Németország sajnos megőrült

2021. április 27. 7:22
A német jobboldal a szemünk előtt játssza ki a kontinens legnagyobb gazdaságát a Zöldeknek, hogy egész Németországból egy nagy, a valóságtól teljesen független Brüsszel legyen.

Talán vagyunk még néhányan germanofilok ebben az országban. Önkéntelen, érzelemvezérelt póz ez, motiválják a sebességkorlát nélküli, tükörsima autópályák, fűti a Volkswagen-csoportos belterek decens illata, a Cobra 11, a Tatort, Beethoven, Rammstein, Toten Hosen, Rainer Maria Rilke. Besegít a kenyér-, felvágott- és sörkultúra, az 1960-80-as évek német házainak anyagillata, a torokból kipörgetett, szájpadon és fogakon végigpattanó, kemény és ropogós német szavak, a sváb dialektus sikamlós susogása, a jóleső hörgős-pörgős-elharapós bajor, a tapintható, polgári jólét.

És ha értékek képviseletére, szövetségesi érdekeink védelmére, őszinte baráti szóra nem is sűrűn számíthattunk az elmúlt tizenhat évben a Bundesmuttitól, arra azért igen, hogy – egy-két halálfejes arab negyed meg szélkerék oda, néhány atomerőmű vissza – Németország megmarad olyannak, amilyen.

Kiszámíthatóan, precízen önérdekeltnek, pragmatikusnak, nyugodtnak, kétszínűnek,

és némi barátságos iparpolitikával megszelídíthetőnek.

De ennek a helyzetnek idén vége lesz. Angela Merkel távozik, lemászik a német politika nagy libikókájának közepéről, ahol eddig két lábon támaszkodva dőlt stabilan tíz fokot balra, kényelmes üléspozíciókat biztosítva mindenki másnak a libikóka fennmaradó részein. Pandora szelencéjéről lekerül a csatos dugó, és az autóipari gyarmatokat sem védi már meg semmi a németek újabb szeszélyes útkeresésétől.

Az egy dolog, hogy egy sorozatos bukásoktól kissé kiegyensúlyozatlanná vált bajor néppárti vezérnek, Manfred Webernek most már megengedte a német politikai klíma azt, hogy egy belpolitikailag is teljesen életképtelen, a jobboldaliság hiányát jobboldali politikai termékként eladni kívánó stratégia részeként 6,4 százalékkal csökkentse saját európai frakciójának méretét, majd az ezzel megnyerni kívánt választásokat jól elbukja. Az is teljesen rendben van, hogy bő egy év pandémiás állampolgár-csuklóztatás nem tesz jót a mindenkori német kormánypártok támogatottságának, a globális klímaválság halogató szakaszának végén pedig ebből pont a Zöldek profitálnak.

De az már teljes őrület, hogy az INSA kutatóintézet az eddig csak Bajorországban induló CSU-t (Keresztényszociális Unió) szövetségi szinten 14 százalékkal magasabbra méri a CDU-nál (24 vs. 10 százalék),

azaz a Merkel által értéksemlegesített CDU-t merkeltelenítve már senki nem szereti

– erre pedig a felelős német kormánypárt válasza nem az, hogy a párt elmúlt évtizedének egyetlen mozgalmárát, Friedrich Merzet megpróbálja felépíteni, esetleg átengedi a lehetőséget a magát a legzöldkompatibilisebb jobbosként eladó, de azért biztonságos idő elteltével Szputnyikot is vásároló Markus Söder bajor miniszterelnöknek.

Nem, a válasz Armin Laschet, azaz a névleg evangélikus Angela Merkel egy névleg katolikus férfiba újracsomagolva, nulla Mutti-szexepillel, ugyanakkor öles politikai alkuszi tapasztalattal. Mindeközben az AfD (Alternatíva Németországnak) kemény belső vita után kijelenti, hogy ki szeretné vezetni Németországot az Európai Unióból,

és ezzel ki is fújt a jobboldali választék.

