„Megértem az LMBT-aktivisták álláspontját is. Attól tartanak, hogy az LMBT-tartalmak megjelenítésének a korlátozása a tömegmédiában kártékony hatással lesz a társadalmi elfogadottságukra. Továbbá attól is tartanak, hogy a homoszexuális vagy transznemű gyermekek, akik nem kapnak az identitásukat illetően pozitív megerősítést az iskolában, esetleg negatívan fognak magukra tekinteni, vagy elnyomnák a szerintük valódi énjüket, hogyha arra szégyellnivalóként gondolnak. Véleményem szerint azonban jelen esetben nem erről van szó.
Kezdjük először is a médiában való szerepeltetéssel kapcsolatos érvvel. A törvény világosan kimondja, hogy az olyan reklámokra, filmekre és műsorokra vonatkozik, amelyek promótálják a nemváltást és a homoszexualitást, nem pedig mindenre, amiben szerepelnek meleg vagy biszexuális karakterek. És legyünk őszinték, a műsorok és filmek, amelyek a szexualitást és a szexuális együttlétet a történet fontos részeként kezelik, amúgy is a felnőtt közönségnek szólnak. Azok a műsorok, amelyeket kifejezetten gyermekeknek és tizenéveseknek készítenek, ritkán mutatnak be olyasmi dolgokat, amelyek ezen törvény hatálya alá esnének. Egy vagy két LMBT-karakter ugyanis nem tartozik ide, kivéve akkor, ha az egész műsor az ő szexualitásukról szól. Az igazat megvallva azt a kérdést is feltehetnénk, hogy miért is kéne bármilyen filmben, amit gyerekeknek csinálnak, szexualitásnak lennie, akár homó, akár heterónak? A gyerekek legyenek gyerekek, Isten szerelmére!