A törvénytelenségek svédasztalát valósította meg a Fidesz

„Ipari méretekben zajlik az állami vagyon kimenekítése olyan közérdekűnek nevezett alapítványokba, amelyek felett bebetonozták a NER képviselőit, s az odacsatornázott vagyon „elveszítette közpénz jellegét”. Ennek kapcsán a HVG a minap találóan úgy fogalmazott, »Fülkeforradalom helyett jogállami forradalmat kell vívnia a mai ellenzéknek, ha a választást megnyerve valóban kormányozni akar«. Ön egyetért ezzel a megfogalmazással?

2010-ben nem fülkeforradalom volt, hanem lázadás. Ahogy kiválóan leírja Fleck Zoltán az ÉS-ben megjelent cikkében (Demokráciát!), vagy Vörös Imre – aki a leghamarabb fogalmazta ezt meg, már 2012-ben, a Jogelméleti Szemlében publikált, Tudósítás a jogállamiság határvidékeiről című írásában. Az alaptörvény kapcsán megjelent írásban ő már akkor megállapította, hogy az alaptörvény közjogilag tulajdonképpen érvénytelen, mivel a létrejötte tagadása volt mindennek, ami egy alkotmány létrehozatalához szükséges, akár csak formáljogilag is, de főként a demokráciatartalmát tekintve. Merthogy egy alkotmány megalkotásához szélesebb körű egyeztetés kell.

Önök – Fleck, Vörös, s Ön – szerint konkrétan miért nem valósult meg ez az alaptörvény megalkotásakor?

Az alaptörvény tulajdonképpen egypárti. Nem, hogy egy szélesebb körű egyeztetés, de még a parlamenti sem volt a megszületése során. Volt ugyan egy, kifejezetten erre a célra összehívott bizottság, de még annak a közreműködését sem vették igénybe. Az alaptörvény létrejöttének a módja nélkülöz minden formális tartalmú szempontot. És a tartalma! Szégyellnivaló az egész szöveg, rengeteg baj van vele. Például a Preambulum R cikke úgy rendelkezik, hogy »(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.« A Preambulumról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ideológiailag semleges lenne, s hogy tiszta fogalmakkal dolgozna. Ugyanakkor az R cikk ezt tartalmazza: „(3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. (4) Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége. Ilyen tartalmú az egész alaptörvény, s mivel azon alapul az egész jogrendszer, ezért az egész jogértelmezésből száműzi a normavilágosságot, az egyértelműséget, ami pedig minden jogszabály alkotmányos feltétele.

Kérdezhetnénk persze, hogy akkor mi van? Ott van, és be van kétharmaddal betonozva.

Azért van itt más is. Az, amit Vörös már 2012-ben elkezdett megfogalmazni, s ami mára már teljesen kikristályosodott, mégpedig amit az Alaptörvény C cikkének a 2. bekezdése fektet le. »Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.« – azaz mindenkinek, minden lehetséges törvényes eszközzel fel kell lépnie a hatalom erőszakos vagy kizárólagos megszerzésének kísérletével szemben. Ez tehát a kísérletre vonatkozik. Egyébként már 2012-ben is lehetett látni, hogy mi a törekvés, mára pedig tökéletesen egyértelművé is vált a NER-rendszer létrejötte, ami azt tükrözi, hogy megtörtént a kizárólagos hatalom megszerzése. Csak egy példa: fokozatosan kiüresítették az Alkotmánybíróság hatáskörét, a testületet pedig politikai huszárokkal töltötték fel. De a sort lehet folytatni a Legfelsőbb Bíróság elnökének és helyettesének a személyével, az ő kinevezésük módjával; vagy akár Országos Bírói Hivatal megalkotásával, a Kúria elnökének a megválasztásával. Enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége közvetlen veszélybe került, ma már inkább azt kell mondjam, hogy megszűnt, már csak az egyes bírók tisztességében lehet, a rendszerben nem. De ugyanebbe a kategóriába tartozik az ombudsmani rendszer, az Állami Számvevőszék, a Költségvetési Tanács átalakítása is. Minden olyan intézményt maguk alá gyűrtek, amelyek a jogállamiság egyik követelményének, a fékek és ellensúlyok rendszerének a része. Már szó volt a normavilágosság megszüntetéséről, de hát a jogalkotás rendjét is teljesen felrúgták, hogy mást ne mondjak: ott vannak az éjféli előterjesztések a törvényhozásban. Az igazság az, hogy a fentiek csak példák, olyan ez, mint egy svédasztal, túl sok van kitéve, nehéz válogatni.”