Szász-Anhaltban megmentették a CDU becsületét

2021. június 7. 9:26

Bauer Bence
Mandiner
Nagyott győzött a CDU a szász-anhalti parlamenti választáson, míg a Zöldek a nagyobb pártok közül az utolsó helyen zártak.

Írta: Bauer Bence (Magyar-Német Intézet az Európai Együttműköésért, Mathias Corvinus Collegium)

 

Nagy kő esett le a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) pártvezetése szívéről. A vasárnap megtartott tartományi választáson pártjuk minden eddigi elvárás ellenére nem holtversenyben az AfD-vel, de nagyon magabiztosan, több mint 16% előnnyel behúzta az első helyet és 37%-ot kapott. A 67 éves Reiner Haseloff CDU-s miniszterelnök így nem kényszerül nyugdíjba, s újabb kormányalakítási megbízást tudhat a zsebében.

A Volker Bouffier hesseni miniszterelnök után rang- és koridős Haseloff tíz éve kormányozza a 2,2 milliós Szász-Anhaltot, 2016 óta

egy „Kenya-koalíciónak” nevezett szövetség élén, ami a CDU-SPD-Zöldek együttműködését jelöli.

Most viszont váratlanul négy opciója van Haseloffnak, s ő lett hirtelen a német politika jolly-jokere. Nemcsak a jó eredmény és a számos koalíciós lehetőséget miatt, de már csak azért is, mert igazi trendfordulót tudott elérni, ezzel stabilzálva Armin Laschet pártelnök helyzetét és újabb dinamikát adva a CDU kampányának. A vasárnapi tartományi választás egyben az utolsó megmérettetés a szeptember 26-ai szövetségi parlamenti (Bundestag) választás előtt, s ezért is volt fontos a nagy CDU-s siker.

Eredmények

Az összesen mintegy 1,8 millió választópolgár 60,3%-a adta le a voksát. A hajnali fél négykor közölt ideiglenes hivatalos eredmény szerint a CDU 37,1%-ot szerzett. Őt követi az AfD 20,8%-os eredménye, s sokkal rosszabul szerepeltek a „kis pártok”. Ezek a Linke (Balpárt; 11,0%), az SPD (8,4%), az FDP (6,4%) és a Zöldek (5,9%). Mig a CDU az utóbbi választáshoz képest erősíteni tudott 7%-ot, majdnem ugyanennyit veszített a Balpárt, s gyengült az AfD. A magdeburgi parlamentben a CDU megkerülhetetlen tényező: miután az AfD-vel és a Balpárttal nem szeretne kooperálni, gyakorlatilag kiválaszthatja, hogy a három kis párt (SPD, FDP és a Zöldek) milyen együttállásával szeretné megvalósítani a következő kormánykoalíciót. A CDU-nak két partnerrel kellene összeállnia, erre három különböző lehetősége van. De akár egy CDU-SPD kettős is rendelkezne elegendő mandátummal a közös kormányzáshoz.

Németországban ezekre a koalíciókra stílszerűen egzotikus országok zászlóiból levezetve adnak neveket, így a Szász-Anhaltban eddig kormányzó Kenya-koalíció (fekete-vörös-zöld) mellett máshol van már fekete-zöld-sárga Jamaika-koalíció (Schleswig-Holsteinban) is, de sokáig úgy tűnt Szász-Anhaltban, hogy nem kizárt a fekete-vörös-zöld-sárga négyesfogat, az ún. Zimbabwe-koalíció se (erre most valószinűleg nem kerül sor). A fekete-vörös-sárga együttműködést, ami egyébként eddig sehol sincsen, „Németország-koalíciónak” hívják. Apró részlet, hogy egyes németek a saját országuk színeit se ismerik, hiszen Németország zászlaja fekete-vörös-arany (s nem sárga)...

Nos, Szász-Anhaltban pont harmadik opcióként megvalósulhat az ún. Deutschlandkoalition, de a Jamaica meg a Kenya se kizárt. Vagy létrejön a klasszikus nagykoalíció a CDU-SPD-vel, ami manapság már egy nagy és egy kicsi párt együttműködése. A négyesfogat ötödik opcióként igazán nem is opció, s nem reális.

