Soha nem szabad megsértődni a valóságra

„A teljesítményalapú rendszer helyett, mindent a származásnak, szexuális orientációnak, nemi hovatartozásnak rendelnek alá és ez alapján osztanak privilégiumokat.

Érdekes jelenség. Nem szeretnék dogmatikus lenni, de elmondom, hogy szerintem mi a különbség egy konzervatív és egy nem konzervatív ember között. Egy konzervatív érti, hogy a világ nem tökéletes. Vannak nemes dolgok, amelyek mellett el lehet köteleződni, de ettől ezek nem válnak tökéletessé. A meritokrácia is ilyen. Egy nemes célkitűzés, de nem teljesen tökéletes. Persze a tökéletlent lehet tökéletesíteni. Egy konzervatív tudja, hogy nincsenek olyan emberi célkitűzések, amelyek tökéletesek lennének. Tökéletlen emberek tökéletlen dolgokat hoznak létre. Még a focicsapatunk sem tökéletes!

Ezzel szemben például a feministák azt gondolják, hogy amit képviselnek, az tökéletes. A kommunisták is tökéletes világot akartak, aztán láthattuk, mi lett belőle. De továbbmegyek: az egyház sem tökéletes. Ez így természetes. Nemrég írtam egy cikket a családról. Azt kérdezték tőlem, hogy mit gondolok a család válságáról. Azt válaszoltam, hogy a család mindig is válságban volt. Maga a Biblia tulajdonképpen egy családi krízissel kezdődik! Ennek ellenére a család ma is létezik, nincs nála ősibb emberi intézmény.Nincs még egy olyan intézmény, amely annyira könnyen és hatékonyan tudna segíteni, ha egy problémához vagy krízishez jutunk, mint a család.

A család nem tökéletes, de kiállta az idő próbáját, így nagyon nagy jövő áll még előtte. A XIX. és a XX. században a család alternatívájának szánt dolgok, mint a kommunák, hippi szerveződések, vagy a kibucok mind eltűntek vagy eltűnőben vannak. Következésképp, ha új jelenséget látunk, nem kell megijednünk, az csak a divatos erkölcs része. Nem a jelenből kell nézni a múltat, hanem a múltból a jelent, ahogy Leo Strauss is gondolta. Hiszen amikor a jelent nézzük a múltból, láthatjuk, hogy nincs új a nap alatt.

Sok dolog megváltozott, de én mégis elérzékenyülök egy Szapphó versen, pedig sem görög, sem leszbikus nem vagyok. Mindez azt jelenti, hogy vannak antropológiai állandóságok. Ezekre az állandóságokra kell figyelnünk, mert rengeteget tanulhatunk belőlük.Ma „az új mindig jobb” fétise hódít, de ha jobban szemügyre vesszük a dolgokat, valójában nem sok új dolog történik. Ha Szókratész feltámadna, akkor persze nem értené, hogy mi az a laptop, fülhallgató, kamera, de tökéltesen részt tudna venni a mi beszélgetésünkben. Sokan nem szeretnék elismerni, de az emberi természet létezik.

Mindezek fényében hogy látja Magyarországot?

Magyarország geopolitikai helyzete determinálja annak gondolkodását, elég, ha csak a határvédelmi kérdéseket vesszük. A magyarok mindig is határmentiek voltak, amit Európa más részein nem mindig értenek meg. Bár a dánok a napokban kimondták, hogy tévedtek a nyitott migrációs politikájukkal kapcsolatban. A magyarok nagyon tisztán látják, hogy nem érdekük, ha párhuzamos társadalmak jönnek létre a városaikban, és ezen érdek mentén is cselekszenek. Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban egyaránt csökken a születésszám, tehát ezek az országok a kulturális öngyilkosság mellett egy demográfiai öngyilkosság felé is tartanak. Mindeközben Magyarország tettekkel bizonyítja, hogy az élet az érték. A józan ész diktálja mindezt, amely nyugaton eltűnni látszik, Magyarországon viszont menedékre lelt.Mindemellett még kitűnő boraik is vannak,, amelyeket szívesen megkóstolnék.”