A magyar politika logikája és a 2022-es választások

2021. május 19. 10:59
A legfontosabb újdonság az ellenzék körében, hogy az ideológiai különbségek elmosódnak.

„Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, mintsem hogy konstatáljuk, hogy az ellenzéki oldalon épp ki jelentkezett be a miniszterelnök-jelölti versenyben; de azon is túllépünk, hogy a kormánypárti oldal milyen kiszámítható elutasítással reagál mindenre – nos, ha megpróbáljuk megkeresni az egész folyamat mélyebb összefüggéseit, akkor először tudnunk kell, hogy valójában mire is keressük a választ. Az egyik a tartósan nagypárti kormány; a másik a hosszú ideig létező sokágú ellenzék. Az az állításom, hogy a 2010 utáni magyar politika olyan újdonságáról van szó, amely nem csak az 1990 utáni demokrácia, de az egész magyar politika szempontjából új. Másképpen fogalmazva: 2010 után kialakult egy olyan pártszerkezet, amely sok tekintetben hasonlít a régi (1945 előtti) magyar pártpolitikára, de mégsem teljesen olyan.(...)

Vannak jelei, hogy a társadalom ismét módosítást szeretne, de ezek a jelek még nem egyértelműek. Egyfelől azt látjuk, hogy a Fidesz által végrehajtott társadalmi beágyazódás nagyon erős, azaz: a mögötte álló szavazói rétegek kitartanak. Azt is látjuk, hogy a Fidesz nem esik a régi nagy pártok hibájába és nincsenek a párton belül egymás ellen fellépő csoportok, amelyek gyengítenék a hatalomgyakorlást. Akár a dualizmusban, akár a Horthy-korszakban a nagy kormánypárton belül voltak belső frakciók, irányzatok, amelyek keményen küzdöttek egymással, s olyakor erősen működött egyfajta belső váltógazdálkodás. Lázár János, Navracsics és még néhány »renitens« fideszes politikuson kívül azonban semmi jelét nem látjuk annak, hogy a kormánypárton belül repedések lennének. Ez tehát bizonyos értelemben védi a kormánypártot, mert kívülről kevésbé támadhatóvá teszi.

Ugyanakkor az ellenzék a 2018 utáni ciklusban olyasmiket tanul meg, amiket a magyar történelem szétaprózott ellenzékei korábban sosem. Az egyik – s tán a legfontosabb – tanulás az ellenzék körében, hogy az ideológiai különbségek elmosódnak. Míg például a dualizmusban és Horthy-korszakban a jobboldaliság-baloldaliság dichotómia erősen gátolta az ellenzék közös fellépését a nagy kormánypártokkal szemben, addig manapság az ellenzék ezt a megosztottságot lényegében átlépte. Ennyiben pedig nagymértékben növelte kormányképességét.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 59 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A politikusaink nagyon egyformásak.
Hétvégente együtt vadásznak, együtt kurváznak (Nem Borkaira meg Szájerre gondolok), hétközben meg együtt közbeszereznek.
Csak a buták izgulnak a parlamenti szócsatákon.

Az ellenzék nem a "kormányképességét" növelte, hanem a választási esélyeit.

Valószínűleg a moslékban is eltűnnek az összetevők közötti ízbeli különbségek.

Nem hiszem, h. lesz ennyi. A választók szerintem megtanulták, h. a győztes visz mindent, akinek esélye sincs győzni, arra nem érdemes szavazni. Az biztos, h. ha mégis, nem a Fideszt forgácsolják.

Egyébként ez a Csizmadia nem egy finnyás "elemző". Értelmes sem. Aki végigélte a 2002-2010-et, annak tudnia kell, mi várható az ellenzéki bagázstól. Nem kimondottan a saját családja, de az ország, a népség-katonaság, az egyházak, a határon túli magyarok számára.

Nem valami felemelő azt látni, h. moslékék sikere azon múlik majd, h. a szavazók kevésbé boldoguló, leginkább tanulatlan részét meg tudják-e arról győzni, h. a Fidesz "lopásának" felszámolásával nekik majd több jut.

1. a Fidesz NEM lop, tessék körülnézni az országban, szemmel látható az építkezési láz, vissza-vásárolják a Surányiék által elkótyavetyélt aranykészletet, pl. és így tovább az ingyenes iskolai étkeztetésig.

2. a sajtószabadságból már annyi, h. inkább szabadosság.

3. a járvány ellen csak oltással lehet védekezni a tarthatatlan teljes elzárkózás helyett, a Fidesz kormány megoldotta, h. LEGYEN oltóanyag. Végig, a legaljasabban az oltakozás, a kormány ellen izgattak.

Kormányképesség?

A "maffia paletta" zsidó találmány:
„A fasiszta mozgalom maga is aránytalanul zsidó mozgalom volt – tehát a zsidók arányaiban nagyobb részét alkották a pártnak, annak egész történetén keresztül, mint az olasz lakosság. … 1938-ra a pártnak 10,215 felnőtt zsidó tagja volt.” (Amikor Olaszország teljes lakosságából körülbelül 47,000 volt zsidó.) „Mussolininek több zsidó munkatársa volt, így a kedvenc és legbefolyásosabb szeretője, Margherita Sarfatti. Róma főrabbija hivatalos áldásában részesítette Mussolinit, aki (olasz támaszponton) segítette a cionista haditengerészet kifejlesztését, mint a brit imperializmus elleni manővert.”
Forrás: Stanley G. Payne: A History of Fascism, 1914-1945, The University of Wisconsin Press, 1995, 240.old.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés