Vinkó két legyet ütött egy csapásra: Magyar és Jakab egyszerre lett kifigurázva
A két Péter ízekre lett szedve.
Az ellenzéki előválasztási saga újabb fejezetéhez érkezett, hamarosan Karácsony Gergely is bejelenti indulását a miniszterelnök-jelöltségért. Valódi versenyről van szó vagy színjáték az egész?
Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.
Továbbra is az ellenzéki együttműködés pártjai által szervezett előválasztás a hazai közélet egyik legfontosabb témája. A Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció, a Jobbik, a Lehet Más a Politika, a Momentum és a Párbeszéd hatos fogata egy ideje megértette, hogy csak együtt veheti fel a versenyt a Fidesszel. Ezért ellentéteiket feledve, elveiket félredobva összeálltak, hogy közösen induljanak a 2022-es választáson. A közös listában már megállapodtak, a közös egyéni jelöltek és miniszterelnök-jelölt kilétéről pedig a tervek szerint az augusztusban kezdődő előválasztáson döntenek majd. Legalábbis a hivatalos kommünikék alapján. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy előre megírt forgatókönyv szerint zajlik az előválasztási procedúra, és valódi célja nem annyira a választók bevonása a döntésbe, hanem a közbeszéd tematizálása, a szavazók aktivizálása és az egyéni vagy pártlobbiérdekek érvényesítése egy-egy kölcsönösen előnyös megállapodással.
Jakab Péter, a Jobbik elnöke és miniszterelnök-jelöltje a közelmúltban egy interjúban arról beszélt, tévedés pártok versenyének tekinteni az előválasztást, a valódi cél az, hogy minden politikai formáció olyan jelölteket indítson, akiket az előválasztás után a többi párt is támogatni tud. Hozzátehetjük, hogy számos esetben ez már az előválasztás előtt megtörtént, egyes pártok ugyanis beálltak a másik jelöltjei mögé. Jakab valószínűleg nem véletlenül nem szavazókról, hanem pártokról beszélt, hiszen ezzel épp saját szavazótáborukat hagyták ki a döntésből, átirányítva őket a szövetséges erő jelöltjéhez. A politikus maga is elmondta, hogy bár 106 jelöltet is kiállíthatnának, inkább mindenhol a legalkalmasabb jelöltet támogatják, akkor is, ha az egy másik párt politikusa.
Leosztott pozíciók
Nem kellett sokáig várni, a Jobbik részéről épp az elnök jelentette be a napokban, hogy a párt Kunhalmi Ágnest, az MSZP társelnökét fogja támogatni Budapest 15-ös számú választókörzetében az előválasztáson. „Kunhalmi Ágnes számíthat a Jobbikra. Őt támogatjuk az előválasztáson! Hajrá, Ági!” – írta Jakab. Érthető, hiszen a fővárosban csekély támogatottságú Jobbik jelöltjének valószínűleg kis esélye lenne legyőzni a körzetben 2018-ban egyéniben győztes politikust. A megegyezéssel egyszerre elkerülhetik a szinte biztos vereség okozta presztízsveszteséget, és számíthatnak némi viszonzásra a szocialistáktól.
És valóban: mintegy válaszként nem sokkal később épp Kunhalmi Ágnes közölte, hogy az MSZP a jobbikos Kálló Gergelyt támogatja Fejér megye 4-es számú választókerületében. A szocialista politikus úgy fogalmazott: „Ismét nagy csata vár rád, Gergely, ebben számíthatsz az MSZP támogatására! Hajrá, Gergő!” A Jobbik korábban támogatásáról biztosította az LMP Budapest 1-es és 6-os választókerületében induló aspiránsait, Csárdi Antalt és Demeter Mártát, majd közölte, hogy Pest megye 2-es számú választókörzetében Szél Bernadettet támogatja az előválasztáson, és a Csongrád-Csanád megye 4-es kerületében induló Márki-Zay Péter ellen sem állít jelöltet. A Momentum elnöke, Fekete-Győr András pedig bejelentette, hogy Békés megye 1-es választókerületében támogatják a jobbikos Stummer Jánost, mert neki van a legnagyobb esélye legyőzni a Fidesz jelöltjét.