Senki, de tényleg senki nem veszi észre, hogy a nép sem egy csapat zöldre festett álkeresztényt, sem tettleges euroszkepticizmust nem akar, hanem inkább a kettő között űrként tátongó józan észre szavazna, ha ugyan tehetné?

Nem, senki – úgyhogy nyerni fognak a Zöldek, ha elsők lesznek, azért, ha épp hogy csak másodikak, azért.

És akkor bizony lesz csinnadratta, mert amerikai mintára megalakul az Európai Unió első aktivistakormánya, élén a szellemi javakban éppenséggel nem dúskáló Annalena Baerbockkal, akitől csak remélni lehet, hogy Németországnak nagyobb sikerrel parancsol majd, mint szüntelenül botladozó nyelvének.

A politikailag egyre kevésbé kompetens német jobboldal a szemünk előtt játssza ki a kontinens legnagyobb gazdaságát a Zöldeknek,

hogy egész Németországból egy nagy, a valóságtól teljesen független Brüsszel legyen,

egy szeszélyes, ingatag, ipar-, autós- és szabadságellenes ötletgyár.

Sic transit gloria mundi – mindenki jobban járt volna, ha Merkel a 2015-ös migrációs válságot a pártja tönkretétele helyett a saját lemondásával oldja meg.

#Allesdichtmachen (azaz: #mindentbezárni) mottóval kezdtek szatirikus kampányba a minap a németországi sajtó járványlezárásokkal szembeni kritikátlansága ellen ismert német színészek. Vérfagyasztó látni azt, ahogy a Merkel-kormány számos mesterségesen kreált mérőszámra alapozott koronavírus-politikáját falanxba állva védő sajtót a politikailag szintén viszonylag homogén színészvilágnak kell emlékeztetnie arra, hogy a hír szent, nem pedig a média véleménye.

Elcsúsztak a szerepek Németországban, a politikusok helyett a sajtó politizál,

a közvélemény-kutatásokból pedig látszik, hogy az újságírók véleménye lassan lecsorog a társadalomba is – ennek pedig politikai kultúravesztés lesz a vége egy olyan országban, amely hosszú évtizedeken át az öreg kontinens legszínvonalasabb vitaműsorait adta a világnak. Semmitmondó politikusokból és mindent gleichschaltolva megmondó sajtóból Németországban sem épül a következő években demokrácia, s ezt a gyanút csak erősíti, hogy a véleménye miatt kirúgott Petry Zsolt kapusedzőhöz hasonlóan a média ellen kampányoló német színészek közül is többeket a kirúgás fenyeget.

Pocsék a német politika mentális állapota, nekünk pedig lelkiekben le kell válnunk gyűlölt-szeretett ipari gyarmattartónkról. A posztmerkeli Németország az első években nem lesz sem jó szövetséges, sem igazodási pont – leginkább gyengélkedő aktivistaparadicsom lesz, őrült szeszélyekkel. Mi pedig itt, a gyarmatokon várunk szeretettel, gute Besserung – és a mielőbbi gyógyulásukig, ha lehet, a Közép-Európára uszított német propagandamédiában is legyen a jelszó: #allesdichtmachen!

Összesen 190 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A normalitás eléggé fontos vonatkozás?

Az, hogy a németek pénzügyileg erősebbek, csak egy dolog. A mentálisan leépítő ideológia, a kötelező ideológia elutasításának már bolsevik típusú szankcionálása. A jólétben élő hülyéket miért kéne irigyelni? Én a normalitás kedvéért lemondok a pusztán anyagiakkal mérhető demokráciáról.

A felsorolt országokból a magyar munkavállalók sem kérnek, ezzel nem mondtál nagyot. A munkaerő szabad áramlásának áldása nem a mi javunkra volt kitalálva. Jó lehet az egyénnek és a befogadóknak, káros a kibocsátó országok gazdaságának a társadalmának.

