Napfelkelte a Várban, üres utcák, szikrázó napsütés, középen egy huszonéves lány díszes népviseletben. Egy kattintással később egy másik fiatal, másik ruha, most a villamosmegállóban vagyunk. Még egy kattintás, és New Yorkból köszön vissza valamelyik színes, gyönyörű viselet. Mindezt a Folkpédiának köszönhetjük.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
„A népviseletek iránti rajongásom kivetülése ez az egész. Szerettem volna felhívni a figyelmet a Kárpát-medence népviseleteire, a hihetetlen gazdagságra, amit örököltünk, és ezzel együtt arra, hogy nem mindig az a hiteles, az igazi, amit sokat látunk” – meséli Maksa Henrietta a kezdetekről. De mi is a Folkpédia? Még alkotója is nehezen felel erre a kérdésre; talán egy projekt, egy szerelem, egy kísérlet a hagyományok, az egykori ismeretek és szokások helyes megőrzésére. Egy netes képtár, amiből magyar viseletek százait ismerhetjük meg mindenfajta nosztalgikus habosítás nélkül.
Maksa Henrietta a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, a Népművészet Ifjú Mestere díjjal és Junior Prima díjjal is elismerték munkáját. Palóc lányként gyermekkorától kezdve ismeri, éli a néphagyományokat. Hat évvel ezelőtt indította útjára a Folkpédiát: cikkeket, interjúkat, programajánlókat írt, hogy a népművészet minden területéről bemutassa az arra érdemes embereket. Párja, a fotós Papp Kornél ekkoriban készített először képeket viseletbe öltözött lányokról, s látva, mekkora népszerűségnek örvendenek ezek a fotók a közösségi oldalakon, Heni úgy döntött, a Folkpédián a fényképekre koncentrálnak majd. „Folyamatosan keresem azokat a helyi fiatalokat Nagy-Magyarország-szerte, akik hitelesen viselik a maguk ruháit, szeretném e darabok sokféleségét minél többeknek megmutatni. Sokan nem is tudnak erről a gazdagságról” – magyarázza. Fotóik élnek, működnek: akár a Lánchídon, akár a Brooklyn hídon áll valaki viseletben, egy pillantás alatt egyértelművé válik, hogy amit látunk, érték. És bár a tradicionális hagyományőrző helyszíneken is fotóznak – például Szentendrén, Hollókőn, Erdély különféle pontjain –, egy-egy sorozattal arra is rávilágítanak, hogy az új hullámos kávézókban, éttermekben is jól mutatnak a régi öltözetek.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Sikerrel járt a Gasztroplacc fellebbezése.
December 16-tól gyökeresen átalakul a Facebook, a Messenger és a WhatsApp világa: a Meta rögzítheti az MI-vel folytatott beszélgetéseinket. Szakértő szerint ezzel új korszak kezdődik – amelyben a felhasználó maga lesz az áru.
Lehet-e szebb és tisztább válasz Isten adventi hívására a tökéletes szeretetnél, amelyben Őt, akit szeretünk, teljességgel azért szeretjük, aki Ő Maga. Nem magunkért, hanem Istenért. Kocsi Lajos írása.
Persze szó nincs arról, hogy a bedugott fülű, képernyőre tapadt szemű ember ne venne észre semmiféle alkalmas pillanatot. A Black Friday-t például nem véti el. Francesca Rivafinoli írása.
A 20. századdal való politikai és erkölcsi számvetés során a klasszikusokkal is szembe kell néznünk. Tőlük tudjuk, hogy az alkotmányok nem a „tölgyfából és sziklából támadtak”, hanem az ember jelleméből. Czopf Áron írása.
Gondoltad volna, hogy 2025 évvel Jézus után ismét keresztényüldözés lesz szerte a „keresztény” Európában?
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
