót”

Mindenesetre mind Armin Laschet, mind Angela Merkel leköszönő kancellár klímaváltozásozott egy erősebbet az áradások kapcsán. A szövetségi kormány vezetője a szokásos – utolsó – nyári sajtótájékoztatóján még azt is bevallotta, hogy Németország nem tesz meg minden tőle telhetőt a klímacélok eléréséért. Szót kért a bajor miniszterelnök is, Markus Söder minden létezőt megígért a környezetvédelem érdekében, még azt is, hogy Bajorországban 2030-ra bezárják a széntüzelésű erőműveket – mind a két darabot. Az életrajza és könyve miatt folyamatosan botrányokba keveredő zöldpárti kancellárjelölt, Annalena Baerbock „radikális intézkedéseket” és több szélerőművet követelt – vagyis mondhatjuk, hogy minden a szokott kerékvágásban halad Németországban.

Az biztos, hogy a klímaváltozás központi kérdés lesz a szeptemberi választáson. A kérdés, hogy a megszokott moralizáláson túl tud-e kezdeni valamit vele a német politika. A júliusi árvizek körül kialakult diskurzus minősége és leitmotivjai arra engednek következtetni, hogy ettől egyelőre igen messze állunk.

Fridays for Future – újra
Az utóbbi másfél év koronavírus uralta németországi közbeszédében nem sok babér termett a Greta Thunberg-féle Fridays for Future mozgalomnak. A magukat a múlt év során sikeresen összegenderező és össze-BLM-ező, ebbe aztán kicsit beleszürkülő klímavédelmi diáktüntetéseknek azonban új muníciót adtak a nyugat-németországi áradások. Ugyan még nem kutattak fel minden eltűntet és halottat Vesztfáliá­ban és a Rajna-vidéken, de Thunberg német hangja, a huszonöt éves Luisa-Marie Neubauer július 23-ára sztrájkba hívta a németeket országszerte több mint negyven helyszínen. „Ezeknek a katasztrófáknak politikai következményei kell hogy legyenek” – írta a Twitteren az aktivista.

A német Fridays for Future-aktivisták azt ígérik, hogy a szeptember végén tartandó szövetségi választás előtt még több rendezvényt szerveznek majd, hogy így helyezzenek nagyobb nyomást a politikusokra. Neubauer és társai szerint a járvány előtt sokakat sikerült mobilizálniuk, csakhogy ennek eddig nem sok politikai következménye lett.

***

Szürreális helyzet
„Önök mellett állunk. Szürreális és kísérteties a helyzet, azt mondhatom, hogy a német nyelvben nehéz találni olyan szavakat, amelyek vissza tudnák adni a pusztítás mértékét” – fogalmazott Angela Merkel a Rajna-vidék-Pfalzban található Adenau kisváros lakosainak, s megdöbbentőnek nevezte a helyzetet. A kancellár azt ígérte, hogy a szövetségi kormány és a tartományok együttesen cselekednek a természeti csapás sújtotta területek fokozatos újjáépítésének érdekében. Az MTI tudósítása szerint jelezte azt is, hogy a kormány azonnal elindít egy rövid távú segélyprogramot.

Nyitóképen: Árvíz Monreal városban, az Eifel hegységben Shutterstock

Összesen 80 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mondjuk ennyi áldozat tényleg elképesztő. Harmadik világbeli számadatok.

És szerinted hányan foglalkoznak azzal, hogy sikeresen vízbe fojtottak 170 embert, nagyrészt a megfelelő riadólánc hiányában?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés