Már csak azért sem érdektelen megismerkedni a miniszterelnök mondásaival, mert pénteki rádióinterjújából úgy látszik, ha liberálisozhat egyet, ő is szívesen elfelejti, mit is gondol valójában, ráadásul a komplett fideszes vezérkar neki is ugrott az ügynek: konkrétan szólásszabadság-ügyként tálalják, Szijjártó Péter külügy- és Varga Judit igazságügyi miniszter egyaránt felháborodott, Bayer Zsolt egyenesen petíciót indított és szellemi terrort emlegetett, mi több, a külügy bekérette a német ügyvivőt. Ez utóbbi legalább arra jó volt, hogy fontossági sorrendbe tette hazánk ügyeit a minisztérium, amennyiben arról nem érkezett hír, hogy a hongkongi diplomatáknak be kellett volna fáradniuk elbeszélgetésre, miután a 2015 óta a kormány stratégiai partnereként működő Johnson Electric nevű cég úgy döntött, bezárja ózdi gyárát, ennélfogva 800 borsodi ember veszíti el az állását. Persze ez az Európai Unió legszegényebb területei közé tartozó észak-magyarországi régióban nyilván kisebb probléma, mint amilyen gondja a nemzetnek Petry távozása.
Na de ha már a komplett Fidesz megindult, hogy kultúrharcot hirdessen, szabadságot követeljen, akkor mutatunk még pár részletet abból, mit is gondol Orbán a futballról. Tehát szerinte a futball nem gazdasági vállalkozás, azaz nem lehet a hagyományos piaci logika alapján értelmezni, így értelemszerűen egyszerűen munkahelyként sem lehet egy sportklubra tekinteni. Azaz nem érti a futballt, aki a Coca-Colához vagy a Telekomhoz hasonló vállalatként, úgymond munkahelyként akar a sportklubokról beszélni.”
Orbán egyenesen odáig megy, hogy a sportot egyáltalán nem lett volna szabad gazdasági tevékenységnek minősíteni. Rögzíti: Tehát úgy kell megoldani a problémát, hogy nem a munkavállalói jog felől kell közelíteni, hanem a klubhoz mint kulturális jelenséghez kell viszonyulni. Azaz a miniszterelnök totálisan elutasítja a komplett fideszes érvelés lényegét, amely azon nyugszik, hogy egy munkavállalónak a politikai véleménye miatt kellett elhagynia a munkahelyét. Merthogy a sportklubok egyszerűen nem hagyományos gazdasági intézmények, s munkahelyek, hanem kulturális jelenségek. Érvelése szerint a futballisták leginkább művészek, a sport pedig a kultúra része, így nem értelmezhető hagyományos gazdasági szektorként, ahogyan a profi sportban működő, a szórakoztatóipar csúcsán trónoló sportvállalkozások összességét meg szokták határozni.