Ezt a verklit hallgatjuk tizenegy éve. Újra és újra, minden álló nap, minden ellenzéki hullámhosszon. És éppen így: a papucsállatkák szellemi színvonalán tálalják kedves mindannyiunknak. Még meg sem alakult a második Orbán-kormány 2010-ben, máris elkezdték. Mert tudni vélték. (Ugyanazok vélték tudni, akik a demokrácia megszűnéséről, a sajtó-, egyetemi, akadémiai szabadság kimúlásáról meg a többiről is panaszkodni szoktak itthon és külföldön – de az egy másik történet.)
Be kell valljam, rettentő unalmasnak, szellemileg hitványnak tartom az ellenzék lopásügyi fölszólalásainak, irományainak zömét. Náluk ugyanis legtöbbször már az is lopásnak minősül, ha egy nekik nem tetsző (vagyis nem baloldali) magyar ember megnyer egy nyilvános közbeszerzést; ha egy magyar vállalkozás a külföldinél olcsóbban megépít egy iskolát, hidat, autópályát, kórházat, műfüves sportpályát. Ilyenkor elég odavetniük beidomított rajongóik elé a gumicsontot – Mészáros, Tiborcz, Felcsút satöbbi –, a Pavlov-kutyák pedig máris lelkesen ugatják: »Lopás!«”