A baloldal a muzulmánokat félti az esetlegesen megerősödő diszkriminációtól.
„Emmanuel Macron elnök is belátta, hogy már nem elég látványos temetéseket rendezni és erősnek gondolt politikai sablonokkal teletűzdelt beszédeket mondani. Benyújtottak egy törvénytervezetet, amely a »Köztársaság elveinek megerősítése« cím alatt az iszlám radikalizmus megfékezését, a társadalmi kohézió megerősítését tűzte ki célul. Ám ezt a jobboldal már megkésettnek és túl kevésnek véli. A baloldal pedig a muzulmánokat félti az esetlegesen megerősödő diszkriminációtól.
Ezek után reménykedve olvastam a francia katolikus, protestáns és ortodox egyházak közös nyilatkozatát a tervezetről. Természetesen üdvözlik a radikális iszlám terjedése elleni fellépést. De rögtön ezután leszögezik, hogy a gyűlöletbeszéd és a megkülönböztetés minden fajtája ellen föl kell lépni. Szerintük ugyanis »ez a korlátozások és a rendszeres ellenőrzések törvénye lesz«. Tartanak attól, hogy sérülhet a vallás-, egyesületi és oktatási szabadság. Úgy tűnik, hogy ezek az egyházi vezetők elfelejtették a templomaik, papjaik és híveik elleni támadásokat. Ha a francia egyházi elöljárók azt hiszik, hogy az iszlám terjedése pusztán emberi jogi és vallási kérdés, akkor hatalmasat tévednek.
Két nyílt levél, két állásfoglalás. Az idő fogja eldönteni, kinek lesz igaza. A megoldás ma még talán a politikusok kezében van. Jövő tavasszal választások lesznek Franciaországban. Mindenesetre figyelmeztető jel, hogy a Macron elnök politikája elleni tiltakozásul 2017-ben lemondott vezérkari főnököt, Pierre de Villiers-t a franciák ötöde támogatná, ha elindulna a választásokon. A britek kilépése után Franciaország lett az unió egyetlen atomfegyverrel rendelkező hatalma, és övé a legerősebb hadsereg is. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik náluk. Lassú, de megállíthatatlan iszlamizáció, gazdasági hanyatlás, politikai káosz, netán polgárháború, vagy pedig képesek visszatalálni a francia nemzet történelmi és kulturális alapértékeihez.
Óriási a felelősségük.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
