A Jobbik esete a végső arcvesztéssel

Hétről hétre gyakran sétálok el az újbudai Villányi úton a Jobbik irodahelyisége előtt. Az egykor a párt egyik központjának számító, ma is működő irodájuk ajtaján kissé sárgulva, de még most is kint van a Jobbik alapító nyilatkozata.

Benne a mondat: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból”.

Ilyen szintű látványos szellemi, identitásbeli és reálpolitikai harakirit, amit a Jobbik most elkövet, még nem láttam a magyar közéletben. És nem csak egy gyors és fájdalmas mozdulatról van szó: napról napra adagolják az egyre vállalhatatlanabb előválasztási mutyikat saját, még kitartó követőiknek. Kálmán Olga. Hiller István. Most meg a Tóth Csaba. Perverz egy gyakorlatsor, na.

Látványosan árulkodó jel, hogy míg Jakab Péter az összes többi dékás különalku jelöltet saját arcával támogat a saját Facebook-oldalán, Tóth Csabát nem vállalta be, eltűnt az arca a szokásos plakátról.

Egy előválasztás ideális esetben – itthon, külföldön, baloldalon, jobboldalon – tényleg a demokrácia ünnepe lehetne, ahol egy adott politikai család támogatói kiválaszthatják, kiket küldenek a végső csatába. Van, ahol ennek létezik hagyománya; és van, ahol ilyen nincs. 

Magyarországon nincs hagyománya. Magyarországon most megpróbálkoztak vele. És Magyarországon az lett az eredménye – még mielőtt egyáltalán megtörtént volna az előválasztás –, hogy

Végül is, ez is a magyar nemzetkarakter része, tényleg. Minden nemzet olyan előválasztást kap, amilyet megérdemel.

Aki arról elmélkedik, hogy itt bizony egy a többi ellenzéki „bajtársat” megkerülő Jobbik-DK paktum lassan adagolt megvalósítása zajlik, nem hiszem, hogy tévedne.

Aki azt mondta volna nekem 2006 forró őszén, hogy eljő majd az idő, amikor a Jobbik Gyurcsányékkal paktál le, hogy a posztkommunista utódpárt embereit és a velük szövetségben lévő poszteszdéeszes árvákat segítsék a következő választáson hatalomba, nem hiszem, hogy hittem volna neki.

Tizenöt sűrű év telt el – és itt tartunk.

Mindezekkel Gyurcsányék hálózata – miután az MSZP mostanra már önmaga árnyékának árnyéka, a rajta csüngő Párbeszéd párt nevetségesen mérhetetlen, az LMP meg kiüresedett váz – még a választási kampány előtt bekeríti és elfojtja a korábban lendülettel induló Momentumot és annak vezetőjét is, akinek csekély politikai tehetségét talán saját választói és párttársai is észrevették már.

Az előválasztás így egy már esemény előtt meghekkelt, politikai háttéralkukkal felismerhetetlenné torzított,

Ezt követően, akár összejön egy választási győzelem az ellenzéki koalíciónak, akár nem, a DK és a Jobbik megerősödött kettőse fogja uralni a Fidesszel szemben álló oldalt, és ebben a leosztásban minden többi pártra a maroknyi segédcsapat szerepe juthat majd.

Azt pedig a Jobbik maradék identitását és saját rettenthetetlen, ludas matyis imázsát sutba dobó Jakab Péternek lehet üzenni, hogy ha már csak ő és pártja marad Gyurcsányékkal szemben mérhető erőként: watch your back!

Addig is áshat tovább a győzelemért, a kiváló szakember Tóth Csabával az oldalán.