A CDU ma „jobb Zöldekként” igyekszik eladni magát, a német politika a médiának való megfelelésről szól, s a sajtó már most úgy óvja a Zöldek kancellárjelöltjét, mint egy „kutyakölyköt” – mondta Werner J. Patzelt, a drezdai egyetem professor emeritusa keddi előadásán. Tudósításunk!
Németország idén a demokrácia ünnepét üli – fogalmazott Werner J. Patzelt politológus professzor kedden, a Magyar-Német Intézet meghívására tartott online előadásában. A drezdai egyetem professor emeritusa a 2021-es választási szuperév legfontosabb kérdéseiről és eddigi tapasztalatairól beszélt a Zoomon; a közel egyórás előadás népes hallgatóságot vonzott.
A Mandineren is sokat foglalkozunk a németországi választásokkal, idén pedig különösen sok figyelmet szentelünk a szövetségi köztársaságban zajló eseményekre. Nemrég Patzelttel is készítettünk egy interjút, ami erre a linkre kattintva olvasható.
Bevezetőjében Patzelt elmondta, hogy
Eddig két tartományi választást tartottak idén az országban, a kereszténydemokraták (CDU) számára egyiken sem születtek hízelgő eredmények. A további idei választásokon, mondta a professzor, a következő egy-két évtizedre szóló döntéseket hoznak majd – persze, ilyen a politika.
A nagy pártok mostani állapotára térve Patzelt elmondta, hogy a legnagyobb reménységnek egyértelműen a Zöldek számít. A CDU számos olyan hibát követett el a múltban, amivel más pártokhoz, többek között az AfD-hez űzte szavazói egy részét. A párt elszocdemesedett, elzöldült és nem képviseli immár a jobboldaliakat. Merkelék emellett egy sor kérdésben, például az atomenergia, az eladósodás, vagy éppen a bevándorlás kérdésében feladta saját politikai kurzusát, egyfajta „jobb Zöldekként” próbálva beállítani magát.
A Zöldek ezzel szemben nagyon fesztelenül képesek voltak megegyezni a kancellárjelölt kérdésében, és úgy tűnik, hogy az olyan fontos témákban, mint a klímasemlegesség vagy a multikulturalizmus, ők tudnak jó válaszokat adni.
Koalíciókeringő
A kereszténydemokraták továbbra is kormánypártként tekintenek magukra, és ha muszáj, még kis koalíciós partnerként is belemennek a kormányzásba – jelentette ki Patzelt. Jó példa erre a baden-württembergi CDU, ami most jóformán könyörög a Winfried Kretschmann-féle Zöldeknek, hogy vegye be az új tartományi kormányba. Szövetségi szinten is a Zöldekkel alakítana legszívesebben kormányt Armin Laschet pártja, de ha minden kötél szakad, a szocdemeket (SPD) is megpróbálnák belerángatni az együttműködésbe.
Ez fordítva is igaz: Annalena Baerbockék is a CDU-val alakítanának kormányt, de lehet, hogy a dolog mégsem lesz ennyire egyszerű. Elképzelhető, hogy összbalos (Zöldek–SPD–Linke) együttműködésre lesz szükség a kormányalakításhoz, de ez több csapdát is tartogat a Zöldek számára. A politológus szerint
és ha a párt a baloldal felé kezdene tapogatózni koalícióügyben, az sok választót a kereszténydemokratákhoz hajtana.
Érdekes a szabad demokraták (FDP) szerepe is. A liberális kispárt az utóbbi időben viszonylagos népszerűség-növekedést könyvelhetett el, sok kereszténydemokrata választó ugyanis inkább hozzájuk pártol, mert nem szeretnének CDU–Zöldek együttműködést. Patzelt szerint a szabad demokraták a „komolyan veendő alternatíva” szerepét tölthetik be a szeptemberi Bundestag-választáson. Az AfD szerepe jóval kevésbé egyértelmű. A professzor úgy látja, még a párt sem döntötte el, hogy mit szeretne kezdeni magával – elképzelhető, hogy a „régi” CDU szerepét átvéve inkább egy konzervatív pártként pozicionálja magát, de az is lehet, hogy továbbra is „alternatív” pártként politizál.
Somewhere és anywhere
A kérdés persze az, hogy az elmúlt évek társadalmi változásai Németországban milyen hatással vannak a pártrendszerre. Patzelt szerint a Merkel-korszak legfontosabb öröksége,
a pártok egyébkénti politikai profilja csak másodlagos jelentségű volt – ez figyelhető meg például a bevándorláspolitika kérdésében is.
A hagyományos törésvonalak mellett az utóbbi időszakban egy új társadalmi törésvonal is kialakult Németországban, ami alapvetően határozza meg a jövő német politikáját. A politikatudományban somewhere-ekként és anywhere-ekként hivatkoznak az előbb említett törésvonal két partján álló társadalmi csoportokra – somewhere-nek azokat az embereket nevezik, akik nyelvismeretük, végzettségük vagy szakmájuk miatt egy bizonyos országhoz vagy egy bizonyos helyhez kötöttek; míg az anywhere-ek tulajdonképpen az egész világon bárhol munkába állhatnak képzettségük, mobilitásuk és nyelvismeretük miatt.
Patzelt úgy látja, hogy a mostani német pártrendszerben csak két olyan erő van, ami egyértelműen képviseli ezeket a csoportokat.
A Zöldek az anywhere-ek pártja, főleg a jómódú polgárság támogatja, amíg az AfD a somewhere-ek szószólója.
Az összes többi párt e két pólus között helyezkedik el. Az SPD feladta a somewhere-eket és felvette az identitáspolitikát, sok szavazót veszítve. A CDU ma részben még a somewhere-ek pártja, de az anywhere-eké szeretne lenni, ezért a professzor szerint másolni kezdte a Zöldeket, hátha így az elitek szimpátiáját is elnyerheti.
A kereszténydemokraták megosztottságát végső soron ez okozza: az átlagos párttagok maradnának a kisembereknél és nem ódzkodnak az AfD-től sem, de ezt az álláspontot ma nem lehet felvállalni a pártban.
Moralizálásról és rendreutasításról szól a német politika
Felvállalni más dolgokat, például a szakszerűséget is nehéz ma a német politikában – fejtette ki Werner J. Patzelt az idei választáson és azután várható politikastílus kérdésére térve.
A mai német politika stílusa rendkívül végletes: egyrészt nagyon meghatározó a populizmus, másrészt viszont minden vita szélsőségesen „átmoralizált”, ezért nehéz azoknak a dolga, akik értékítéletet szeretnének mondani.
– jelentette ki a professzor. A populizmussal szemben viszont csak a legritkább esetben lépnek fel tényalapú, szakmai vitával, sőt: a politikusok és médiaszereplők szívesebben utasítják rendre vagy oktatják ki az embereket, mint hogy vitatkozzanak velük. A német tévéműsorok ma „a nézők neveléséről” szólnak, ez pedig visszaüthet a választóknál. Az idei választási kampány vélhetően e két stílus jegyében zajlik majd.
Patzelt azonban optimista, szerinte a CDU fontos lépést tett a szakszerűség irányába azzal, hogy Armin Laschetet választotta kancellárjelöltjének a „tőről metszett populista” Markus Söder helyett. Már csak azért is kénytelen végre tartalmi kérdésekről szólni a kereszténydemokraták kampánya, mert Angela Merkel távozásával a CDU többé már nem hegyezheti ki a kancellárjelölt személyére az üzeneteit.
A kérdés persze az, hogy Laschet milyen kancellárjelölt lesz majdt. A pártelnöknek helyre kell állítania a CDU iránti bizalmat, ha a párt minimalizálni szeretné várható veszteségeit, de azt még nem tudni, hogy ez hogyan fog sikerülni. Az sem biztos még, hogy Annalena Baerbock végig jó formában marad-e a kampány során. A professzor szerint
a német média úgy óvja a Zöldek jelöltjét, „mint egy kutyakölyköt”,
és az egyértelmű tárgyi tévedéseit is elnézi, miközben a jobboldali politikusokkal kíméletlenül bánik. Ez Patzelt szerint azzal is magyarázható, hogy az újságírók nagy részének szimpatikus Baerbock, miközben a kereszténydemokratákkal csak kevesen rokonszenveznek, így a zöld kancellárjelöltet nem gyötrik kellemetlen kérdésekkel. Ez viszont nem biztos, hogy örökre így marad.
A nyitóképen: Angela Merkel kancellár sajtótájékoztatót tart. Fotó: MICHAEL KAPPELER / dpa-pool / dpa Picture-Alliance via AFP
Vagy csak előre magyarázta a berlini kormány bizonyítványát, amikor Szíriában azt mondta, "alig lehetséges, hogy az emberek itt igazi méltósággal éljenek.”
Döbbenetes számokat közöltek.
Justus Frantz 81 éves német karmestert Barátság Renddel tüntették ki.
A 45. páncélosdandár tankokkal, tüzérséggel, drónokkal és légvédelmi eszközökkel is rendelkezik, és koránt sincs egyedül.
Visszavonták mentelmi jogát annak érdekében, hogy a hatóságok végrehajthassák a bíróság által elrendelt házkutatást Raimond Scheirich otthonában.
Szintet lépett a politikai terrorizmus.
A továbbjutás szinte már borítékolható.
Kezdenek rádöbbenni arra, hogy Magyarország jóváhagyása nélkül nem lesznek EU-tagok.
