Róma ellen a germánok: elszakadhat a német katolikus egyház?

2021. április 20. 10:00
A német egyház gazdag, templomai viszont üresek: a germán püspökök liberalizálni akarják a katolikus egyházat, de követeléseik már Ferenc pápának is soknak bizonyulnak. Egyházszakadás felé tart Róma?

Nyitókép: Limburg katedrálisa

„Jó konzervatív vagyok, mert szeretem az egyházat és örömmel adom érte az életemet. De azt akarom, hogy megváltozzon”nyilatkozta a Herder Korrespondenz című német lapnak újév alkalmából Limburg püspöke, a német katolikus püspöki kar elnöke, Georg Bätzing. Hogy milyen változást? A püspök, aki elvileg az egyház tanításának őrzője és terjesztője,

négy ponton nyíltan megkérdőjelezte az egyház hivatalos álláspontját,

a női papok, az azonos nemű kapcsolatok megáldásának, a papi cölibátus kötelező mivoltának és a protestánsok áldozásának ügyében.

Ennek nyomán adta március közepén a Hittani Kongregáció, a Vatikán illetékes dikasztériuma Ferenc pápa aláírásával azt a nyilatkozatot, miszerint az egyháznak nincs módjában megáldani azonos neműek kapcsolatait, mivel a katekizmus szerint a homoszexualitás objektív rendellenesség. 

A háttérben azonban más is történt – írja a National Catholic Register. Januárban ugyanis két bíboros, a Hittani Kongregáció élére Ferenc pápa által kinevezett, jezsuita Luis Ladaria és a Keresztény Egység Pápai Tanácsa svájci származású vezetője, Kurt Koch Rómába akarták hívatni Limburg püspökét, hogy formálisan is kérdőre vonják és korrigáltassák vele az interjúban kifejtett nézeteit. A Szent Márta Ház, azaz

Ferenc pápa azonban az értesülések szerint nemet mondott a javaslatra. 

A német „szinodális út”

A német katolikus egyház még 2019-ben kezdett neki az úgynevezett „szinodális útnak”.  A püspöki kar és a Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK) nem hivatalos szinódust hívott össze a papi nőtlenség, az azonos neműek megáldása és a női papság ügyében. Lehet persze finomabban fogalmazni – „papi életmód”; „a nők helye és feladata az egyházban”; „a meleg pároknak való lelki segítségnyújtás” –, de lényegében erről van szó. A tanácskozást Reinhard Marx bíboros, München és Freising érseke többször „visszavonhatatlanul kötelező folyamatnak” („binding synodal process”) nevezte.

A világi hívekből, azaz laikusokból álló Német Katolikusok Központi Bizottsága, ami évtizedek óta igyekszik liberalizálni és megreformálni az egyházat, céljaik közt lényegiek a limburgi püspök által megfogalmazott változtatások is. A bizottságnak 230 tagja van, százat egyházmegyei szinten választanak, sok tag pedig korábbi politikus. A bizottság világiak szervezete, tehát

semmiféle formális hatalma és joga nincs egyházi ügyekben dönteni,

inkább nyomásgyakorló lobbicsoportnak tekintendő.

Ferenc pápa 2019 nyarán diplomatikus, de határozott levelet írt, melyben megpróbálta visszaterelni az akolba a német egyházat.

A német egyház viszont csendben, de ignorálta a pápai útmutatást.

Marx bíboros 2019 szeptemberében találkozott a Vatikánban Ferenc pápával és Marc Ouellett érsekkel, a Püspöki Kongregáció vezetőjével, hogy kimagyarázza magát Róma előtt. A német egyház illetékese ugyanakkor azt nyilatkozta a Catholic News Agencynek, hogy Marx bíboros gondolkodása szerint „a német egyház feladata, hogy mutassa az utat a többieknek”, s bár „senki nem akar elszakadni az egyetemes egyháztól, viszont szeretnék modernizálni azt”. (Bővebben minderről itt olvashat nálunk.)

Bätzing szeptemberben kapott levelet, melyben Koch kifejtette neki, miért is nem lehet szó közös áldozásról a protestánsokkal, mégpedig azért, mert még mindig túl nagyok a doktrinális eltérések a felek közt. Maga a püspök már engedélyezte papjainak, hogy egyenként, az áldozáshoz járulók lelkiismeretét ismerve döntsenek, megáldoztatják-e őket vagy sem.

Német Katolikus Egyház Co.

A katolikus egyház egyházmegyéi, püspöki karai különféle módon működnek az egyes államokon belül. A radikálisan szekuláris franciáknál minden egyházmegye egyesületnek számít. A német állam egyházi adót szed az egyháztagság után: 2015-ben az ekklézsia 5,2 milliárd eurót kapott így az államtól, pontosabban a katolikus adófizető állampolgároktól. Emellett 100-200 millió eurós állami támogatás is jár neki, valamint adómentesség.

A katolikus püspöki kar 2007-ben hozott döntése szerint pedig akik nem fizetik meg az egyházi adót, azok nem vehetnek részt az egyházi életben, és nem szolgáltatják ki nekik a szentségeket. 

A katolikus és a lutheránus egyház a két második legnagyobb munkáltató Németországban, a katolikus egyház 650 ezer embernek ad munkát, és emellett van még 600 ezer önkéntese is. Híveinek száma 24 millió, habár ennek csak töredéke, 2,8 millió ember jár hetente misére.

Évente azonban 120-180 ezer ember lép ki formálisan a német katolikus egyházból,

azaz mondja le az adófizetést (habár teológiailag az egyházban a tagság a keresztséggel jön létre, mely visszavonhatatlan). 

Sokan gondolják úgy, például a Regina Magazine szerzői is, hogy a német egyházzal kapcsolatos problémák gyökere az egyházi adóban és az államtól való ilyetén függésben keresendő. Ez készteti ugyanis annyi politikai-gazdasági, egyben teológiai liberalizációs machinációkra a szokatlanul gazdag német püspököket, akik a német egyház pénzével a világegyház életét is befolyásolni próbálják.

Az egyik német egyház által erősen pénzelt helyi egyház az argentin. Nemhiába röppentek fel a hírek Ferenc pápa megválasztása után, hogy megválasztását jelentős részt a németeknek és a németekhez csatlakozó más bíborosoknak köszönheti, így lekötelezettjük.

Lehet azonban, hogy a német püspökök ezúttal túlfeszítették a húrt,

és nem tudják keresztülverni akaratukat Rómán.

Jön az egyházszakadás?

A németek által követelt reformok hívei elfelejtik, hogy a katolikus teológia egyik központi fogalma a szenthagyomány, mely szerint a pápa nem jogosult bármilyen teológiai és egyházi reformra, hanem a hit őrzésére és magyarázására. A különféle egyházi és pápai nyilatkozatoknak, dokumentumoknak megvan a maga hierarchiája. Míg a papi cölibátus kötelező mivoltának megszüntetése elvileg lehetséges (bár jó okok vannak a megtartására), addig a többi „reform” lényegében lehetetlen.

A német egyház gazdag, templomai viszont üresek

– kivéve, ha megtöltik őket a közép-európaiak. A katolikus egyházban márpedig általában a kevésbé sikeres – sikertelen – részegyházaknak kisebb befolyás és beleszólás jár. A németek azonban régóta megszokták vezető szerepüket nem csak egyházon belül, hanem azon kívül is. Amikor például pár éve az afrikaiak egy római szinóduson a hagyományos tanítás mellett álltak ki, a német Walter Kasper kioktatta őket fejlettségből. 

A német püspökök persze azt érzik, hogy egyre inkább ki vannak közösítve a mind progresszívebb, elkényelmesedett, indifferens német társadalomból. Ezért megpróbálják megváltoztatni a világegyház hozzáállását. A tanítás lazítása, liberalizálása azonban a tapasztalatok szerint nem növeli egy felekezet népszerűségét sem, sőt a vallásszociológia vizsgálódásai szerint a szigorúbb felekezetek jobban megtartják híveiket és meggyőzőbbek. Az anglikán egyház példája pedig azt mutatja, hogy a decentralizáció káoszhoz vezet.

Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció előző vezetője, a kevés ortodox felfogású német főpap egyike szerint kicsi rá a remény, hogy a Vatikán egyértelműen lép, mert a pápai állam nem fogta fel a helyzet súlyát. Szerinte a Vatikán túlságosan is a politikai és diplomáciai kapcsolatokat részesíti előnyben a teológiai kérdések helyett, és fontosabb neki, hogy jóban legyen az ENSZ-szel. Szerinte a katolikus egyház protestantizálására való törekvésekkel néz szembe Róma, csakhogy ez nem Luther Márton és Kálvin János protestantizmusa, hanem a liberális teológusok protestantizmusa. 

A vatikáni vezetők és az NCR forrásai szerint

csak azért nem lép keményebben a Vatikán, hogy megelőzze a formális egyházszakadást.

Ám a német püspökök mindenképp végigmennek a „szinodális úton”, akkor a szakadás elkerülhetetlen.

Összesen 134 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem értem, ha nem tetszik nekik a katolikus egyház, akkor miért nem mennek át az evangélikusba?

Szomorú látni, hogy az egykor brilliáns teológiai műveket produkáló Walter Kasper miként sodródik a korszellemmel. Benedek pápa is jelezte az egyik Peter Seewaldal közös interjúkötetben, hogy a német egyház túl gazdag. Sajnálom a derék német püspököket, mert vergődnek a szekularizálódó társadalom és Róma ortodox szigora között. Talán egy eltökélten végrehajtott radikális, az államtól elszakadó reform segíthetne.

Ne pofázz bele olyan dolgokba, aminek még a részese sem vagy! Orbán református, semmi köze a katolikusokhoz.
A katolikus hű marad Rómához, akkor is, ha Róma nem hű hozzá. Soha nem lesz államvallású. Szerény véleményem szerint a Ii. Vatikáni zsinat követte el a hibát, ezért én a tridentisták, vagy piuszosok felé hajlok, ahogyan rengeteg francia, német és osztrák katolikus is. Nem mellesleg azt is gondolom, hogy Benedek lemondásának hátterében épp a zsinatban betöltött szerepe van, mert a piuszosokkal történtek erre engednek következtetni. Ez persze csak a véleményem, bizonyítani nem tudom. A tridentisták pedig elkötelezettek a hűségben Róma felé. A hit őrizve van, még egy gazember pápa sem árthat neki.

Én nem oktatlak ki téged neomarxizmusból, gender-ideológiából, anarchizmusból, mert nem lennék hiteles. Te is pont ilyen hiteltelen vagy, mikor kereszténységet kérsz számon keresztényeken.

Hitler is csak utat akart mutatni a tobbieknek, aztan mi lett belole?
Ennek a nemet _en jobban tudom_ mentalitasnak nagyon nehez ellenallni, mert aztan az eroszak koveti...

Hitler is csak utat akart mutatni a tobbieknek, aztan mi lett belole?
Ennek a nemet _en jobban tudom_ mentalitasnak nagyon nehez ellenallni, mert aztan az eroszak koveti...

Nehezet kértél, én és ez a hely nem éppen alkalmas az ilyen tudás átadására. Ha valamiben nem vagyok szakszerű, csak a képzetlenségem jele.
A II. Vatikáni Zsinat túlzott optimizmussal felkészült az ökumenére. Olyannyira, hogy a tanácsadók között több evangélikus lelkész is dolgozott a Novus Ordo megalkotásán. Nem is gyanítottunk semmit, de csak úgy a semmiből (számomra) XIV. Benedek lehetővé tette a Tridenti ritus használatát nagyon úgy tünt, hogy szinte azonnal. - A történet valahol vicces is, mert két tridentista szervezet van, a Monty Pythont juttatta az eszembe , mert az egyik az FSSP a másik meg az FSSPX nevet viseli, elsőre és felszínesen tisztára a Judea Népi front és a Judea Népe front analógiájára nehéz nem nevetni rajta.

Csakhogy az x-es végű társaság inkább kívül van az egyházon, mint belül. Ennek eldöntése azonban nem egyértelmű, és nem véletlenül beszélek rébuszokban, mert én a hitét és vallását nemzedékek óta elhajlások nélkül tartó katolikus sem vagyok teljesen nyugodt a kérdésben. -Visszatérve Benedekre, minél többet nézem a a Zsinat történetét, annál inkább tűnik nekem lelépésnek a helyes útról, valami olyan hibának, ami az elmúlt évtizedre Benedek szemében is nyilvánvaló lett. Benedek az FSSPX kiátkozását visszavonta 2008-ban és lemondásakor aláírás előtt állt az FSSPX visszaintegrálása az egyházba, csakhogy ez nem történt meg. Ha megfigyeled, bár erről hírek nem igazán vannak, de jelek mindenképpen, hogy a Franciák szinóduson tagadták meg a tridentistákat és Franciaországban még Róma által jóváhagyott FSSPX-es püspök szentel papokat és püspököket. Ez az egyetlen pont, ahol tetten érhető a kiközösítés jogalapja, (egyházjogilag önmagától beálló kiközösítés) hiszen Róma engedélye nélkül szentelnek püspököt.

Csakhogy a Róma engedélye, nem dogmatikai, hanem pasztorális jellegű pápai rendelkezés volt, mert Kína politikai okokból kiszakította a katolikusokat Róma fennhatósága alól és ezzel védik az Egyházi Rendet, mint szentséget. De kétségkívül a tridentiek püspökszentelése is ettől lesz nem katolikus.

De! A látszólag bagatell szembe- vagy háttal bemutatott Átváltoztatás, megbontja a szakrális rendet. A Zsinat nagyvonalú gesztusai a reformációval szemben viszonzatlanok maradtak. A tridenti katekizmust éppen Ratzinger írta át és a tridentisták állítják, hogy egy-két dolog kimaradt belőle . Hozzávesszük, hogy 2018-ban Ferenc visszavonta az evangélikus egyház kiátkozását, így nekem már felkeltette a figyelmemet, hogy valami nem stimmel. Nem tudásom van, hanem kétségem.

Ez Szilvay cikke az FSSP-ről: https://mandiner.hu/cikk/20181..
Ez pedig az FSSPX, aminek megtévesztő URL-je van, semmi köze sincs a katolikus egyház által megszüntetett szervezethez, valójában az FSSPX rejtőzik mögötte, ami megint egy homályos tükör, ami nem segíti a tisztánlátást:
https://actio-catholica.hu/
Nem sok, de figyelve Ferenc pápát, nem lettem tőle világosabb.

Nem tért át. Ma is református.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés