Pálfy Dániel írása a Mandiner hetilapban.
Az úgynevezett ellenzéki előválasztást lassan senki nem tudja komolyan venni, hiszen, amint korábban több cikkben is megírtuk, a pártok az egyéni választókerületek legnagyobb részében már régen leosztották egymás közt a nyerő pozíciókat. Vagy úgy, hogy a legtöbben egy embert támogatnak, vagy úgy, hogy többségük esélytelen látszatjelölteket állít az összefogás valamelyik pártjának erős figurájával szemben, így az szinte biztosan elnyeri majd a lehetőséget, hogy a szivárványkoalíció színeiben induljon a választáson. Ezt ráadásul nem is szégyellik bevallani. A DK-s Arató Gergely a közelmúltban úgy fogalmazott: a pártalkuk része olyan jelöltek indítása, akiknek a dolga csak a segédkezés a „barátságos versengésben”.
Mindez azt jelenti, hogy mostanra nagy biztonsággal összeállt az ellenzéki összefogás egyéni jelöltjeinek névsora. Kellemetlen „meglepetéssel” kell szolgálnunk: a 106 egyéni választókerület valószínűleg több mint egyharmadában olyan politikust indít majd az ellenzék, aki részese volt a 2010 előtti MSZP-s világnak, s van köztük nem egy, aki még az MSZMP-ben kezdett politizálni. Sokuk már a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP–SZDSZ-kormányok idején is jelölt, parlamenti vagy önkormányzati képviselő, pártfunkcionárius, kormánytag vagy államtitkár volt. Még a fiatalabbak közül is többen részt vettek akkor a politikában, még ha csak a háttérben vagy ifjúsági szervezeti szinten is.
Az MSZP-ben annak idején Gyurcsány Ferenc platformjaként létrejövő DK is épp felfalni készül anyapártját”
Dominál a DK