Szerzőként vagy kiadóként műveket ajánlhat fel, olvasóként pedig tagja lehet a támogató egyesületnek, illetve pénzt is utalhat közvetlenül. Elvileg arra is van lehetőség, hogy valaki a saját maga által szkennelt anyagot adja ajándékba, de ez a mai minőségi követelmények mellett már nem tanácsos. Régebben volt még egy különös forma, ami mostanra viszont eltűnt: lehetett kérni valamely mű digitalizálását fénymásolási díj ellenében, s tulajdonképpen így szintén ajándékozás történt, hiszen a szkennelt anyagot publikussá tették. Kiváló lehetőség lenne ez továbbra is az állománygyarapításra – főképp, ha a nevét is kiírnák az adományozónak –, hiszen így akár több tízezer olvasónak adhatna valamit egy másik személy.
Viszont: a MEK felülete mára elavult. Számos olyan információ található a címlapon vagy a menükben, amelyek a könyvtári projektekről szólnak, s a legtöbb olvasónak érdektelenek, a keresés és böngészés viszont nehézkes. Sokat elárul erről, hogy Herman Ottó A madarak hasznáról és káráról című könyvét – melyet minden magyarnak illene legalább egyszer kézbe vennie – mindössze 7500-szor töltötték le. Szemben mondjuk a Corpus Iuris Hungaricival, amelyet – tananyag lévén – 21 ezren. Vagyis meglehetősen célirányosan keresik fel a felhasználók az oldalt, mely a meglévő gazdag leíró adatok ellenére egyáltalán
nem törekszik hatékonyan irányítani az olvasóit újabb kalandok felé.
A történetet bemutató résznél letölthető a MEK fotorealisztikus modellje VRML 2.0 formátumban, amelyet 2001-ben Csáki Gábor Pál készített. A könyvespolcokat mutató egyszerű, 640×480 felbontású VGA grafika (ami akkoriban nagy dolog volt!), valójában már egy évtizeddel korábban létezett. Az egyik jogszabály-nyilvántartó alkalmazás biztosította így a „menüt” az adatbázis elemeihez. Miközben szimpatikus, hogy a portál önmaga „múzeumát” is nyújtani képes, sajnálatos, hogy a korábbi fejleményeket nem említi, mert így a fiatalabb nemzedék nehezen fogja megérteni a technikatörténetet.
A kihívásokról és fejlesztésekről szintén nemigen találni információt a portálon. Már most látszik például, hogy a kétrétegű PDF (kép és szöveg) technológiája nem lesz elegendő a továbblépéshez a kézzel írt vagy a karakterfelismerő programok által rosszul feldolgozott könyvek esetén. Persze nem mi fogjuk eldönteni a jövőt, hiszen magát a PDF-et is a Clinton-Gore elnöki páros „e-gov” programja tette széles körben népszerűvé. Az viszont mégiscsak