Kíméletlen állítások, bonyolultabb igazságok – a Momentum esete a cigányokkal

2021. április 15. 9:11
„Kíméletlen romapolitika” és gyűlölködés sújtja a cigányokat Donáth Anna szerint. Mit is állít pontosan a Momentum és mi a valóság? Kampányindítás és elsietett kinyilatkozás a Momentum részéről.

Szerző: Forgács István

Lassan négy éve történt. A magas, mosolygós aktivista lány pont mellém huppant le a Momentum Deák téren felállított fórumhelyszínén, amikor is a hazai cigány közösségek kérdése volt a téma, s több párt is elmondhatta, hogy mit gondol a dologról. Donáth Anna megnyerő volt, szimpatikus, nagyon jót beszéltünk, még úgy is, hogy mennyire másként láttuk a világot. 

A végén kérdéseket kaphattak a megszólalók: az én egyik kérdésem az volt, hogy az adott pártok, ha megnyernék a választásokat, akkor mit tartanának meg azokból a kormányzati intézkedésekből, amelyeket a Fidesz-KDNP kormány 2010 óta bevezetett a cigány közösségek és s társadalmi felzárkózás érdekében. Nem igazán tudtak mit kezdeni ezzel a kérdéssel: egyedül Mirkóczki Ádám, a Jobbik képviselője mondta el, hogy a közfoglalkoztatás átalakításával egyetértenek, és segélyezés helyett a munka lenne mindennek az alapja. De alapjában véve nem volt érdemi válasz senkitől sem arra, hogy szerintük mi az, ami folytatásra érdemes a cigányokkal összefüggésben.

Ez nekem ott akkor azt mutatta, hogy nem sikerül kilépni a korábbi toposzok mocsarából, és

minden párt a saját tengelye körül forogva ismételgeti, hogy oktatás, lakhatás, egészségügy, befogadó Magyarország

és oktatási szegregáció eltörlése.

Azóta eltel majdnem négy év. Örülök, hogy Donáth Anna és a Momentum megint foglalkozik a cigányok kérdésével, és nagyon fontos, hogy ez ennyire korán megjelent a választási kampányban. Örülök annak is, hogy a Momentum lett az első, amelyik saját karaktert próbál kínálni hozzá, ami arra mindenképpen alkalmas lehet, hogy az össz-ellenzéken belül valaki képviselje ezt a kérdést.

Az viszont mélységesen elszomorít, hogy a valós, szakmai alapú vita még mindig nem kezdődhet el, mert maradnak a toposzok, maradnak a kötelező mantrák, és természetesen mindenért a kormány a hibás. És az is természetes, hogy ha a mostani ellenzékből alakulna egy kormány, akkor minden nehézség egy csapásra megszűnne majd. Befogadó, nyitott, toleráns Magyarország leszünk, ahol a cigánygyerekek mosolyogva és vidáman tanulnak majd 18 éves korukig a szakközépiskolákban, vagy szereznek érettségit és tanulnak tovább, majd örömmel várja majd őket a munkaerőpiac. A cigány telepek megszépülnek, a cigány közösségekben a családon belüli erőszak visszaszorul (izé, ez nem is került szóba talán…?), a cigány fiatalok és a drog kérdése megoldódik (jaj, ez sem került szóba), és a cégek örömmel veszik fel kvóta alapján a cigány munkavállalókat.

Nyilván nem így lesz. És nem azért nem lesz így, mert a választások kimenetele teljesen egyértelmű lenne. Hanem leginkább azért nem, mert

mindaz, ami odakint van cigányügyben, az sokkal bonyolultabb annál,

mint hogy egy Budapesten forgatott néhány perces videóban megtaláljuk, meglássuk a megoldást.

Donáth videója

Donáth Anna új, cigányügyi üzenete szerint a Momentum úgy látja: a kormányzat „kíméletlen romapolitikát” folytatott az elmúlt évtizedben. És hogy ez ellen fel kell lépni, sőt, saját javaslataik, vállalásaik is vannak a szerintük legfontosabb kérdésekben.

