Elhagyta a süllyedő hajót a Momentum elnöke: egy mondatban sikerült összefoglalnia, mit tett le eddig az asztalra

Nincs mese, elfáradt Tompos Márton.

A legerősebb második hellyel, bocsánat, de kitörölhetjük: a kormányváltás a cél.
Most az előválasztásokkal a belső ellenzéki versengés időszaka van. Mekkora a kölcsönös elutasítás az ellenzéki szavazók körében általában a másik ellenzéki párttal kapcsolatban? Konkrétan lát-e esélyt arra, hogy a Jobbik szavazói Dobrev Klárára szavazzanak, vagy egy helyi DK-s jelöltre?
A helyi DK-s jelöltet elválasztanám a miniszterelnök személyétől. Helyben sok esetben nem a párthovatartozás a döntő, hanem a helyi beágyazottság, a helyi hitelesség, az, hogy ki mennyire tudja megszólítani a helyi közösséget. Sokszor ott nem egy DK-s politikust látnak egy képviselőjelöltben, hanem egy köztiszteletben álló tanárembert, Józsi bácsit, akit mindenki ismer, és ezért rá tud szavazni párthovatartozástól függetlenül. Nyilván a miniszterelnök-jelölteknél nemcsak a támogatottságot kell vizsgálni, hanem az elutasítottságot is. E tekintetben azért már vannak olyan személyek, akiknek az elutasítottsága azt jelzi, hogy nem feltétlenül rendelkeznek azzal az integratív képességgel, ami szükséges nem csak a jobbikos vagy a DK-s szavazók, hanem a bizonytalan szavazók megszólításához.
Ez Gyurcsány Ferenc konkrétan.
Valami oka van annak, hogy folyamatosan az ő nevét hangsúlyozza a Fidesz. De nagyon fontos, hogy Gyurcsány Ferenc a hat párt egyikének az elnöke. Neki is vannak szavazói, akik miatta fognak jönni az ellenzéki összefogásba. Mint ahogyan Jakab Péternek is vannak olyan szavazói, akik meg miattam fognak jönni. Tehát fontos, hogy egymást ne oltsuk ki, ne gyengítsük, mert a nap végén, akárki lesz is Magyarország ellenzéki miniszterelnök-jelöltje, a mögé mindenkinek oda kell tudni állni. Még ha valakiben van is egy kis gyomorgörcs, nekünk, pártelnököknek az a feladatunk, hogy ezt a gyomorgörcsöt tudjuk oldani.
Hogyan akarják oldani? Van ebben az ellenzéki pártok között egyeztetés, hiszen mindegyiknek meg kell győznie a maga bázisát, hogy lehet, hogy nem mi leszünk a te körzetedben a jelölt, de szeretnénk, ha rá szavaznál?
Fontos, hogy ne roncsoljuk, ne bántsuk, ne sértegessük egymást. Ezért számítok egy pozitív kampányra, mert a fő mocskolódó Fidesz ebben nem fog részt venni. Nekünk az az érdekünk, hogy program-alapú kampányt folytassunk, mert a győztes mögé mindenkinek be kell tudnia állni. Ha én a másikat roncsolnám valamivel, akkor lehet, hogy az én szavazótáborom elbizonytalanodna, hogy esetleg tudná-e őt támogatni közös miniszterelnök-jelöltként. Márpedig most ez a legfontosabb. Az előválasztás, akárhogyan is versengünk, csak egy eszköz, a kormányváltást szolgálja. A cél a kormányváltás, nem az, hogy megmutassuk a saját nagyságunkat, hogy itt ki a legerősebb. A legerősebb második hellyel, bocsánat, de kitörölhetjük: a kormányváltás a cél.
Érdemes úgy nekifutni a választásnak, hogy minden ellenzéki szavazót minden ellenzéki pártra nyitottá tenni? Vagy inkább mindenki hozza be a maga választói szegmensét? Hozza be a Pozsonyi utat, aki a Pozsonyi utat tudja, hozza be a kis falut, aki azt tudja.
Amikor integratív jelöltekről beszélünk, akkor nyilván az a cél, hogy a lehető legnagyobb halmazba tudjuk terelni a választókat. De mindig lesz olyan szegmens, akinek nem elfogadható a másik ember. Az adott tábor miniszterelnök-jelöltjének az a feladata, hogy minél nagyobb legyen az első halmaz. Ezért kell Dobrev Klárának is, Karácsony Gergelynek is elindulni az előválasztáson, mert biztos vannak olyan szavazók, akiket csak ők, és más nem tud elérni. Ezekre a szavazókra szükség van. Nagyon szoros meccset vívunk, látjuk a közvélemény-kutatásokat, hogy fej fej mellett van a Fidesz és az összellenzéki tábor. Lehet, hogy csak 1-2%-on fog múlni a győzelem. Ahhoz pedig, hogy mandátum szerinti többségünk legyen, még nagyobb százalékos győzelmet kell aratni az ellenzéknek. Úgyhogy mindenkire szükségünk van.