"ORBÁN VIKTORT A POLITIKAI TELJESÍTMÉNYE A VILÁGPOLITIKA ALAKÍTÓI KÖZÉ TETTE"
Aztán:
"A HÜLYESÉG DISZKRIMINÁL"
Aztán:
MI LESZ AZ ALAPTÖRVÉNNYEL, HA GYŐZ AZ ELLENZÉK?
Aztán:
EZ MAGYARORSZÁG „LEGOKOSABB” HÍDJA

Ezek a KESMA tegnapi birkatápjai a krumliért megvásárolhatóaknak.

Látom, még ma is tartja magát az a vélemény, amit a kommunista rendszer sulykolt, hogy Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépése indokolatlan agresszió volt. Holott az indokra több válasz is adható:

1.Az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá
Magyarországgal 1939-ben, Lengyelország keleti (nagyobbik) felének elfoglalásával, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le ezen kívül Észtországot, Lettországot, Litvániát, Észak- Bukovinát és Besszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket.
Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez, mint
például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi
trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket, ágyús ütegállásokat épített ellene. A történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a valódi gyilkos
agresszor.

2.Egyébként az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította: "Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy Norvégiányi területet kebelezett be."
Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.

3. “Az oroszok már öt évszázadon keresztül próbálják országuk végső határát meglelni, de sehogy sem sikerül.”
(A. L. Kennedy, The Quarterly Review, 1947. január)
Öt évszázad után a terjeszkedés elérte határainkat, de végső határról reménykedni se lehetett.

4. Humanitárius ok: Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél. Forrás: Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
Mivel, főként Rummel számításait fegyelembe véve, a kommunisták világrendszerré erősödve eddig 148 milliónál is több ember erőszakos, idő előtti haláláért felelősek, ha sikerült volna rendszerüket 1941-ben megsemmisíteni, akkor 120 millió ember életben maradhatott volna. Nem beszélve most az egyéb károkról és a Hideg-háború költségeiről.

5. Tagja voltunk, jó okkal, az Antikomintern Paktumnak. Megelőzve ezzel a nyugati világ jórészét. A kommunistaellenes szerződéshez 1939 februárjában csatlakoztunk. A Komintern a kommunizmus nemzetközi elterjesztésének szervezete volt.
Folyt. köv.

7. Winston Churchill egy vezércikket írt Cionizmus kontra bolsevizmus címmel, amely az Illustrated Sunday Herald-ban jelent meg (1920. február 8). Ebben az írásban, amely nyomatékosította, hogy a cionizmus és a bolsevizmus „harcban áll a zsidó nép lelkéért”, felszólította a zsidókat, hogy tagadják meg a „bolsevik konspirációt” és tegyék világossá, hogy „a bolsevik mozgalom nem zsidó mozgalom”.
Ugyanakkor kifejtette:
„(A bolsevizmus) a zsidók között semmi esetre sem új. Már Spartacus-Weishaupt-tól kezdve, Karl Marx-on át egészen Trockíjig (Oroszország), Kun Béláig (Magyarország), Rosa Luxemburgig (Németország), Emma Goldmanig (USA), ez a világraszóló összeesküvés a civilizáció megdöntésére és a társadalom átépítésére, a korlátozott fejlődés, a rosszindulatú irigység és a lehetetlen egyenlőség alapján, folyamatosan nő.”
Pár nappal később pedig figyelmeztetett: „A szövetséges nagyhatalmak együttesen és külön-külön is meg fogják bánni azt a tényt, hogy nem tudtak tenni több elhatározott és több együttes akciót a bolsevista veszély megsemmisítésére, mielőtt az túl erőssé nőtt.” (1920. február 14.)
8. „A szövetséges nagyhatalmak együttesen és külön-külön is meg fogják bánni azt a tényt, hogy nem tudtak tenni több elhatározott és több együttes akciót a bolsevista veszély megsemmisítésére, mielőtt az túl erőssé nőtt.” (Winston Churchill, 1920. február 14.)
Bár nem voltunk nagyhatalmak, az egyikkel fegyvertársként megpróbáltuk körülbelül húsz évvel később
9. A teheráni háborús csúcstalálkozón 1943 novemberének végén Roosevelt amerikai elnök önigazoló hangulatban közölte reményét Sztálinnal: “Isten a Szövetségesek oldalán áll.” De Sztálin helyre igazította: “Az enyémen az Ördög áll, aki egy jó kommunista.” (Nat Geo dokumentumfilmből)

