Hogy milyen az emancipatorikus szex?

„»Hogy milyen az emancipatorikus szex? Ez csak annyiban képzelhető el, mint bármi más emancipatorikus gyakorlat kapitalista körülmények között. A trükk pont az, hogy a fantáziánk is a kapitalista körülmények terméke. Emancipált szexualitás csak az általános emberi emancipáció részeként képzelhető el, viszont az általános emberi emancipáció programjának a szexualitást is magába kell foglalnia. Tehát a szexnek a baloldal politikai programjának részét kell képeznie, és közel sem csak a kriminológia, a jog és a gyerekvédelem tekintetében.«

A szerző azt is fejtegeti, hogy nincsenek természetes vágyak, hiszen minden társadalmi konstrukció. Ergo, nincs szép és nem szép, vonzó és nem vonzó, mert ez mind kapitalista termék. Egy másik cikk ebben a sorozatban (érdemes ám végigolvasni!) azt fejtegeti, hogy hazug, hamis a beleegyezés mítosza, mármint, hogy attól még erőszak lehet valami, ha a másik fél beleegyezik, hiszen az is a társadalmi körülmények függvénye.

Elgondoltam tehát, milyen is az emancipatorikus szex, ha minden elvetendő kapitalista termék. Minden irónia nélkül, pusztán logikai alapon két megoldás marad:

1. Az, amit a Párt majd meghatároz (de az érintkezés konkrét részleteire vonatkozóan, hogy mely póz vagy aktuselem nem patriachális elnyomó)

2. Nincs szex. Betiltva. És ezt elnevezik emancipációnak, ami a baloldalon régi hagyomány (ti. hogy mindent az ellentétének neveznek)

Csak azt szeretem, amikor ezek rinyálnak, hogy a jobboldal beleszól az intim szférába.”