Ami öt éve történt

Utoljára 2016 márciusában voltak tartományi választások Szász-Anhaltban. Ez volt az az idő, amikor kezdődni látszottak a 2015-ös migrációs válság Németország egészét meghatározó következményei, s a csak pár évvel korábban alapított Alternatíva Németországért (AfD) párt szárnyalt a közvéleménykutatásokban. 2016 márciusa pedig a maga három tartományi választásával (Szász-Anhalt mellett Baden-Württembergben és Rajna-vidék-Pfalzban is volt szavazás) meghozta az AfD teljes áttörését és jelenlétét Németország számos tartományi parlamentjében. Szász-Anhaltban az AfD 24,3 százalékot söpört be, ami akkor a valaha elért legnagyobb sikere volt az összes tartomány eredményt összehasonlítva. Ezt az eredményt azóta csak egyszer tudta megfejelni, a 2019-es szászországi 27,5%-os szereplésével.

Bár a 29,8 %-ot elért CDU kényelmesen tudott volna az AfD-vel kormányozni, ez a lehetőség a német közállapotokat ismerve csak egy elméleti lehetőség, semmint egy reális opció.

Ugyanis a szélsőjobb AfD-vel egyik párt se kíván együttműködni,

s bár vannak a konzervatív oldalon olyan vélemények is, miszerint egyes tartományokban el kellene gondolkodni egy (AfD által tolerált) kisebbségi polgári kormányzáson, ezek a vélekedések egyelőre nem többségképesek.

Így aztán nem sok más lehetősége maradt Haseloffnak. A 2006 óta regnáló CDU-SPD-koalíció elvesztette többségét, s a 10,6%-os SPD mellett a Zöldek (5,2%) bevonásával sikerült csak biztosítani a többséget a magdeburgi parlamentben. Bár a maga 46 mandátumával ez csak egy két fős többség volt, ami a későbbiekben aztán igen törékenynek bizonyult. A Szász-Anhaltban először kipróbált Kenya-koalíció aztán három évvel később Szászországban is megvalósult. A 16 tartományban összesen kilenc különböző színezetű, de 15 konstellációban fennálló koalíció létezik. Miután a tartományi kormányok a szövetségi törvényhozásban részt vesznek, Németországot sok kérdésben évek óta gyakorlatilag egy mindent meghatározó szivárvány-koalíció uralja.

És ami azóta…

A kezdettől fogva kis többséggel rendelkező Haseloff miniszerelnöknek az a kellemetlen és hálátlan szerep jutott, hogy az egyik legkonzervatívabb CDU-s szervezet képviseletében lenyomja a nem túl népszerű Kenya ötletét és kivitelezését. Az együttműködés a Zöldekkel errefelé nemhogy kívánatos, mint a berlini országos politika egyes szegmenseiben, hanem a CDU-sok szerint inkább egy rémálom. A szolid és földönjáró tartományi CDU az ilyen balos kooperációkat nem nézi jó szemmel, de hát mit lehetett tenni? A miniszterelnök megválasztásakor a tartományi parlamentben öt képviselő meg se szavazta Reiner Haseloffot, így második fordulóra kényszerült. Egyes feltételezések szerint pont a CDU-ból kerültek ki a renitensek. Mozgásterét az a tény se növelte, hogy Haseloff egy percig se volt a saját pártja tartományi elnöke, s a hatalomban osztozkodnia kellett egy pártelnökkel. A 2004-től 2018-ig regnáló, nem túl karizmatikus pártelnök és közlekedési miniszter Thomas Webel nem sok vizet zavart.

A helyzet csak akkor változott meg, amikor 2018-ban a népszerű Holger Stahlknecht belügyminiszter lett a pártelnök. A főleg a konzervatív tagság körében kedvelt 56 éves Stahlknecht már 2016-ban ambicionálhatta a csúcsjelöltséget és ezzel ő lehetett volna a potenciális miniszterelnök, mégse indult, s maradt Haseloff. Sokak viszont úgy tartották, hogy Stahlknecht a 2021-es választásokra készül, s egy bársonyos hatalomátengedés keretében ő lehet az új miniszterelnök. Viszont nem így alakult. Stahlknecht minisztert egy belpolitikai csörte után Haseloff 2020 decemberében menesztette, s a pártelnöki pozícióból is távozni kényszerült. Azóta a fiatal EP-képviselő Sven Schulze a szász-anhalti CDU-pártelnök, ő vélhetően helyzetbe kerülhet az előbb-utóbb nyugdíjba vonuló Haseloff utódjaként.

De miért is bukott Stahlknecht, a konzervatívok kedvence?

A karizmatikus Stahlknecht bukása sokat árul el a német politika finommechanikájának működéséről. Ehhez szükséges megérteni a német közgondolkodást, de kiváltképp a CDU belső mozgásait.

Miután az AfD 2016 óta ennyire felfutott,

CDU-s berkekben nagyon sokan szükségesnek tartottak egy, a baloldali pártoktól elhatároló, markánsabb konzervatív politizálást.

Sokan úgy gondolkodnak a mai napig, hogy egy főleg migrációs, identitás és egyéb kérdésekben jobbosabb álláspontot képviselő CDU vissza tudna hódítani az AfD-hez átpártolt volt CDU-s szavazókat. Ez magába foglalta volna akár egy kisebbségi kormány alakítását az AfD támogatásával. Stahlknecht is így vélhette, de a politika az ilyen jellegű eszmefuttatásokat azonnal megtorolja. Ugyanis Haseloff mindig mindeféle együttműködést az AfD-vel kizárta, s a 2021. június 6-án elért nagy diadalom őt és politikáját igazolja.

A konzervatív politizálás esélye aztán 2020 őszére egy teljesen váratlan, de átpolitizált kérdés köntösében jelent meg. Hogy ezt megértsük, egy kicsit mélyebben kell beleásnunk magunkat a német közfinanszírozás rendszerébe. A német közszolgálati média finanszírozásáról van szó, s ez a kérdés évről évre egyre több indulatot kavar. Sok országgal ellentétben nem a költségvetés főtételeiből kerül ki az éves büdzsé, hanem mindenki, akinek Németországban lakcíme van, évente kap egy sárga csekket, melyet illik mihamarabb befizetni. Ennek a rendszernek a kiteljesedése a GEZ-nek nevezett hivatal, ami nem más mint az ún. Gebühreneinzugszentrale, azaz „díjbeszedőközpont”. A Kölnben székelő díjbeszedő nem tartozik a németek kedvenc intézményei közé, sőt, a félelemkeltő fizetési meghagyásaival és országszerte kutakodó ellenőreivel ő a nép megtestesült ellensége. A jelenlegi díj a havonta fizetendő 17,50 EUR-ről 2021-ben 18,36 EUR-ra növekedne. Ezeket az éves növekedéseket pedig egy másik intézmény, a Kommission zur Ermittlung des Finanzbedarfs der Rundfunkanstalten (KEF), magyarul a „közszolgálati médiaintézmények pénzügyi igényeinek meghatározására létrehozott bizottság” szokta megbízhatóan megállapítani, vagyis az emelést javasolni.

A folyamatosan növekvő díjak mellett a németek egy jó része évről évre egyre hangosabban teszi fel azt a kérdést, hogy mire megy el ez a sok pénz és mi is történik a közmédiában. Ugyanis az a vélekedés nyer egyre jobban teret, hogy a közmédia szolgáltatásának minősége folyton csak csökken, a „pénzügyi igénye” egyre csak növekszik, egyben a politikai elkötelezettsége mindinkább a zöld-balliberális irányba tolódik el. Mindezt alátámasztja az a tény, hogy közszolgálati médiánál dolgozó pályakezdők körében egy tavalyi, nem reprezentatív felmérés szerint a balos és zöld pártok 90%-kal vezetnek. Ezt a dolgot viszont egyre több CDU-s is kezdi megelégelni, s egyes – persze kisebbségben lévő – hangok már a közszolgálati média görög példára történő megszüntetését is javasolják. De legalábbis a jobbközép pártok egyre inkább problémának látják ezt a kérdéskört. A liberális FDP egyenesen azzal kampányol, hogy alakítsák át a közszolgálati médiát és csökkentsék a díjakat.

Miután a közszolgálati média fölötti hatásköröket a 16 tartomány közösen gyakorolja, egy úgynevezett államközi médiaegyezmény van életben, melyben a 16 tartomány közösen állapít meg bizonyos szabályozásokat. Ennek értelmében az esedékes díjemeléseket a 16 parlamentben jóvá kell hagyni. Ez eddig mindenhol ellenvetés és gond nélkül meg is történt, egészen 2020 őszéig. Akkor ugyanis a szász-anhalti CDU úgy döntött, hogy nem támogatja a magdeburgi parlamentben a díjemelést – kormányzati partnerei, az SPD meg a Zöldek viszont igen. Amikor kiderült, hogy az AfD se igazán emeléspárti, s a magdeburgi parlamentben összejött volna egy CDU-AfD-többség az emelés ellen, a balos pártok a koalíció fennmaradást kérdőjelezték meg. Ugyanis az AfD-vel akár egy szakpolitikai kérdésben együtt szavazni Németországban a balliberálisok által dominált közbeszéd szerint az ördöggel kötött szövetséggel egyenlő. Kapott is a CDU hideget-meleget.