Az Ördög uralma, vagy Reagan elnök szóhasználatával „a Gonosz birodalma” ellen nemes dolog küzdeni 1917 óta bármely adandó alkalommal.
Háborús agresszor-e tehát az, aki Ronald Reagan amerikai elnöknél 42 évvel korábban ismerte föl azt, hogy „a Gonosz birodalmával" állunk szemben, ami megérkezett a magyar határra 1939-ben?

Baromság. Sok személyes tapasztalod nem lehet.
A családunk fele német, voltam kint ösztöndíjjal, konferenciákon, és mindig, mindenütt igen kedvesen fogadtak, kifejezetten jó véleménnyel vannak a magyarokról, sokkal mélyebb a rokonszenv, mint pl. az osztrákokban.

Lezsák Sándor:
"Megcsörrent a telefon, jókedvűen indult a tolmáccsal folytatott beszélgetés, majd hirtelen azt mondja Kohl kancellár, hogy
„Nagyon örülök, hogy kormányt alakítasz, de remélem a külügyminisztered Horn Gyula lesz!”
Ledermedtem, de a döbbenet ült ki Antall arcára is. Antall nem értette, ezért Kohl ismét elmondta, hogy Horn Gyulát elfogadnák külügyminiszternek. Antall elmondta, hogy ne haragudjon, de Horn a kampányban ellenfelünk volt, szó sem lehet róla, hogy ilyen megbízást kapjon. Akkor Kohl nyomatékosan azt mondta, hogy „Nagyon határozottan kérlek, hogy Horn Gyula legyen a külügyminiszter!”. Antall erre elmondta, hogy ha ezt megteszi, akkor megbukik mint politikus – és tömegek lesznek az utcán.
Kohl erre csak annyit mondott, hogy „kezelni kell az ilyen helyzetet…”
Antall kijelentette, hogy ő ezt nem vállalja, nem lesz a külügyminiszter Horn Gyula. Utána igen fagyos hangulatban zajlott a beszélgetés. Amikor véget ért a hívás, Antall odajött hozzám és mondta, hogy erről senkinek se beszéljek."

Bismarck sírva nevezné őket hülyének. A milliós Prideal, az LMBTQ ideológiával, azzal, hogy aki nem a kötelezőt mondja, azt kirúgják az állásából. Én nem féltem őket, ha már ők nem féltik magukat. Nem merik kinyilvánítani, hogy múltjukat lezárták, őket ez miatt ne csicskáztassák, a mai generációnak nincs miért bűntudata legyen. Nem merik kimondani, hogy nem kérnek az erőszakos iszlámból.

A keleti Kárpátokba 1944-ben jutott a front. Mi 1941-ről beszélünk. Akkor volt a hadbalépés.
Mi legalább nem ímmel-ámmal harcoltunk a kommunista patkány ellen, mint az amerikaiak Koreában, Vietnámban, Kambodzsában, Laoszban, Kubában.

De jó, Matyika, hogy te mindenről meg tudod mondani mi a jó, és hogyan kellene a német politikának működnie. A német zöldek hülyék, mert nem látják a nyilvánvaló igazságot, hogy a sok autó jó és a jövő a csodálatos atomerőműveké. Azon belül is nyilván az orosz atomerőművek a legcsodálatosabbak, és Putyinra van szükség, hogy ne lepjenek el mindent az olyan alávaló buzik, mint például Szájer.

Úgy megvédtük a magyar érdekeket, hogy Kohl kegyeltjéből egyenesen miniszterelnököt csináltunk az első adandó alkalommal.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés