Hadházyék nem vesznek részt a kiegészített pedofilellenes törvénycsomag szavazásán

Ez lóizé is pedofil?

Éppenséggel a Hadházy-féléknek találta ki a Fidesz PR-ja az egészet projektet, hogy aztán lehessen mutogatni őket, hogy az ilyenek támogatjátok a pedofilokat. Ezek meg tátott szájjal berohantak a faszerdőbe ... Way to go, assholes. :-))

Aki nem vak vagy hülye és nem dugta homokba a fejét, az simán olvashatott gyerekpszichológusoktól véleményt, hogy milyen problémák vannak a törvénytervezettel. Akinek meg csak a pártsajtó iránymutatása kell ahhoz, hogy éppen kit kell gyűlölni, azon meg úgysem lehet segíteni. Sebestyén Eszter írása: "A pedofília és a homoszexualitás összemosása annyira végtelenül cinikus, hogy nehéz rá szavakat találni. Mint minden összemosás, és általánosítás végtelenül káros, nem hogy nem véd meg egy gyereket sem, viszont rengeteget árt. (Eleve nem szerencsés pedofíliáról beszélni, pedofil bűncselekményekről kell beszélni, amiknek az elkövetői gyakran nem pedofilok, míg pedofilok közt is akadnak olyanok, akik soha nem ártottak egy gyereknek sem. Már ezt is fontos lenne megkülönböztetni.) Mivel az egész történet a gyerekek védelméből indult ki, csak menet közben elkanyarodott, fontos, hogy beszéljünk a gyerekek védelméről. Minden gyereket meg kell védeni a szexuális visszaélésektől. Ez ott kezdődik, hogy tiszteletben tartjuk a határait, hogy megtanulja, hogy lehetnek határai. Ott kezdődik, hogy megtanítjuk, hogy mondhat nemet, hogy jelezheti, ha neki valami nem oké, hogy nem tartozik feltétel nélküli engedelmességgel minden felnőttnek. A gyerekvédelem ott kezdődik, az az abszolút alapja, hogy egy gyerek szeretve, tisztelve és elfogadva van, és érzi, mert éreztetik vele, hogy ő egy hatalmas érték, akire vigyáznak, akit védenek, és aki így megtanulja megvédeni magát. Most a gyerekek védelme címszóval épp ettől az érzéstől fosztanak meg gyerekek nagy részét. Azzal, hogy úgy teszünk, mintha a puszta létezésük, a lényük bűn lenne, perverz lenne, deviáns lenne, veszélyes lenne más gyerekekre. Mintha fertőznének. A homoszexualitás nem fertőz. Egy kisfiú nem lesz attól fiúba szerelmes, sem egy kislány lányba, mert hallott arról, hogy ilyen előfordul. Azért nem szeretem a homoszexualitás szót, mert attól, hogy benne van a szex kifejezés, ettől teljesen eltorzul az erről való gondolkodás. Ha egy iskolás kislány egy másik kislányba szerelmes, abban épp annyi szexualitás van, mint amikor a másodikos Pistike szerelmes Katikába. Semennyi. Nincs benne szexualitás, csak szeretet, gyerekszerelem, érdeklődés, figyelem. Míg a gyerekeknek szóló mesék igen nagy része szerelemről szól, királylányról és királyfiról, házasságról, hetedhétországra szóló lakodalomról, nem úgy gondolunk rá, hogy heteroszexuális propaganda, sem úgy, hogy a szexuális tartalma miatt nem gyerekeknek való. Mert nincs szexuális tartalma. Míg, ha ugyanez történik két fiúval vagy lánnyal, azonnal beindul a félelem, hogy szexualitásról beszélünk, mintha pornográfiáról lenne szó, ami pedig nem gyerekeknek való, amitől óvni és védeni kell minden gyereket. Pedig épp úgy nem arról van szó, éppúgy nincs szexuális tartalma. A gyerekeket mindennél jobban kell védeni a szexuális visszaélésektől. A szexuális visszaélések melegágya viszont épp a tabusítás. Sokkal könnyebben válnak áldozattá azok a gyerekek, akiknek az életében a szerelem, a