„Eszement hazugságokkal rágalmazod a feleségemet. Nem számít az egészségügyben lehúzott sok évtized, a három szakvizsga, a feddhetetlen gyógyító tevékenység, a szakma és a betegek iránti tisztelet és alázat, a megszámlálhatatlanul sok ellátott beteg, az aneszteziológusként és intenzív terapeutaként dolgozva megmentett szintén megszámlálhatatlanul sok élet, nem számít a sportolókért végzett önfeláldozó munka – nem számít semmi sem. Mert ő az én feleségem. Ezért te és a hozzád hasonló mocsok gazemberek, mindenekelőtt a főnököd, meg az a már egyszer elítélt, börtönjárt, ma is vád alatt álló, Kamarából felfüggesztett szemét maffiózó Czeglédy azt gondoljátok, mindent és bármit megengedhettek magatoknak.
A férj jogán mondom: ha nem ebben az elasszonyosodott, perverz és beteg világban élnénk, párbajra hívnálak. Persze, ez is illúzió. Te nem vagy párbajképes. Embernek hitvány vagy, tisztességed, becsületed nincs, férfinek pedig… na azt hagyjuk.”