„Bevallom, hogy csalódtam a Partizán Gulyás Mártonjában. Elindult egy folyamat: egy bekérdezős, de korrekt interjúsorozat, ami Révész Máriuszszal befejeződött. Az eddigi interjúk az alanyok hitelességéről, felkészültségéről szóltak. Amiből ki lehetett jönni győztesen – ahogy Gajdics Ottó tette, vagy vesztesen, ahogy Fekete-Győr András járt. Most Máriusznál viszont a szokásos, alázós interjúkészítéssel élt. Nem volt korrekt. Itt a múltkor felsoroltunk érvelési hibákat, mind használta Gulyás. Az oktatással zaklatta, pedig nem területe –, ennek ellenére Máriusz szépen, okosan válaszolt. Olyan törvényjavaslatot, miniszterelnöki beszélgetést kért tőle számon, ami nyilvánvalóan hülyeség, hiszen mindenkinek van egy területe és nem szokott a máséba beleokoskodni. Cégeknél: hunting territory (vadászterület) – a legnagyobb konfliktusok abból vannak, ha az egyik munkatárs átkódorog a másik területére. Máriusz azt válaszolta, amit válaszolhatott, hogy megszavazza, ha lesz ilyen javaslat és elismerte, hogy sajnos nem jöttek be egyelőre az oktatással kapcsolatos tervek.
Az is érvelési hiba volt, hogy minősített és összeugrasztott – például te vagy az „emberarcú” fideszes – mintha a többinek nem lenne emberarca. Erre is jól felelt Máriusz – köszöni, ha emberarca van. Ha elkezd védekezni, igazzá válik a hamis állítás. Szájába adott Máriusznak olyan dolgokat, amiket nem mondott: „Horn tanítvány Orbán!” – Máriusz szerencsére minden labdát leütött, ezt is. Természetesen elkerekedett szemekkel tiltakozott, hogy semmiben sem Horn tanítvány Orbán. Gyakorlatilag Gulyás hozott biliket és sorban Máriusz fejére öntötte, pedig egyik se az ő felelőssége volt, nem ő mondta és nem az ő területe. Ennek ellenére mindegyik témakörben hitelesen, nyugodtan és felkészülten válaszolt Máriusz. Igen, kevés a tanárok fizetése. Igen, teljesen jogosan nem vall be megtakarítást Orbán. Igen, akkor vitázunk, ha a politikai érdekünk úgy diktálja.