Álverseny áljelöltekkel
A DK azt közölte, hogy a többi párttal szemben mind a 106 egyéni választókerületben indít saját jelöltet. Erre szüksége is van, hiszen másként nehéz lenne fenntartania a legerősebb ellenzéki párt imázsát. A megtévesztő taktika mögött azonban többről is lehet szó. A DK-s Arató Gergely azt írta nemrégiben, hogy a pártalkuk része olyan jelöltek indítása, akiknek a dolguk csak a segédkezés a „barátságos versengésben”. Ezt több helyen meg is teszi a DK, és épp Arató lehet az egyik ilyen „segéd”, aki az MSZP ismertebb régi motorosa, Burány Sándor ellen indul majd Kőbányán. Ott van például Baranya megye 4-es választókerülete, ahol a megyei közgyűlésben helyet foglaló politikusukat, Szarkándi Lajosnét indítják az MSZP jóval erősebb jelöltje, Koltai Péter szentlőrinci polgármester ellen. A helyzetet egyértelművé teszi, hogy Szarkádiné már a 2019-es önkormányzati voksoláson is támogatásáról biztosította Koltait.
Veszprémben még érdekesebb helyzet állt elő, ugyanis a DK helyi politikusa, Katanics Sándor volt országgyűlési képviselő az egyik legerősebb jelölt, a párt mégis közölte, nem őt, hanem egy helyben ismeretlen ügyvédet, Csonka Balázst indítja az előválasztáson. Katanics ezen úgy megbántódott, hogy lemondott a helyi elnöki és választókerületi elnöki posztjáról, és kijelentette, hogy az ellenzékre „titkos belső paktumok árnyéka vetül”, majd feltette a kérdést: vajon színházi előadásra vagy előválasztásra készülnek valójában? Úgy tudjuk, Gyurcsányék célja Katanics visszavonásával az MSZP-s Mesterházy Attila esélyeinek növelése lehet.
A hódmezővásárhelyi polgármesternek sem kell igazán tartania Gyurcsányéktól: egy makói önkormányzati politikusukat, Mucsi Tamást indítják, aki esélytelen a nála jóval ismertebb és népszerűbb Márki-Zay Péterrel szemben. Hasonló álverseny várható Nagykátán is, ahol bejelentették az LMP-társelnök Schmuck Erzsébet indulását, akivel szemben a DK helyi önkormányzati képviselője, az ismeretlen Gyüre Károlyné száll versenybe, borítékolható eredménnyel. Van persze olyan választókerület is, ahol épp a DK-t engedik maguk elé az ellenzéki pártok, ilyen a budapesti 11-es, ahol Varju Lászlónak biztosan nem lesz valódi ellenfele, Rákospalotán pedig Barkóczi Balázs, a párt szóvivője számíthat a szövetségesek jóindulatára.
Bevonás helyett befolyásolás
Az említett választókerületekben tehát előválasztás címén esélyes indulók és esélytelen álellenjelöltek versenyeznek, azaz gyakorlatilag előre megírt koreográfia alapján koordinált jelöltállítás zajlik. Pontosan úgy, ahogy a 2019-es budapesti kerületi polgármester-választások esetében történt, amikor az összefogás pártjai előre elosztották egymás közt a pozíciókat, és közös jelölteket állítottak, akiket egységes arculatú plakátokon reklámoztak. Ez a politikai logika alapján persze érthető döntés az ellenzéki pártok részéről, hiszen az egyes formációk szervezeti háttere és támogatottsága az ország különböző részein nagymértékben eltér. Nyilván mindenhol érdemes esélyes jelöltet állítaniuk, de kérdés, hogy a szavazók nagy része valóban támogatná-e a másik párt jelöltjét, amennyiben saját pártja egyszerűen beáll mögé, és erre szólítja fel szimpatizánsait.
Az előválasztás amellett, hogy aktivizálja a választókat, és folyamatosan témát szolgáltat, fenntartva az érdeklődést, arra is alkalmas, hogy a győztes jelölt legitimációját erősítse. Ezzel a pártok a választók fejében elültethetik azt a képet, hogy jelöltjük képes lehet legyőzni a kormánypárt politikusát. Az ellenzék természetesen igyekszik a valódi verseny látszatát kelteni, hiszen ezzel tudja a legtöbb szavazót mozgósítani. A választók így azt érezhetik majd, hogy valódi tétje van a döntésüknek. Hasonlóan vélekedik Nagy Attila Tibor független politikai elemző is; lapunknak azt mondta, az ellenzéki pártok ráébredtek, hogy az előválasztás számos kockázattal jár, és a folyamat adott esetben az egész összefogás szétesését eredményezheti. Szerinte minden egyes választókerület a potenciális összetűzés lehetőségét rejti, és kérdéses az is, hogy az előválasztáson alulmaradó jelöltek kampánystábja mennyire áll majd be a győztesek mögé. Információink szerint több helyen elzárkóztak ettől az aktivisták.
Az elemző szerint a pártok ezért igyekeznek minimalizálni a rizikót, és ahol lehet, előre megállapodnak, és vagy nem indítanak jelöltet egymás ellen, vagy – ahogy fentebb szó volt róla – szándékosan gyenge aspiránsokat állítanak, vagyis tét nélküli versenyben engedik győzni a többieket. Jelenleg úgy néz ki, hogy a 106 választókerület többségében nem várható valódi verseny. Ezt mostanra a balliberális médiumok sem vonják kétségbe, a 24 például azt írta nemrég, hogy „csak a hivatalos kommunikáció szerint dől el előválasztáson az ellenzéki jelölt személye mind a 106 egyéni választókerületben: ha lesz is 106 előválasztás (mivel a miniszterelnök-jelölt személyéről is így terveznek dönteni, logikus, hogy minden körzetben szervezzenek selejtezőt), sok helyen csak egy valóban esélyes jelölt marad a pályán addigra. Ezért is tárgyalnak egymással intenzíven a pártok”.
A látszat kedvéért lesz verseny is
Nagy Attila Tibor szerint ez nem jelenti azt, hogy az egész folyamatnak nincs értelme, hiszen lesz olyan választókerület – ha nem is sok –, ahol igazi versenyre lehet számítani. Ehhez hasonlóan a miniszterelnökjelölt-jelöltek között is igazi versengést vár.
Valóban körvonalazódik néhány téttel járó meccs is. Ilyen például a zuglói előválasztás, ahol a Momentum ráindította a korrupcióellenesség élharcosának szerepében tetszelgő Hadházy Ákost a korábban több gyanús üggyel kapcsolatba hozott szocialista Tóth Csabára. Egyiküknek sincs sok esélye a parlamentbe jutni másképp, mint egyéniben, hisz az MSZP-nek valószínűleg kevés befutó hely jut majd a listán, Hadházynak pedig pártja sincs.
A 2. választókerületben a DK-s Gy. Németh Erzsébet mérkőzik majd meg Orosz Annával, az egyik legismertebb momentumos politikussal, a XI. kerület alpolgármesterével. A Rózsadombon három országosan ismert politikus küzd majd: a párbeszédes Tordai Bence az újságíróból DK-s politikussá vált Kálmán Olgával, valamint a momentumos alpolgármester Berg Dániellel száll harcba a jelöltségért.
Mi a helyzet a miniszterelnökjelölt-jelöltekkel?
Mostanáig négyen jelentkeztek be az ellenzéki miniszterelnök-jelölt pozíciójára. A Jobbik Jakab Pétert, a Mindenki Magyarországa Mozgalom Márki-Zay Pétert, a Momentum Fekete-Győr Andrást, a DK pedig Dobrev Klárát jelölte. A várakozások szerint még Karácsony Gergely színre lépésére is lehet számítani. A Magyar Nemzet információja szerint május 15-én látványos körítéssel tervezik bejelenteni a főpolgármester indulását, amit baloldali forrásaink is megerősítettek. Korábban megírtuk, a tervek szerint május 9-én, az Európa-napon jelentették volna be, hogy Karácsony elindul, azonban elhalasztották, mert a főpolgármester egyelőre az uniós gigahitel melletti lobbizással van elfoglalva. A bejelentés egyébként is szinte csak formaság lesz, hiszen Karácsony – aki 2018-ban az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként már próbálkozott – épp a napokban adott nagyinterjút az egyik legnagyobb liberális gazdasági lapnak, a The Economistnak. Ebben gyakorlatilag programot hirdetett.
Talán nem véletlen az sem, hogy az aspiránsok milyen sorrendben jelentették be indulásukat: elsőként, még tavaly ősszel a legkevésbé népszerű Fekete-Győr, majd Márki-Zay, őket követte a három komolyabb támogatottságú jelölt, Jakab, Dobrev és Karácsony. A folyamat elhúzása kiválóan alkalmas a választói érdeklődés fenntartására, az pedig, hogy Karácsony Gergely utolsó jelöltként léphet a ringbe, még inkább az ő esélyességét érzékelteti. Információink szerint Nagy Attila Tibor véleményével szemben a miniszterelnökjelölt-jelöltek versenye is előre eldöntött folyamat, és a pártok már megegyeztek abban, hogy Karácsony lesz 2022-ben az ellenzék kormányfőjelöltje.
Ezt látszik alátámasztani, hogy míg a Medián még néhány hete is Jakab Pétert mérte az első helyre, a Publicus legfrissebb adatai szerint Karácsony Gergely megelőzte a Jobbik-vezért, és már ő a legnépszerűbb ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Pedig az MSZP, a Párbeszéd és az LMP által támogatott politikus még be sem jelentette, hogy elindul. A felmérés szerint Karácsony Gergelyt az ellenzéki szavazók 31 százaléka támogatja, Dobrev Klárát 25 százalék, Jakab Péter pedig már csak a harmadik a maga 19 százalékával. Márki-Zay Péterre 13, Fekete-Győr Andrásra pedig mindössze 2 százalék szavazna. Nagy változás ez a két hónappal ezelőtti helyzethez képest, amikor Karácsony még csak a harmadik helyen állt. Úgy tűnik tehát, hogy 2018 után újra miniszterelnök-jelölt lehet a Párbeszéd társelnöke.
***
Előválasztás mint politikai eszköz
Az egyfordulós és többségi elvű választási rendszereknél jellemző, hogy a jelölő szervezetek felmérik potenciális csúcsjelöltjeik támogatottságát. Ehhez megfelelő eszköz a számos nyugati demokráciában jó ideje használt előválasztás, amely elsődlegesen a választáson való indulásra legalkalmasabb – pontosabban az ellenjelölt legyőzésére legesélyesebb – jelölt kiválasztását szolgáló politikai eljárás. A módszer egyéb pozitívumokat is tartogat a részt vevő pártokra nézve: egyrészt segíthet mozgósítani a szavazótábort, másrészt egy-egy politikus karakterépítését is szolgálhatja.
Az előválasztások a legtöbb esetben párton belüli jelöltek kiválasztását szolgálják. A zárt típusúban csak a párt tagjai szavazhatnak, a nyílt előválasztáson bármely szavazópolgár voksolhat. Kevésbé jellemző, hogy több jelölő szervezet közös jelöltjeit szavaztatják meg. Bizonyos esetekben az előválasztás a többfordulós rendszer első fordulóját helyettesítheti, aminek célja a hivatalos választáson induló jelöltek számának csökkentése, így a szavazatok elaprózódásának megakadályozása. A 2020-as magyarországi előválasztás egyedi módon utóbbi két típus keveréke.
Az előválasztás hagyománya az Egyesült Államok politikai rendszeréhez vezethető vissza, ott az elnökjelöltek kiválasztásánál alkalmazzák. Létrejöttének többek közt az USA szövetségi jellegéből, a 19. század óta jellemző kétpárti váltógazdaságból fakadó történelmi okai vannak. Az előválasztás folyamata a szokásjog és a pártok szabályzatai alapján zajlik, sem az alkotmány, sem a választási törvények nem szabályozzák. A szabályok államonként eltérnek, van, ahol maga az állam, más helyeken a pártok szervezik. Az amerikai módszer kritikusai szerint az előválasztás, bár célja eredetileg épp a választási folyamat demokratizálása volna, nem alkalmas a választói akarat arányos leképezésére.
Európában jellemzően nem az államok, hanem a pártok szervezik az előválasztást, a törvények általában nem szabályozzák. Ennek oka, hogy a kormányalakítást szolgáló választási rendszerek – legyenek arányos vagy kétfordulós szisztémák – csökkentik a nyílt előválasztás szükségességét. Az európai országokban ezért a zárt, párton belüli előválasztások jellemzők.
Magyarországon először a 2019-es önkormányzati választás előtt szerveztek előválasztást, az ellenzéki pártok közös főpolgármester-jelöltjét szavaztatták meg. A főpolgármester-jelölt kiválasztásával szemben a kerületi polgármesterjelöltek személyében – egy kivételével – előre megállapodtak a pártok, azaz leosztották a pozíciókat. A mostani voksolás az előválasztások közt olyan szempontból egyedi, hogy nem egy-egy párt belső jelöltválasztásáról van szó, hanem a hatpárti ellenzéki összefogás tagjainak közös jelöltjeit szavaztatják meg. Ilyen formátumú voksolást eddig csak Olaszországban rendeztek. A fent említett előnyök mellett az előválasztás új szavazók elérésére és adatbázisok építésére is alkalmas lehet.
Nyitókép: MTI / Balogh Zoltán