Nézzük, mit kínálnak, és mi ellen is küzdenének a momentumosok!

Cigányellenes hozzáállás?

A Momentum szerint a cigányellenes hozzáállás teszi kevésbé versenyképessé a hazai gazdaságot. Én érteni vélem, hogy mire gondolnak, amikor ez elhangzik, csak közben azért csúsztatás ez a gondolat, mert a versenyképes gazdaságnak megfelelő képzettségű munkavállalókra van szüksége. A tanult, és legalább szakmát szerzett ember pedig a szakközépiskolából kerül ki, amit viszont el kell végezni.

Bármennyire is szeretnék egyesek azt a képet láttatni, hogy cigánygyerekek tízezreit hajítják ki a szakmát kínáló iskolákból, a valóság az, hogy

ezeknek a fiataloknak a nagyon nagy része önhibájából, saját, és a közössége rossz döntéséből adódóan kerül távol a szakmától

és a megfelelő munkahelyektől. És ez valóban rontja a hazai versenyképességet. És a magáncégek nem rasszizmusból hoznak százával, ezrével külföldi munkavállalókat, hanem azért, mert helyben a cigányoknak elsősorban végzettség hiányában nem tud munkát adni. Elsősorban a gazdasági alapú társadalmi felzárkózásban hiszek, évek óta dolgozom a szakképzés fejlesztésén, és keserűen tapasztalom, hogy ezeken a cigány közösségekben meghozott egyéni döntéseken múlik a hazai gazdaság, sőt, az ország sorsa is.

Esélykiegyenlítés?

Elhangzik, hogy az esély biztosítása az állam feladata – ezt nem vitatom én sem –, illetve az is, hogy közmegegyezés kell arról, hogy esélykiegyenlítés legyen. De ez mit is jelent? Eleve ez egy rossz szófordulat, nehezen értelmezhető: akinek nagyobb esélye van valamire – pl. hogy a gyermeke másik, esetleg jobb iskolában tanulhasson –, attól várjuk el, hogy kevésbé éljen vele; és akinek kevesebb az esélye a társadalmi felzárkózásra, de nem akarja a felkínált esélyeket sem kihasználni, arra pedig ráerőszakoljuk? Ha így lesz, akkor az valódi esélykiegyenlítést kínál, de erről nem lehet közmegegyezés. Az esélyeket meg kell teremteni és segíteni kell, hogy éljenek azokkal. Ez utóbbi a nehezebb, a valódi kihívás.

A Momentum azt mondja, közösen kell dolgozni a cigányokkal az ő érdekükben. A legklasszikusabb témák egyike, amelyet általában egyetlen kormány sem tud valóban teljesíteni, és leginkább azért nem, mert ahhoz szükség lenne olyan roma szereplőkre, akik alkalmasak arra, hogy bevonhatók és használhatók legyenek. Ilyenek ma gyakorlatilag nincsenek, vagy csak olyanok, akik esetleg egy-egy témakörben alkalmasak feladatokra, de nem merik kellően komplexen látni a dolgokat, valamint nehezen nyilatkoznak meg arról, hogy az egyes folyamatok milyen jövőképet festenek elénk, félnek sokszor a saját szavuk súlyától.

Az úgynevezett „roma értelmiség” jelentős része megakadt azon a szinten, hogy egyszerre művész, aktivista, forradalmár,

de a gyakorlati feladatokhoz szükséges megosztott felelősség kérdését már elutasítja, valamint ugyanúgy általánosít a többségi társadalom vagy éppen egyes területek képviselői irányába (rendőrség, tanárok, orvosok), mint ahogyan azt az ő megítélése szerint a cigányokkal szemben teszi ez az ország. Sértett, kollektív áldozatiságot megélő roma véleményformálókkal nem lehet arról beszélni, hogy miért sikeres az Iskolaőr program. Vagy hogy miért lenne fontos az agrárium és a cigány felzárkózás kérdésének az összekapcsolása. Vagy a cigányok megjelenése a pénzügyi és biztosítási szektorban, esetleg a kiemelt nemzeti beruházásokban.