S miért is bukott meg Stahlknecht? Egy december elején megjelent interjúban felvetette annak a lehetőségét, hogyha a baloldali pártok kiszállnak a koalícióból, akkor CDU-s kisebbségi kormány lesz (ami logikus). Ezt viszont felháborodás és pánikszerű reakciók követték. Ezzel Stahlknecht

kimondatlanul ki is mondta, hogy a ciklus végéig kivel is kooperálna az általa vezetett CDU – az AfD-vel.

Ez bizony még nagyobb tabudöntésnek számított, emlékezzünk csak vissza, 2020 elején Türingiában egy frissen megválasztott FDP-s miniszterelnöknek kellett azonnal lemondania, mert a saját pártja és a CDU mellett az AfD is rá szavazott. Történt, ami történt, Stahlknecht még aznap megkapta az elbocsátásról szóló határozatot a miniszterelnöktől, s pár nappal később pártelnökként is távozni kényszerült. Egyes feltételezések szerint Haseloff egy számára nem üdvös utódjelölttől is meg tudott szabadulni.

Mi is lett aztán a díjemeléssel? A szavazást levették a napirendről, Szász-Anhalt nem támogatta az emelést, de persze nem is utasította el. A közszolgálati média az Alkotmánybíróságon keresetet adott be Szász-Anhalt ellen, de a bíróság döntése egyelőre még várat magára.

Konzervatívok fellegvára

A szász-anhalti CDU 2018 decemberében és persze 2021 januárjában teljes mellszélességgel támogatta a párt örök lieblingjét, Friedrich Merz volt frakcióvezetőt CDU-pártelnöki jelöltségében. Mindkét alkalommal Merz veszített.

Amikor aztán arról szólt 2021 áprilisában a vita, hogy ki legyen az uniópártok kancellárjelöltje, a helyi szervezet Markus Söder bajor miniszterelnök mellett szállt síkra. Haseloff ezt meg is indokolta, s elárulta, hogy ő szavatolná legjobban a szeptemberi győzelmet (és persze neki a júniusit). Amikor aztán Armin Laschet CDU-elnök lett kancellárjelöltként a befutó, a szász-anhaltiak egyre hangosabban követelték, hogy Friedrich Merz segítse a kampányukat. Merz a keleti és déli tartományokban még mindig hívónév, s nagy rajongói tábora van. Őszre ő is egy észak-rajna-vesztfáleni egyéni választókörzetben készül a nagy Bundestag-visszatérésre, de közben Armin Laschetet támogatta a Söderrel zajló csörtében. Ezzel visszalopta magát a pártvezetés szívébe is, s

Merznek nagy esélyei vannak egy miniszteri posztra.

Türingia tartományban Hans-Georg Maaßen az egyik választókerületi CDU-s jelölt. Maaßen az alkotmányvédelmi hivatal elnökeként a migrációs válság kapcsán ellenszegült Angela Merkel kancellárral, s erre menesztették. Sokan a migrációkritikus megjegyzéseivel a konzervatív CDU egyik fő figurájának tartják, s visszatérése erős jelzés, hogy a CDU néppárti mivoltját nem akarja feladni, s egy széles véleményspektrumot tud magába foglalni. Miután Maaßen és még inkább Merz biztos befutó körzetet tudhat a magáénak, megjósolható, hogy a következő ciklusban nagyobb szerepük lehet a CDU-n belűl.

És a következmények

A tartományi CDU nagy ajándékot adott nemcsak saját miniszterelnökének, de Armin Laschet CDU-pártelnöknek és kancellárjelöltnek is. Most már biztosan mindenki elfogadja jelöltségét és a kritikus hangot is elcsendesednek. Mi több, igazi trendfordulót sikerült elérniük a szász-anhaltiaknak, ami országosan is érezhető lesz. A 2017-ben lelassult szocdem „Schulz-vonathoz” hasonlóan most

a Zöldek kampánya látszik megtorpanni.

Friedrich Merz már a „Baerbock-vonat” kisiklásáról értekezett a vasárnap esti eredmények láttán.

Az is biztos, hogy egy sikeres és népszerű miniszterelnökkel lehetséges a jó szereplés, lásd akár más tartományokban is (Szászország, Türingia, Baden-Württemberg, Rajna-vidék-Pfalz). „Az emberek ismernek engem és tudják, hogy mit képviselek. Ez a szavahihetőség vezetett ehhez a mozzanathoz”, így értékelte a frissen újraválasztott miniszterelnök az eredményt. Armin Laschet számára ez persze nem vigasz, hiszen ő ősszel nem ún. „hivatali bónusszal” indul, hanem új jelöltként. Viszont Laschet kompromisszumkereső, higgadt és megnyerő stílusa sokak szerint nagyon hasonló Haselofféhoz.

