Miből lesz több fizetése az embereknek?

Hó vége-hó eleje van, és Murphy törvényeinek megfelelően egybeesik a KSH havi átlagbér-statisztikájának megjelenése több millió ember hó végi frusztrációjával. A legalább ötfős vállalkozásoknál, a közszférában és a nonprofitoknál dolgozók bruttó átlagbére most éppen 440 ezerre jött ki – ez pedig máris egy olyan szám, amelyet honfitársaink százezreinek nehezére esik értelmezni, ugyanis ez az adók és járulékok levonása előtti bruttó bért jelenti, nem a számlára érkező nettót.

Ez utóbbi 292 600 forintra sikerült családi adókedvezmény nélkül, de két gyereknél már 332 600, háromnál 391 600, négynél 424 600, ötnél meg pont annyi, mint a bruttó – ez volna a nép sanyargatása, ugye.

De mivel az átlagbérről mindenki azt hiszi, hogy jól felhúzzák a csilliárdosok, a KSH szerencsére közzéteszi a medián bért is, azt az összeget, aminél a dolgozó nép fele kevesebbet, fele többet keres. Ez júniusban bruttó 332 ezer forint, nettóban tehát 220 780 gyerek nélkül, két gyerekkel 260 780, és már három gyereknél közel kerül a bruttóhoz, ugyanis 319 780 pengő forintra kúszik fel. És ebben már nem játszanak túl komoly szerepet a csilliárdosok, a mediánt nem a kiváltságos egy százalék hozta össze – a májusi 4,6 millió foglalkoztatottból kiindulva van ebben az országban 2,3 millió ember, aki ennél többet keres, plusz-mínusz párszázezer katás és egyéb vállalkozó, akinek a szekér ennél hol jobban, hol rosszabbul megy. Ez a statisztikai tény – a bruttó 332 ezer Magyarországon nem egy élhetetlenül alacsony fizetés, főleg akkor nem, ha egy családban kettő van belőle, és a 2,3 millió ennél jobban kereső embert nem lehet egy kiadós mészároslőrincezéssel vagy hazugkáesházással elsikálni.

Persze a hóvégi elszámoláshoz szükséges kattintásokat számos sajtómunkás azzal hozza össze, hogy a 440 ezret – annak bruttó mivoltára való bármiféle utalás nélkül, csak hogy lehetőleg minél többen félreértsék – kiposztolják a Facebookra,

És mivel természetesen minimum kétmillió embernek nem annyi, a hozzászólás-, kattintás- és haragosfejecske-cunami garantált, s a kommentmezők szakértő népe mindjárt neki is áll értekezni arról, hogy a KSH monnyon le, mert évek óta hazug adatokat közöl; hogy az átlag azért ilyen magas, mert benne van a nyakunkon döbrögiskedő miniszterelnök, a semmittevő miniszterek, a vízkapáló államtitkárok, a léhűtő miniszteri biztosok és a hazug parlamenti képviselők fizetése; és hogy a családi pótlékkal meg a nyugdíjakkal is kezdeni kéne már valamit, mert ez mégsem járja ennyi ledolgozott év után.

Az ember ilyenkor elgondolkodik: tessék mondani, az nem lehet, hogy az átlagfizetésen siránkozóknak azért nem az átlagfizetés a fizetése, mert azt sem tudják felfogni, mi az az átlagfizetés?

Az átlagfizetést a KSH akkor se tudná Magyarország milliárdosainak segítségével eltorzítani, ha nagyon akarná – ők ugyanis nem fizetésből, hanem osztalékból élnek, ez pedig az átlagfizetésbe nem számít bele. Szóval Mészáros Lőrinc legfeljebb azzal tudja az átlagfizetést felfelé befolyásolni, ha cégcsoportja dolgozóinak átlag felett fizet – akár így is tehetne.

Másrészt pedig: hiába tűnik úgy, hogy Magyarországon minden harmadik ember politikus, valójában az országnak egy miniszterelnöke, tizennégy minisztere, hatvanegy miniszteri biztosa, hatvanhárom államtitkára, százkilenc helyettes államtitkára és százkilencvenkilenc parlamenti képviselője van, azaz négyszáznegyvenheten vannak az országban jól fizetett politikai pozícióban – ez pedig még akkor sincs ezer ember, ha mindenkihez hozzászámolunk egy szintén jól fizetett titkárt, és akkor még le se vontuk azokat, akik egyszerre több pozíciót töltenek be, de nem vesznek fel érte többszörös fizetést. Aki azt gondolja, hogy kevesebb, mint ezer darab egymillió fölötti bruttó majd felrepíti a csillagos égbe a több millió fizetésből kiszámolt átlagkeresetet,

És minden bizonnyal azoknak a társaságában csücsült ott, akik még mindig elhiszik, hogy a stadionépítéseknek vagy Mészáros Lőrincnek bármiféle köze van a nyugdíjakhoz és a tanári fizetésekhez – merthogy a Fidesz, ugye, ellopja azt a rengeteg pénzt, amiből nyugdíjnak és tanári fizetésnek kellene lennie. Mert nyilván egy és ugyanazon nagyságrend néhány beton- és műfűkolosszus, meg kétmillió nyugdíjas vagy százötvenezer tanár tizenkét havi megélhetése, és az egyikből simán ki lehetne fizetni a másikat, főleg, hogy az egyik egyszeri, a másik meg rendszeres. Ha az ember politikusoktól tanul számolni, egészen biztosan nem jut majd soha semmire. Nem véletlen, hogy érettségit rendes matematikából teszünk, nem politikusiból.

Le kell végre számolnunk azzal a szörnyű gyakorlattal, hogy minden negyedik évben elhisszük a politikusoknak, hogy ők adják a pénzt, majd még több pénzt az embereknek. Azt a pénzt nem Orbán Viktor, Karácsony Gergely vagy Dobrev Klára hordja az övtáskájában.

– ehhez pedig nem kormányváltás kell, hanem kellő mennyiségű ember, aki elhiszi magának, hogy a munkája a bérpapírján szereplő összegnél a piacon valójában többet ér. Érdemi nyugdíjemelés pedig addig bajosan adható, amíg egyre kevesebb fiatalnak kell egyre több időst eltartania. Épp elég nagy kihívás lesz a mostani nyugdíjszínvonalat fenntartani: a nyugdíjak fizetésekhez viszonyított aránya Magyarországgal ellentétben a kőgazdag Németországban például évek óta folyamatosan esik.

A fizetésemelés kulcsa nem Orbán Viktor, Karácsony Gergely vagy Dobrev Klára mellényzsebében található, hanem minden ember elvégzett munkájában, annak minőségében. A jó munkában, a hatékony munkában, a szívvel-lélekkel végzett, értékteremtő munkában leledzik – és a piaci viszonyok ismeretében, amelyek tisztán és világosan megmutatják nekünk, hogy vagyunk-e abban a pozícióban, hogy több pénzt kérjünk. A fizetésemeléshez nem kell se kampány, se választás, de igazából még az sem segít sokat, ha minden hónapban odakommenteljük a KSH számai alá, hogy hazudnak.

A fizetésemeléshez emberek kellenek, akik értik a különbséget bruttó és nettó, stadionok és komplett társadalomellátó rendszerek, felelős gazdaságpolitikusok és ócska populisták között. Okos emberek.

Aki hajlandó az örök elégedetlenség, a siránkozás meg a messiásvárás helyett inkább okossá válni, az tisztesen meg tud élni Magyarországon is.