szexualitás tabu volt, akikkel nem beszélgettek ezekről a témákról. De nemcsak áldozatokat, elkövetőket is termel a tabusítás. (Nem véletlen van rengeteg visszaélés az egyházakban, mert ott a tabu uralkodik) A tabusítás még soha senkit nem védett meg semmitől. Attól, mert nem beszélünk a gyerekeknek a halálról, nem fognak kevesebb halállal találkozni, csak sokkal nehezebben fognak tudni vele mit kezdeni, sokkal jobban fognak tőle rettegni, sokkal nehezebben tudnak gyászolni. Attól, hogy nem beszélünk gyerekeknek a fogyatékosságokról, a hátrányos helyzetűekről, pont ugyanannyit fognak vele találkozni, mintha beszélnénk ezekről, csak az egyik esetben segítjük és támogatjuk őket, a másik esetben nehezítjük a dolgukat. De semmiképp sem védjük. Attól, ha nem beszélünk a homoszexualitásról, sőt, ha tiltjuk ezt, nem fognak kevesebb homoszexualitással találkozni. Attól még lesz olyan osztálytársuk, barátjuk, ismerősük, rokonuk, aki egy azonos nemű gyerekbe/felnőttbe szerelmes. Ettől megvédeni őket nem is lehet, nem is kell, és mivel a homoszexualitás nem fertőz, ezért pontosan nem is értem magát a törekvést. Ha egy gyereknek van egy roma osztálytársa, ő nem válik romává, éppígy nem terjed a homoszexualitás sem. És most jön a legfájóbb rész, amit még leírnom is nagyon fáj. Gondoljunk bele annak a gyereknek a helyzetébe, aki egy azonos nemű gyerekbe szerelmes. Nem azért, mert olvasott, látott, hallott valamit, hanem azért, mert ő így született. Ismertem ilyen gyereket, nem egyet. Soha nem felejtem el a rettegést a szemükben, hogy mi lesz, ha a szüleik megtudják, és nem fogják őket szeretni többé? Mi lesz, ha az anyám megutál? Mi lesz, ha kitagadnak? Mi lesz, ha bántanak érte? Mi lesz, ha az apám szégyellni fog? Folyamatos rettegés az életük sokszor. Félnek iskolába menni, mert bántják, kiközösítik, csúfolják, megverik, zaklatják őket. A félelmük jellemzően nem alaptalan, mert ezek a dolgok megtörténnek. Gyakori céltáblái a zaklatásoknak. Nem mernek beszélni magukról, őrzik a titkukat, mert rettegnek, hogyha kiderül, annak a következményeit nem tudják elviselni. De a titok elszigeteli őket, és magukra maradnak. A magány pedig még felnőtt korban is felőröl, gyerekként elviselhetetlen. Életüket uralja a szégyen, a lelküket felemésztő titok, a kirekesztettség, az el nem fogadás, a sehova nem tartozás, a rossz vagyok, elfogadhatatlan, szerethetetlen vagyok érzése. Csupa olyan érzések, amikkel egyébként azok a gyerekek küzdenek, akik szexuális visszaélés áldozatai. Ezért különösen cinikus őket a szexuális visszaélés elkövetőivel összemosni, hiszen a nehézségeik pont, hogy a szexuális bűncselekmények áldozatainak tüneteihez hasonlítanak. (gyakran még felnőttkorban is) Én hiszek abban, hogy minden gyerek szeretetet érdemel, minden gyerek védelmet érdemel. De gyerek védelem köntösbe bújtatva nem tehetjük sok gyerek életét élhetetlenné, elviselhetetlenné, nem vehetjük el tőlük a méltóságukat, nem ragaszthatjuk rájuk a szégyen lelket mardosó fájdalmát, nem tehetjük őket tabuvá, nem kezelhetjük őket úgy, mintha fertőzőek lennének. Nem tehetünk rájuk olyan terheket, amiket egy felnőtt sem tud elviselni, mert ennek a vége az lesz, hogy még több gyerek és kamasz fog az öngyilkosságba menekülni. Ezt pedig sok mindennek lehet hívni, de gyerekvédelemnek semmiképp."

Szóval Hadházy nemcsak nekrofil, hanem pedofil is. Miért nem csodálkozom?