A jelenlegi kormányzat számos formában kínálta eddig is, hogy a cigányok képviselői (országos szinten ezt nehéz értelmezni) megszólaljanak, véleményt formáljanak. Hogy ezek mennyire segítették a kormányzati munkát, az nem tisztem most megítélni, de vallom, fontos feladatokba csak olyanokat szabad bevonni, akik a képességeik, tudásuk, motivációjuk alapján lehetnek azok részei, és nem kizárólag a származásuk okán.

Ki a cigány?

A Momentum örömmel kínálna támogató kedvezményeket azoknak a munkáltatóknak, akik hajlandók a cigányokat alkalmazni. Itt sikerült szügyig gázolni a Rubiconba, sőt, gyakorlatilag át is kelni rajta, hiszen eddig nem volt jellemző, hogy megjelenjen az ellenzéki oldalon, hogy „ki is a cigány”, és az etnikai alapon való megkülönböztetés (főleg a munkaerőpiacon) eddig tabunak számított. Ha ebbe a Momentum beleáll, akkor tegye bátran, de teljesen felesleges vitákat generálhat majd ez a jövőben.

Elárulok egy nagy titkot a Momentumnak: a munkáltatók számos szektorban örömmel alkalmaznak cigányokat már most is. Kedvezmények és jutalmak nélkül is. Egyetlen kérésük van: megfelelő végzettségű, és a munkahelyen hosszú távon megmaradni képes munkavállalók jöjjenek. SZÁRMAZÁSTÓL FÜGGETLENÜL. Vidéken én általában azt látom,

a legtöbb helyen a jól dolgozó és arra alkalmas munkavállalókat megbecsülik. Mindet, a cigányokat is.

Kollektív áldozatok?

A Momentum és az egész ellenzék célja a tankötelezettség 18 éves korra való visszaállítása. Az elmúlt évek egyik legszélesebb körű vitája az, hogy meddig kellene „bent tartani” a gyerekeket az oktatásban. Százával találkoztam az elmúlt években olyan cigány fiatalokkal, akik megbánták, hogy otthagyták az iskolát. Nem kidobták őket, ők hagyták ott.

Hamis az a kép, amely kollektív áldozatként mutatja azokat a cigány fiatalokat, akik egyszer csak már nem az iskolapadban találják magukat, mert „kiszorította őket”, vagy éppen „lemondott róluk” a hazai oktatási rendszer.

Az igazság az, hogy ők szorították ki saját magukat,

és ők mondtak le egy felelőtlen pillanatban saját magukról, és a jövőjükről. A kétszintű iskolaéretlenségről már beszéltem sokszor (óvoda után-általános iskola előtt, illetve általános iskola után-szakközépiskola előtt), és kimondottan tudnám támogatni, ha lenne egy plusz iskolaév a komoly tudásbeli és szocializációs hiányosságokkal küzdő diákoknak, ami a leghasznosabb talán az általános iskola után, a szakközépiskola előtt lehetne. Ezzel csökkenteni lehetne, hogy nagy számban morzsolódjanak le a cigány gyerekek a szakmaszerzésből.

Az oktatás kapcsán fontos, hogy szóba került a gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok kérdése. Valóban nagy szükség van rájuk, és ebben van is egyetértés közöttünk; de azt is meg kell érteni, nem fogadhatjuk el, nem csinálhatunk úgy, mint hogyha a teljes hazai cigány fiatalság csak ilyen szakemberekre szorulna. Ne törődjünk bele abba, hogy egyre nő az ilyen gyerekek száma, ez ellen tenni kell – de nem úgy, hogy csak azt várjuk el, hogy legyen elég tűzoltásra alkalmas ember (a jelenleg tendenciák alapján a világ összes gyógypedagógusa és fejlesztő pedagógusa sem lenne elég Magyarországon a következő évek során), hanem azért kell tenni, hogy a mostani legkisebbek közül majd egyre kevesebbnek legyen szüksége ilyen szakemberekre. De ahhoz a nevelés nagyban meghatározó családnak és a közösségnek is lenne feladata.

Szegregáció?

A szegregáció felszámolása is örök téma. Értse meg végre mindenki: a szándékkal történő iskolai elkülönítés ellen fel kell lépni, fel kell számolni, az törvénytelen, a bíróságnak kell döntenie ezekről. De a passzív szegregáció az ország számos térségében egy elfogadni szükséges folyamat. Egyszerűen nem születik annyi nem cigány gyerek, hogy ne a cigánygyerekeket lássuk az óvodákban és az iskolákban többségben. És cigány emberként mondom: nem az a baj, hogy ha az osztályban mindenki vagy nagyon sok a cigány. Az a baj, hogy ha elhanyagolt az iskola, vagy ha nem dolgozik jól a tanár. Erre pedig azt tudom mondani, hogy ilyen iskolák is vannak. De az elmúlt egy évtizedben hihetetlen mennyiségű óvoda, iskola újult meg, illetve folyamatosak a bölcsődefejlesztések. Az ezekben a felújított, modern technikai eszközökkel is végre felszerelt iskolákban általában kellően motiváltak és támogatók a tanárok is.

Rossz példa persze mindenhol akad, de a cigány gyermekeknek és a családjaiknak ebben a helyzetben egyetlen dolgot kell megérteniük és elfogadniuk: a kormány ad felújított, felszerelt iskolát, ingyenétkezést, ingyen tankönyvet, miközben sokszor valóban altruista és lelkes tanárok ezrei küzdenek a tehetséges gyerekekért, és

nekik csak egyetlen dolguk van: tanulni.

Tudom, hogy hat testvér mellett nem lehet a sötét szobában matekot tanulni rendesen, de legalább magát az iskolai környezetet meg kellene becsülni jobban. És ez nem szegregáció vagy annak a felszámolásának a kérdése. Szóba kerül az is, hogy Tanodák kellenének. Ezek segítenek a nem megfelelő otthoni környezetet legalább részben kiváltani.

Talán csak valami félreértés lehet, hogy nem egyértelmű a Momentum számára: tanodák vannak. Nagyon régóta már. És hogy számok is legyenek: az EFOP 3.3.1 – 15 Tanoda programok támogatása elnevezésű pályázati program 173 nyertes pályázónak kínált jellemzően 30 millió forintnyi támogatást. Ugyanennek a konstrukciónak a 16-os változata még további 97-nek, jellemzően 20 millió forint környéki összeggel. A kormányzat számára kiemelt fontosságúak a Tanodák, az Európai Uniós források mellett hazai pénz is kerül a támogatásukra.

Cigánytelep-felszámolás?

Innen lehet továbblépni a következő témára és újabb toposzra: a cigánytelepek sorsa. Nagyon nehéz kérdés, és számos kormányzati ciklus kellene hozzá, hogy változtatni lehessen. A szándék a jelenlegi kormányban is ott van hosszú évek óta már. Nyilván nem hirdetett klasszikus cigánytelep-felszámolást, de

forrást folyamatosan kínált arra, hogy változzanak a viszonyok a cigányok lakókörnyezetében.

És néhány számot itt is leírnék: az EFOP-2.4.1-16 Szegregált élethelyzetek felszámolása komplex programokkal elnevezésű pályázati program 97 településnek kínált általában 200 millió forintnyi támogatást, illetve ugyanennek a párja, az „EFOP-1.6.2-16-Szegregált élethelyzetek felszámolása komplex programokkal (ESZA) ugyanezen program párjaként szintén 97 településnek nyújtott szintén jellemzően 200 millió forint körüli támogatást. Nyilván 200 + 200 millióból nem lehet egy cigány szegregátumot rendbe tenni. De forrást és elköteleződést igenis kínált rá a kormány. A Területfejlesztési Operatív Programban szereplő pályázati konstrukciók szintén több milliárd forintnyi támogatást nyújtottak célzottan arra, hogy a társadalmi felzárkózást komplex módon lehessen helyben segíteni, ezekről szintén nem szabad megfeledkezni.

A mentorprogramok fontosságát is hangsúlyozza a Momentum. Ebben is egyetértünk. De ez is létezik, hosszú évek tapasztalata és gyakorlata hasznosítható, és immár nemcsak a civilektől. A „Tanítsunk Magyarországért” kezdeményezés az ITM részéről fontos mérföldkő, mint ahogyan örömteli, hogy a Mathias Corvinus Collegium is önálló roma programokat indított.

Egészségesség?

Szóba kerül még, hogy az egészségügy és a romák kérdése mennyire fontos. Saját véleményem, hogy ez még a cigánytelepek témájánál is nehezebben vállalható fel kellő őszinteséggel. Mert amíg sokan csak azt szeretnék látni, hogy mennyire nehéz a cigányembernek eljutnia az orvoshoz (ami nagyon sokszor valóban így van), addig látni kellene, és foglalkozni azzal is, hogy mit jelent az egészség-tudatosabb életmód, a fiatalkori drog-veszélyeztetettség, a koraszülések magas száma Borsodban, a sport hiánya (különösen a cigánylányok esetében, akiknek a nagy része a 8. osztály után már szinte semmilyen testmozgást nem végez), vagy éppen az egészségügyi szűrővizsgálatokról való félelem, idegenkedés.

Mindezek alapján úgy vélem,

a Momentum elsiette és rossz irányba vitte azt, hogy mit akarnak ők (és az össz-ellenzék) képviselni romaügyben.

A kormányzat igenis komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy jobb legyen a cigányoknak. És tette ezt úgy, hogy nem volt szükséges mindenáron CIGÁNY/ROMA programokba erőszakolnia azokat. Az ingyenes iskolai étkezés, a bölcsődefejlesztés, a szakképzés fejlesztése, vagy éppen a 25 éven aluliak adómentessége felelős gondolkodású és hosszú távra tervező felzárkózáspolitikát bizonyít. És ezek mindegyikének a legfőbb nyertesei a hazai cigányok lehetnek.

Mi lehetne a felzárkózás iránya?

Végezetül pár mondat arról, hogy a kormányzat várhatóan mit tervez, illetve milyen irányban lenne szükséges folytatnia majd a felzárkózáspolitikát, valamint hogy mit ígérhet a cigányok kapcsán a teljes magyar gazdaságnak:

– a szakképzés további erősítését, fejlesztését, amely segít a korai elhelyezkedésben a munkaerőpiacon, és segíti a hazai gazdaságot is

– a cigányok lehető legszélesebb körű bevonását a közfeladat-ellátásba, ez eddig is fontos téma és vállalás volt, ennek részeként jelentek meg nagyobb számban cigányok a hadseregben, a rendőrség kötelékében, a tömegközlekedésben.

– a gazdasági alapú társadalmi felzárkózás köztudatba emelését, amely segíthet a cigányoknak maguk mögött hagyni a kollektív áldozatiság érzetét

– társadalmi felzárkózás előmozdítását segítő bankszektor kialakítása

– a roma nők, roma lányok jogainak, lehetőségeinek a fejlesztését, a roma családok értékeinek kihangsúlyozását, segítését, a családon belüli erőszak elleni fellépést jobb jogszabályokkal és segítő programokkal

a diplomás cigány fiatalok kiemelt támogatását és segítését, hogy legyenek részesei a társadalmi felzárkózást segítő folyamatoknak, bármely területen is helyezkednek el

– a cigány mikro-, és kisvállalkozások szakmai és akár pénzügyi támogatását

– hulladékgazdálkodás, környezetvédelem és energiabiztonság fejlesztése a cigány közösségekkel kapcsolatosan

– adósságkezelés jogi környezetének átalakítása, ami a felzárkózást segítő intézkedések valódi kihasználásához lenne szükséges

– az agrárium és a cigány felzárkózás kapcsolatának megerősítését

– oktatáshoz kapcsolódó társadalmi felzárkózást segítő TAO megjelenése

–a határon túli magyar ajkú cigány közösségek segítését

Nagyon jó lenne, ha végre mindenki megértené, hogy a cigányok nem csak szavazatot jelentenek.

A cigányok helyzete megoldandó kihívás. A hazai gazdaság sorsa múlik ezen. Vitára fel!

Összesen 151 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"a legtöbb helyen a jól dolgozó és arra alkalmas munkavállalókat megbecsülik. Mindet, a cigányokat is."

Ezt megerősítem, ez így van.

Magyar önérdek, h. a cigány gyerekekért minden lehetségest a kormány megtegyen. A XXI.sz.-ban nem lehet falvakat éhhalálra hagyni.

Az eddigi irány JÓ. Igen, nincs ingyen. Nincs más út, csak előre.

Örömmel olvastam, h. az iskolák egy értelmes program végrehajtása nyomán vonzóbb helyek lettek. Ez a járható út. Jó lenne, ha az iskolában tisztálkodni, ruhát váltani is lehetne. Eszetlen a magyar irtózás az iskolai egyen-ruhától.

A porajmos mikroméretű volt Karsai elemzése szerinmt: ezer körüli áldozattal. Míg ausztriában, Horvátországban a komplett cigányságukat kiirtották, Magyarországon az etnikumok közül egyedül a cigányságnak nőtt a létszáma a második világháború alatt. Nem is lehetett máshogy, hiszen a mai milliós létszámukhoz kellett egy induló sokaság- olyan százezer cigány 1945-ben. Amúgy az osztrákoknak, horvátoknak úgy tűnik nem volt azért akkora a tragédiája...

Ja hogy egy morál nélküli trollnak tetszik lenni, én hüje meg még válaszoltam is...

Ez így van, nagyjából, és ez a tragédia.Talán érdemes lenne azzal foglalkozni, h. hogyan lehetne függetlenedni a Fészbuktól és a Guglitól. Ezzel szemben nem úgy néz ki, mintha a kormányzati IT projektek abszolút profik lennének.

Jutott azért belőlük a Rózsadombra is. Egyszer-egyszer utaztam vele a buszon, történetesen egy nagybácsi volt. A nagymama, Bozóky Éva közszeretetben és tiszteletben álló ev. lelkész volt a Várban. Amit Anna tesz, az mindennek az eddig elképzelhetetlen legalja. A választók fele Fidesz szavazó, amit csinál, össze-hazudik, az józan ésszel felfoghatatlan. A nyílt gyűlölködés, ennek jegyében munkálkodás hosszú távon köz-ítélet alá fog esni. Nem lesz élvezet.

Donáth kacsa szembesül eme írás által / is / a saját primitívségével, hozzá-nem-értésével, felületességével, kampányos-alkalmatlan sémáival. Úgy kell neki!...

Kimondjuk, megoldjuk. :)))))))

Ja, micsodát is?

Egyetértek Forgács István által megfogalmazottakkal.
Amit mégis hiányolok:Nem szólt a cigányság érzelmiségéről, továbbá arról, hogy milyen fegyelmi eszközök szükségesek.

Veled viszont nem értek egyet, mert általánosítasz. Szerintem felületében, felületesen ismered a problémát és lekezelően nyilvánulsz meg.

Két tanárommal 10 évig foglalkoztunk egy 12 fős csoporttal, így van némi tapasztalatom, hogy miképpen lehet velük sikert elérni.
Úgy természetesen nem ahogy eddig csinálták és úgy sem ahogy Donáth Anna magyarázza. Egyébként pedig nem magyarázni kellene, hanem közéjük menni dolgozni, megmutatni, hogy miképpen lehet eredményt elérni.

Orbán Viktornak volt egy válasza.
Valahogy így hangzott: " a cigányok nagy lehetőség Magyarország számára"
Nos ebben igaza van és a Forgács Istvánokra nem pedig a Donátokra, Jakabokra kell hallgatni?!

Gyerekként láttam egyszer-kétszer. Helyes volt. Végtelenül szomorú, h. ez lett belőle.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés