Támadták a stadionépítést és a magyar foci támogatását, majd a közösségi médiában pózoltak a Puskásban szurkolóként. De ez már csak hab a tortán.
Szurkolni ment a baloldal. Nincs ebben semmi különös, mondhatnánk, ha nem a magyar ellenzék kiérdemesült politikusairól lenne szó. A közösségi médiában elérhető posztok alapján a keddi magyar-portugál meccs több százezer szurkolója között ott volt Dobrev Klára, Gy. Németh Erzsébet, Fekete-Győr András és Karácsony Gergely is. Vagyis (majdnem) a krém. A kormányváltásra készülők élcsapata. Nem evidens, ezért rögzítsük: bejegyzéseik nyomán valószínűsíthető, hogy mind a magyar válogatottnak szurkoltak.
Mi ebben a különös? Egy európai országban nem természetes, hogy az éppen regnáló kormányzattal politikailag szemben álló közéleti figurák is tiszteletüket teszik egy ilyen eseményen?
Sajnos nem.
Karácsony, Fekete-Győr és mások személyes jelenléte több szempontból is kvázi meglepetés. Egyrészt a helyszín miatt. A Puskás stadion ugyanis szimbólum: a baloldali ellenzék a létesítménnyel, annak árával és méreteivel kampányol immár évek óta a kormány ellen, egyfajta elrettentésként.
És akkor nem épülnének ilyen stadionok, a pénzből lélegeztető gépeket vennének – ja mégsem, abból is túl sok van már. Akkor majd kitalálnak valami mást. Mindenesetre azt mondják, új világ köszönt majd kis hazánkra, igaz, ez volt a prognózisuk 2014-ben és 2018-ban is, ám ki tudja, legközelebb akár be is jöhet nekik. De ne szaladjunk ennyire előre!
Az előzmények tükrében mindenesetre – az előző kampányban stadionstopot hirdető – Karácsony személyes jelenléte a Puskásban nagyjából olyan, mint amikor az ateista betér a templomba, a fradista egy újpesti szurkolói buliba, vagy amikor egy vegán össze-vissza bevásárol a hentesnél – magának. Ellentmondás a javából.
Mindezt tetézi, hogy a koronavírus harmadik hulláma alatt, miközben lazán gyilkosozták a kormányt, amiatt is verték a palávert, hogy felelőtlenség teltházas focimeccset rendezni. Hiába a szinte világbajnok oltási tempó, a rekordszámú védettségi igazolvány, ilyen körülmények között felelőtlen emberkísérlet megtartani a miniszterelnök méregdrága hobbija miatt egy ekkora rendezvényt – hallhattuk úgymond minden frekvencián.
Miután azonban a covid alatt (is) leszerepelt ellenzék vezető politikusai a jelek szerint mégis részt vettek ebben az „emberkísérletben”, sőt, a közösségi médiában még büszkélkednek is vele, ezzel
Valójában nincs új a nap alatt, hiszen ez a hozzáállás jellemezte őket az elmúlt évtizedben is. Azt mondták, diktatúra van, mégis sorra indultak el a választásokon, sőt, ahogy azt a 2019-es önkormányzati voksolás eredménye mutatja, olykor nem is esélytelenül. A felmérések szerint jövőre sem sansz nélkül futnak neki a viadalnak, s természetesen szó sincs arról, hogy bojkottálnák a választást, ezzel is megpróbálva alátámasztani a leválthatatlan és bebetonozott rezsimről szóló narratívát. Épp ellenkezőleg!
Ráadásul immár különböző, szakmainak mondott boszorkánykonyháikban azon morfondíroznak, hogy amennyiben esetleg csak feles többséggel kerülnének kormányra jövőre, semmissé nyilváníttatnák a kétharmados Alaptörvényt. Vagyis kihúznák a talajt az elmúlt évtized jogrendszere alól, valamiféle homályos ellenállási záradékra vagy micsodára hivatkozva. Ez nyilván nonszensz, de akad itt más furcsaság is.
Ezekre a törvényekre ugyanis zömük nem is olyan régen még maga tett esküt, ami azt jelenti, hogy ha komolyan vennék a keménymagnak szánt, a jogállamiságot megerőszakoló terveiket, lényegében a saját adott szavukat szegnék meg. Megint. Kivéve a Momentum: ők úgy rázzák az öklüket a nép nevében, hogy 2018-ban még az ötszázalékos parlamenti küszöböt sem sikerült megugraniuk – nemhogy eltalálni egy doboz tej árát.
A balos pártok képviselői mindettől függetlenül hétről hétre bejárnak a parlamentbe, jelenlétükkel, javaslataikkal, olykor balhésra és otrombára sikerülő megnyilvánulásaikkal is legitimálva a fennálló jogrendet, mégis úgy csinálnak, mintha ez nem számítana. Márpedig a kettő nem fér össze: ha tudomásul veszem a fennálló szabályokat, élek a helyzet adta lehetőségekkel, sőt a pénzt is felveszem mindezért, utólag nem mondhatom azt, hogy az egész szisztéma úgy ahogy törvénytelen.
Vagy az egyik, vagy a másik.
Persze legyinthetünk: Hiller Istvánon keresztül Gyurcsány Ferencen át egészen Ungár Péterig számosan hitet tettek korábban a Jobbikkal való összefogás kizárása mellett, ahogy ez megtörtént fordítva is, most mégis közösen kérnek bizalmat a választóktól. Ehhez képest az előbbi példák afféle laza füllentésnek is beillenek. Szószegésből tehát megvan már a jeles, minden tantárgyban.
Nyitókép forrása: Karácsony Gergely Facebook-oldala
Nehéz időszak volt ez, de örülök, hogy Magyar deklarációja ezt most lezárta, és mostantól kifejezett várakozással vagyok az új és újabb, tiszteletteli, a véleményemhez való jogomért kiálló tiszás kommentek felé.
Akkor még nem volt tudható, hogy Karácsony és Gerendai (mindegy, hogy ki mit gondol róluk, de), két nyugodt taktikus (tehát nem olyanok, mint én) fapofával végignézi, hogy egy szelfiért cserébe a VIP-megváltó fél nap alatt 180 fokot forduljon.
Mert fogy.
A fiatalabbak kedvéért idézzük fel, mi is jellemezte 1994 és 1998, majd 2002 és 2010 között az MSZP–SZDSZ szoclib kormányzatot.
Jön a 14. havi nyugdíj! A Tisza a 13. havit is elvenné és nyugdíjadót vezetne be.
Az M1 legendás riporterét jelölték az év újságírója díjra.
Pokrovszknál csaknem teljesen bekerítették őket, és már a drónjaik sem segítenek, ha elfogynak az embereik.