A CDU szempontjából az is jelzésértékű, hogy a tartományi szervezet az új pártelnökkel és kancellárjelölttel meglepően jól és eredményesen tudott együttműködni. Ez azért is meglepő, mert a szász-anhalti alapszervezet háromszor zsinorban foglalt állást későbbi nyertes ellen, ill. Laschet ellen. Hogy ezek után sikerült személyes véleményüket és korábbi preferenciájukat félretenni és egy irányba dolgozni Laschettel, maga is említésre méltó. Az igazán nagy dolog viszont az volt, hogy ez a messzemenő egység a választó számára is egy vonzó, érett és felelősségteljes formáció képét mutatta, ami nagy mértékben hozzájárult a vasárnapi hatalmas sikerhez.

Leolvasható az eredményből az is, hogy a CDU visszatalált karakteréhez és stabilizálni tudta a néppárti szerepét. Ezzel visszahozta a közbeszédbe az elsőbbségét, s hátrébb szorult az utolsó hetekben és hónapkan kialakult „hype” a Zöldek körül, no meg az AfD is az elvárások alatt szerepelt. A Zöldek itt végül az utolsó helyen landoltak. Persze az is igaz, hogy a kétmilliós Szász-Anhalt nem reprezentatív a szövetségi politikára, de maga az eredmény tendenciája is erős jelzés. Itt viszont a CDU nehéz helyzetben erősíteni tudott, s vonzó politikai formációként tudott a választók elött megjelenni. A keletnémet (és kelet-középeurópai) viszonyokat jól mutatja, hogy a balos pártok a szavazatok alig egynegyedét szerezték meg, a jobboldali és jobbközép viszont majdnemhogy kétharmadot tudja a magáénak.

A nagy győztes Reiner Haseloff miniszterelnöknek most négy opciója van: Kenya, Jamaica- vagy a Németország-koalíció, de akár a CDU-SPD-koalíció is. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva esélyes, hogy a nemigen kedvelt zöld koalíciós társukat le fogják cserélni a liberális, s a CDU-hoz sokkal közelebb álló FDP-re. Ezzel megvalósulhat Németország első Németország-koalíciója, ami Szász-Anhaltban a legnépszerűbb lehetőség. Ez is erős jelzés lehet a szövetségi politika irányába, ugyanis a potenciális együttműködések száma egyre csak nő. Ez jelenleg a CDU-nak kedvez, mint legerősebb párt.

Míg a Zöldek az elvárások alatt szerepeltek, s ismét kiderült, hogy ők egy erősen nyugati párt csak gyenge keleti jelenéttel, az AfD is túl van a zenitjén. Ezt nemcsak a tegnapi, de a márciusi délnyugati eredményei is mutatják. Az egykor nagy SPD pedig keleten már egyértelműen csak kis párt. Egy ligában játszik a liberális FDP-vel, a nagy visszatérővel. Az is megállapítható, hogy a keleten még 15-20 éve nagy sikereket ünneplő posztkommunista Balpárt elvesztette dominanciáját, s sok szavazója pont az AfD irányába ment, kiváltképp a kisemberek és a munkások. Sok oka lehet ennek, de bizonyára a Balpárt balliberális nagyvárosi politizálása nem olyan attraktív egy vidéken élő munkásnak.

Kitekintés

Mint négy évvel ezelőtt, ismét egy tartományi választás állította meg az egyik esélyes baloldali párt robogását. Annalena Baerbock zöld pártelnök és kancellárjelölt mozdonya Szász-Anhaltban talán még nem siklott ki, de erősen lelassult. A Zöldek bár a közvéleménykutatásokat nagy sikerrel nyerik meg, de választásokon rosszabul szerepelnek, főleg Keleten, hiszen ez egy igazi nyugati párt.

Már csak 16 hét van vissza a szövetségi parlamenti választásokig.

Az Armin Laschet vezette CDU-nak bővülni látszanak a koalíciós opciói.

Az eddigi nagykoalíció és a Zöldekkel megvalósítható Kiwi-koalíció melett a Jamaica, a Kenya és a Németország-koalíció is szóba jöhet, s jelen állás szerint mindez CDU-s kancellárral.

Hogy a színesedő politikai paletta aztán milyen kompromisszumokat kényszerít ki, s a CDU hogyan tud visszatérni konzervatív karakteréhez, az egy másik kérdés és bizonyára egy nagyobb elemezést igényelne.

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés