A PC-terror második áldozata a Herthánál

„Jens Lehmann lett a cancel culture, a törlés kultúrájának újabb áldozata Németországban. A második. (Az első, mint azt mindenki tudja, Petry Zsolt volt.)

A másodikokról pedig azt érdemes feljegyezni, hogy a legritkább esetben lesznek olyan híresek, mint az elsők. Az első sokk után a második már nem rázza vagy lepi meg úgy az embereket, felkapják vagy szomorúan csóválják ugyan a fejüket, kissé el is szörnyülködnek, de szervezetükben már beindult az ellenanyag-termelődés, megtörtént az immunválasz, a hatás pedig értelemszerűen meg sem közelíti az elsőt.

Ilyen a másodikok élete. Szomorú.

Na de nézzük, mi is történt. Röviden: semmi. Lehmann, aki az elsősoros, liberális, elit harcművészek legrettenthetetlenebb századában, a Herthánál dolgozott, viccelődött egyet. Első hiba. Mindenki tudja, hogy szép új világunk már meghaladta a vicceket. Bizonyos dolgokkal már nemhogy nem illendő viccelődni, hanem egyenesen tilos.

A legnagyobb bűnök közé sorolandó. Migránsokról, melegekről, arabokról, feketékről kizárólag ünnepi viseletben, megborotválkozva, kimosakodva, megfésülködve, megnyiratkozva, vigyázzban állva, szigorú arccal és ünnepélyesen vagy inkább áhítattal a létező legnagyobb tisztelet hangján szabad beszélni. Kisebbségeken tréfálkozni azt jelenti, hogy beléptünk a fasizmus és a nácizmus előszobájába. Tartózkodni kell hát az ilyesmitől.”

Nyitókép: Soeren Stacke / dpa-Zentralbild / AFP